Dévald Péter
Dévald Péter
 
 
 
 
1987-ben Innsbruckban rendezték meg a szervátültetettek Világjátékát. Valószínűleg a játékok közelsége volt az indító gondolat, hogy orvosaink, régi sportolókat megszólítva egy kis csapattal részt kívántak venni a játékokon.
 
Akkor ismertem meg Dévald Pétert. Mind a ketten úsztunk. A selejtezőket sikeresen véve a döntőben találkoztunk, ahol Péter ötödik lett, én pedig hatodik. Bár ez az első világversenyünk eredménylistája szegényes volt, de itt éreztük meg ennek a csodálatos találkozónak az ízét. Bizony nem csak az én szemeim nedvesedtek el, mikor történetünkben először a megnyitó ünnepségen kis csapatunk bevonult a stadionba a magyar zászló mögött.
 
Péter akkor, mind talán mindannyian edzések nélkül indult a versenyeken. Attól kezdve rendszeresen edzett. Sokszor tanácskoztunk, hogy hogyan lehetne közös edzéseken gyakorolni, segítve egymás talán még szegényes technikai tudását. Mellette még tekézet, abban magyar, majd világbajnok lett 1999-ben a gépésztechnikus Dévald Péter.

 
Ott volt az elsők között. Alapító tag volt a Magyar Transzplantáltak Sportegyesületének alakuló közgyűlésén - Innsbruck után - 1987 őszén.
 
Persze nem így kezdődött. Vese transzplantációja volt 1986-ban, de betegségét jóval előtte 1974-ben észlelték. Légúti panaszai voltak, hiába kezelték állapota nem javult. Ám a vizeletvizsgálatból kiderült visszafordíthatatlan vesebetegsége volt. Szigorú diétába kezdett feleségével, aki mindig mindenben mellette állt. Gyümölcsöt nem ehetett, ezért mindig, mindenhol csak azt látott. Egy év dialízis után kapott vesét. Felesége véletlenül tudta meg, egy balmazújvárosi kőműves szerve mentette meg férje életét. Az orvos, aki műtötte elmagyarázta, miért lenne jó, ha rendszeresen sportolna. Így lement az uszodába, s csak magában úszott. Eleinte egyedül küzdött akkor még a betegség ellen, később edzővel, de már az eredményekért. Érmeket érmekre halmozott, még az egészséges szeniorok között is elindult. Az sem szegte kedvét, hogy gerincsérvvel is megműtötték. Folytatta a sportot tovább. Megalapította a transzplantáltak sportegyesültét Borsod Abaúj Zemplén megyében, amely ma is működik.
 
A leszázalékolást is elutasította, inkább négy órában dolgozott, munkahelyéről ment dialízisre. Később minden apróbb munkát elvállalt, hogy eltartsa családját. Hiszen akkor fia még csak tizennégy éves volt. Aki talán éppen azért, mert szembesült apja gyógyíthatatlan betegségével, s a folyamatos rettegéssel, hogy édesapja meddig bírja, orvosnak tanult.
 
Bejárta a világot. A kétévente megrendezésre kerülő Szervátültetettek Világjátékára kiutazó válogatott stabil tagja volt.
 
Péter nem csak sportoló volt, hanem barát is. Beilleszkedve a szervátültetett emberek közösségébe, már a kezdetektől fogva segítette az arra rászoruló sorstársait.
 
Az évek súlya azonban kegyetlen valóság. 2005-ben a kanadai Londonban a Világjátékok befejező napjainak egyikén bejelentette visszavonulását. A sportolás azonban lételemévé vált, azonban már csak saját kedvére úszott. Nem versenyzett tovább, de közösségünknek aktív tagja maradt. Életének végül egy vérmérgezés vetett véget, 2011-ben eltávozott. Egyik edzés után rosszul lett, a klinikán megállapították, baktérium került a szervezetébe. A kilökődést gátló gyógyszerek annyira elvékonyították a bőrét, hogy egy apró seb, amelyet nem vett komolyan, okozta a halálát. Felesége szerint szép élete volt, látta unokáit, sokat utazott, élvezhette sikereit, végül azt csinálta, amit szeretett. Csak a rettegés, a betegségtől való félelem, az mindig ott volt életükben.
 
 
 
Szép Zsuzsa - Székely György