Székely György:

Búcsú

( Egy barátom, Juhász József halálára. )

 

Itt vagyok. Vártál, tudom.

A szó vergődve csapong.

Mereven állnak az ágyak. Csontváz némaságuk magába zárja sziklákból hasadt álmaid, a megtört mozdulat jaját, ereidnek megérzett vérszag pillanatát, a lüktető csendet, a halált.

Itt vagy. Fekszel kiterítve. Fa keretezi arcod. Feletted feszülnek a csillagok… Lezárt szemhéjadon átizzik a fény emléke...

Halk esőcsepp hull a szádra, csordul, nesztelen...