Győrfi Krisztián:

Bizonygatás

  Ne sírjatok égi angyalok!
Ne sírjatok, én boldog vagyok!
Örül a szívem,
S miért nyúlt az arcom?
Egyszer felnőnek a kicsik
S összemennek a nagyok.
Higgyétek el, én boldog vagyok!
 
A Törvény bennem
Követőre lelt,
A Próféta egy imával felelt.
Szememben égi tűz ragyog,
Kérlek, higgyetek nekem
Én boldog vagyok!
 
Látom a Fényt
Naponta fürdöm benne,
Mintha az egész világ
Egy nagy Fényesség lenne.
Szememben könnyfátyolon át
A szomorúság tündökölve ragyog.
Higgyétek el, én boldog vagyok!
 
Lelkembe látnak
Számukra nyitott könyv vagyok
Nekik bőséges teríték üres asztalom.
A Tanító vagy a Tanítvány a nagyobb?
Higgyétek el, én boldog vagyok!
 
A könny árulkodik,
De a könny soha nem hazudik
A szomorúság a bánattal marakodik.
Kié legyen a magány?
Áthágva minden szabály.
Fáj, hogy egyszer mindent magam mögött hagyok.
Mit számít ezek után, hogy boldog vagyok?
 
2009. március 9.