Horváth Aliz

Berente Judit

  Mottó:
Minden ember élete egy regény.
Legfeljebb nem írták meg.

 

Emlékek

Emlékek egy olyan emberről, aki soha sem adta fel. Mindig győzött. Egyszer mégis olyan helyzetbe került, amikor nem küzdhetett tovább. Csapatot kellett váltania, elhagyta sporttársait, párjait és az égiekhez igazolt Horváth Aliz 2011 novemberében. Aliz asztaliteniszben többszörös világ-, Európa és magyar bajnok, nem ismerte a lehetetlent. Mindenki úgy emlékszik rá, hogy kiváló ember, gyerek, édesanya, barát és sporttárs volt.

Trénere szerint már az első edzésen kitűnt szorgalmával, lelkesedésével, szívós, akaratos egyéniségével. 1999-ben, a műtét után ismerkedett meg az asztalitenisszel és már ebben az évben a budapesti Világjátékra készülő válogatott keret tagja lett. A válogatottságot bronzéremmel hálálta meg. A következő Világjáték a távoli Kobéban már diadalmenet volt, hiszen egyéniben és párosban is aranyéremmel tért haza. Edzője szerint örökké elégedetlen, lázongó természetével sokszor nehezen bírtak, de azt elismerte, hogy Alizzal csak nyerni lehetett. Ettől kezdve minden versenyen dobogós volt, Nancy-ban egyéniben is sikerült visszahoznia azt a meccset, amelyben vesztésre állt. Ellenfelei aggódva lesték a nevezési listát, Aliz indul-e, mert ha igen, nincs esélyük.

Faltörő kos, mondta róla első párja Molnár Ági. Vele nem lehetett veszíteni, annyira erősen tudott küzdeni. Kikényszerítette a győzelmet. Mint Molnár Ági írta róla a kikényszerített győzelemre nagy szüksége volt az élet egyéb területén, ahol egy ideig sikerrel vívta a harcot, de az örök győztes az utolsó játszmát elveszítette. Első párja szerint az ellenfél valójában nem a másik játékos volt, hanem a betegsége. Azt akarta leküzdeni.

Vegyes párosban partnerét maga "nevelte ki". Ferencz Károllyal is többször állt a dobogó legfelső fokán, pedig ismerkedésük hajnalán Aliz volt az, aki a zöldfülű kezdővel asztalhoz állt. Bíztatta még akkor is, amikor meccset játszottak és megverte későbbi párját. A pécsi Európa Játékon együtt álltak a dobogón aranyéremmel büszkélkedve. Aztán sokszor álltak a későbbiekben együtt a dobogó különböző fokain éremmel a nyakukban. Aliz mindig a jóra volt fogékony, mindennek nagyon tudott örülni, és mindig csak előre tekintett. Komoly betegsége mellett egyetemre járt, amit sikeresen be is fejezett és szövögette terveit. Optimista alkatként, mindig hitt a győzelemben, nem csak a pingpongasztal mellett, hanem az életben is.

Párosban a legtöbb győzelmet Székely Ilonával érte el. Az első győzelmüket 2003-ban Nancyban szerezték úgy, hogy Ilona akkor kezdte a sportot, és vesztésre álltak. De megfordították a meccset. Onnan kezdve legyőzhetetlenek lettek, minden Európa és Világjátékot megnyertek. Ha ők pályára léptek, és egymás ellen küzdöttek egyéniben, azzal felejthetetlen sportélményt okoztak mindenkinek. Együtt pedig verhetetlenek voltak.

Aliz mindig hitt a győzelemben, nem csak az asztalnál játék közben, de lélekben is segítette párját. Mindenkinek példát mutatott pozitív hozzáállásából, a sport szeretetéből, a küzdésből, kitartásból, akaratból. Sportpályafutása csúcsa volt, amikor 2006-ban a sportújságírók szavazata alapján, a Sportcsillagok Gáláján asztalitenisz csapat I. helyezést kapott párjával, Székely Ilonával.

Majd jött valami, ami ellen szintén küzdött, de a végén veszített. Elesett és kicsúszott a branül, amelyen keresztül dializálták. Majd épp kezelés közben szívinfarktust kapott, de még ebből is talpra tudott állni. Kórház után nem sokkal ismét edzésre ment. Úgy toppant be a terembe, hogy na ezt is legyőztem, de estére belázasodott. Makacs láza miatt ismét kórházba kellett mennie, ahol kiderült, bakteriális fertőzést kapott. Antibiotikumos kezelések ellenére intenzív osztályra került. Élettársának még az intenzív előtt azt mondta "ezt nem fogom túlélni". Élete társa nem hitt neki, hiszen addig, mindig mindenben nyert...

Szép Zsuzsa