Budai László Mihály versei

 

Egy lélek útja
 
Egy test mit a magány koptatott
Boldog szavakat sosem mondhatott.
Csak élte a szürke napokat sorra
Míg egy nap a lelke ezt nem hagyta.
Kitört s neki vágott az útnak
Búcsút intve a szürke múltnak.
Bejárva, az egész világon keresett
Midőn egy nap szerelmes lett.
Egy angyali lélek lett a párja
A boldogság csak őket várta.
Nekik adva időt s a teret
Minden csodát, amit lehet.
Rózsaszín ködben úgy szálltak
Ezüst hold fényében álltak.
Szivárvány emelte őket az égbe
Az örök szerelemnek tüzébe.
 
2013. 07. 20.

 

Tűzfészek
 
Mióta tudom, hogy élsz
Nincs bennem semmi félsz.
Őrült ez a szerelem
Égj, égj el velem.
Ajkad ajkam égeti
Tested vágyam hevíti.
Szemedben lényem lelem
Égj, égj el velem.
 
Az éj minket összead
Testünk lángra kap.
Tűzfészek a lelkem
Égj, égj el velem.
Főnix a hamuból éled
Én csak téged kérlek.
Örökké légy velem
Égj, égj szerelem!
 
2013.04.14.

 

A lámpás
 
Nyisd ki szíved, figyelj jól
Ez a vers most neked szól.
Úgy érzed fekete az élet?
A holnap reményét féled?
Sötétben jársz mint egy vad?
Ki bíztató szavakat sosem kap?
Érzem azt, amit te is érzel
Szíved mélyén fájdalomtól vérzel.
Eljön majd egy új hajnal
Lelkedben egy új hanggal.
S hogy hidd szavaim igazok
Megmutatom azt ki én vagyok.
Szívemben ott van a titok
Fénylő lámpásod én vagyok.
Átnyújtom neked a fényem
A szeretetet adó igaz lényem.
Hidd el, szeretnek téged is
Mutasd meg a fényedet te is.
Ragyogj mint csillag az égen
Szeretet égjen szemed tüzében.
 
2013. 06. 19.