Beszélgetés Venyercsán Lászlóval
 
  
 
  
 
   A szervátültetett emberek gyógyulásában, rehabilitációjában óriási szerepe van a sportnak. Nem hiába tartja a mondás, hogy ép testben ép lélek, a sport, amellett, hogy fizikai teljesítőképességünket, állóképességünket szinten tartja és fejleszti, lelki egyensúlyt is teremt, mentálisan erősít és újabbnál újabb célokat nyit az ember életében. A transzplantáltak számára a nemzetközi szövetségek, 2 évente megrendezendő Világjátékokkal és Európa Bajnokságokkal gondoskodnak arról, hogy többek között a kellő motivációt biztosítsák számunkra, versenyezhessünk, lemérhessük, hol tartunk.
 
   Akadnak olyan sportolók, kik évről évre részt vesznek a nemzetközi versenyeken és szinte futószalagszerűen szállítják hazánknak az arany- és ezüstérmeket, elsőségük kategóriájukon és sportágukon belül megkérdőjelezhetetlen. Az ő teljesítményük kimagaslik a mezőnyből, eredményeik profi mentalitásról, hozzáállásról tanúskodnak, és kellőképpen felkészültek arra, hogy az épek számára kiírt versenyeken is helytálljanak, mi több, meghatározó eredményeket érjenek el.

 
   Venyercsán László kétszeres veseátültetett atléta. 7 éves korában diagnosztizált vesegyulladása 13 éves korára annyira súlyossá vált, hogy egyetlen megoldás maradt, a transzplantáció. 2 várólistán töltött év után került sor a műtétre, mely sikeresnek bizonyult, Laci új esélyt kapott az életre, melyben 1998-tól helyet kapott a sport is, az atlétika. Jelenleg is a Salgótarjáni Atlétikai Club (SAC) versenyzője, de alapító tagja a Magyar Transzplantáltak Sport Egyesületének. Fő száma a gyaloglás, de rendszeres indulója a közép-hosszútávfutó számoknak is. 2006-2008 között kisebb szünet következett pályafutásában, 2007 nyarán került sor második műtétjére, azóta minden Eb-n és Világjátékon részt vett. 5km gyaloglásban 5-szörös világbajnok, 5-szörös Európa bajnok, 5-szörös világcsúcstartó. A futószámokban is parádés az eredménysora. 400m, 800m, 1500m és 5000m-es távokon szokott rajthoz állni. Ezekben a számokban összesen világbajnok (5000m), 9-szeres Európa bajnok (800m, 1500m, 5000m), emellett számos ezüst- és bronzérem tulajdonosa.
 
   2009-től már nem csak szervátültetettek számára kiírt versenyekre, hanem a Magyar Atlétikai Szövetség és a Szenior Atléták Magyarországi Országos Szövetsége által szervezett viadalokra is készül. Erről és a legutóbb Nyíregyházán megrendezett XVII. Veterán Atlétikai Európa bajnokságról kérdeztem budapesti otthonában.
 
  -Milyen felkészülést igényel a gyalogló versenyen való részvétel?
 
  V.L.: A felkészülés alapjaiban azonos az atlétika más szakágainak a felkészülési gyakorlatával: alapozás, formába hozás, formában tartás, versenyzés, lehetőleg csúcsformában. Mivel a gyaloglás hosszútávú sportág, ezért viszonylag sok edzéssel töltött órát és kitartást feltételez, mely az én esetemben nagy átlagban heti 4-5 edzést jelent 10-12 óra időtartamban, mely alatt mintegy 50-70km-t szoktam edzeni.
 
  -Milyen edzésmunkát végzel egy héten?
 
  V.L.: Az edzések minden esetben 3 fő részből tevődnek össze: bemelegítés, fő edzésmunka, levezetés. Egy hetem általában a következőképpen alakul: hétfő, péntek: könnyű futás/ gyaloglás, gimnasztika, gyaloglóiskola. Kedd, csütörtök: pályaedzés: ekkor az ismétléses, résztávos edzéseket, illetve a váltogatásokat (fartlek) végezzük. Szombaton van a fő edzés (vagy a versenyek), amikor a leghosszabb edzéseket tudjuk le. Ennek a helyszíne általában a Margitsziget, ritkábban pedig a Normafa környéke.
 
  -Változik-e az edzésprogram a "trapi" versenyekre való felkészüléshez képest?
 
  V.L.: Annyiban változik, hogy a trapi versenyeken kisebb súllyal szerepel a gyaloglás: 1 szám, ami 5 km, nagyobbal pedig a közép- és hosszútávfutás, ami 3 szám, a 800m, az 1500m és az 5 km. Ezért itt jóval nagyobb hangsúlyt kell helyeznem a futásra, azon belül is a rövidebb távú edzésekre például a 200-1000m-es résztávok ismétlésére, míg az épek között szinte kizárólag csak gyalogló számokban indulok, ami 5, 10 és 20km-t jelent. Ezért a futásmennyiség kisebb súllyal esik latba, annál inkább gyakoriak a hosszú gyaloglások, 6-8-10-12-15-20km-esek.
 
  -Mekkora a két mezőny közti különbség?
 
  V.L.: Ég és föld, de ezt gondolom amúgy is sejtette mindenki. Az "épek" gyakran gyermek koruk óta sportolnak, kiváló a keringésük, a vérképük, a vital kapacitásuk, nem szednek gyógyszert, ami ronthatná a teljesítményüket, nagy a versenyrutinjuk és kiváló versenyeredményeik vannak. Tehát, aki itt is meg akar mérettetni, az kapaszkodhat, mint beteg a dunyhába!
 
  -Az épek versenyén 2 számban is szoktál indulni.5 és 20 km-es távokon. Melyiket szereted jobban?
 
  V.L: Inkább a veterán versenyeken, illetve a fedett pályán indulok az 5 km-s távon, mivel máshol szinte mindig 10 vagy 20km a táv. Ezeket a versenyeket azért szeretem, mert bár épekkel versenyzem, de legalább kb. egyidősekkel, ezért van valamennyi esélyem a jó szereplésre. 20km-n viszont már általában nyitott kategória van, tehát itt mindenki együtt versenyez 18-60 éves korig. Tehát itt a felnőtt élmezőnnyel veszem fel a küzdelmet, de ezt is szeretem főleg azért, mert az 5km-s eredményeimhez képest viszonylag keveset romlik a sebességátlagom 20km-n, és ez hosszútáv esetén a legfontosabb tényező. A 10km versenyek inkább felkészülési vagy levezető időszakban szoktak lenni. Talán ezen a távon a legnehezebb jó helyezést elérni, mert itt is a fiatalokkal versenyzek, és mert a táv túl rövid ahhoz, hogy az állóképességi előnyöm megmutatkozzon.
 
  -Az idei nyíregyházi Veterán EB-n nagyon előkelő helyezéseket értél el. Mesélnél erről?
 
  V.L.: Idén július 15-24. között Nyíregyházán került megrendezésre a XVII. Veterán Atlétikai Európa bajnokság, mintegy 3100 versenyző részvételével. Megragadva a soha vissza nem térő alkalmat, hogy viszonylag kisebb összeg befektetésével kipróbálhatom magamat az épek mezőnyében is, beneveztem az 5 és a 20km gyaloglás versenyszámokra az M35 (35-39 évesek) korcsoportban, mely gyakorlatilag a legfiatalabb korcsoport a veteránok között. A versenyre feleségem, Judit, és 2 fiam is elkísért. 2 stadionban egyszerre folyt a versenyszámok lebonyolítása. Az 5km péntek este, de még mindig nagy melegben a 2. számú stadionban került lebonyolításra. A mezőny erősségét jelzi, hogy én mint a táv ötszörös szervátültetett világcsúcstartó gyaloglója, 9 indulóból csak a 8. helyet sikerült megszerezni (25:44). A győztes idő nálunk, mely egyben az abszolút legjobb idő is volt: 21'09" mp volt.
 
  Vasárnap egy felhőszakadást követően került sor a város szívében egy parkot övező betonkörön a 20km gyaloglásra. Itt már kijött a kondícióm és 10 résztvevőből 5. lettem (ketten feladták, 8-an értünk célba), több gyaloglót is percekkel megelőzve, akik a rövidebb távon simán (másfél perccel) megvertek. Az időeredmény 1óra 48'30" lett, mely versenyeken elért eddigi legjobb hivatalos eredményem is egyben.
 
  -Családod hogyan támogatja karriered, a sok edzést, az esetleges távolmaradásokat?
 
  V.L.: Családom támogat, megértőek az edzések miatt kieső idő kapcsán, annál is inkább, mivel a családban mindenki sportol valamit.
 
  Nagyobbik fiam, Bence, aki a Bp. Honvéd igazolt atlétája az elmúlt másfél évben 6 serdülő országos bajnoki címet szerzett kis-maratoni futásban (2), illetve gyaloglásban (4). Vele együtt járok az edzésekre.
 
  Kisebbik fiam, András 6 évig szertornázott, jelenleg sport akrobatikára jár.
 
  Feleségem pedig alkalmi jelleggel úszni illetve, kocogni szokott.
 
  -A transzplantáltak között szinte már mindent megnyertél, az egyéb versenyeken is kimagaslóan szerepelsz. 39 évesen mi motivál még a sportban?
 
  V.L.: Mindenki szeretne valamiben a legjobb lenni, ezt a lehetőséget én a gyaloglásban találtam meg, mint szervátültetett sportoló. Ehhez ad kiváló felkészülési keretet a Bp. Honvéd gyalogló szakosztálya, Dr. Urbán Ákos szakág-vezető vezérletével. Itt találok bőven olyan edzőtársakat, akik sokkal jobbak nálam, akiktől sokat tanulhatok, és akikkel való versenyzés ösztönöz az egyre jobb teljesítmények elérésében. Ha viszont együtt edzek velük, akkor az éppen adódó bel- és külföldi versenyeken is indulok velük együtt és néha el is csípek egy-egy jobb helyezést is.
 
  Másrészt úgy tapasztaltam, hogy a rendszeres edzések közben időnként fellépő oxigénhiányos (anaerob) állapot serkenti a VVT termelődést, csökkentve a kilökődés-gátló gyógyszerek által okozott vérszegénységet. Továbbá a kialakult edzettség gátolja a megfázást és így a bakteriális felülfertőződés esélyét is csökkenti. Szóval ezért is edzek: nem csak az érmekért megy a küzdelem, hanem az életért is.
 
   Venyercsán László sportpályafutása során nem csak érmeket, elsőségeket tudhat magáénak, de számos elismerésben is részesült. A magyar válogatott tagjaként Deutsch Tamás, Jánosi György, Gyurcsány Ferenc, Lamperth Mónika és Gyenesei István sportminiszterektől is elismerést vehetett át, emellett 2001-ben a Sportcsillagok Gálaestjén a speciális kategóriában a 3. helyre szavazták be a sportújságírók. 4-szer volt Nógrád Megye legjobb speciális sportolója és 5-ször vehette át Salgótarján Megyei Jogú Város különdíját. 2008 novemberében a Cserhát Vidék Takarékszövetkezet neki ítélte az "Év Sportolója" díját, 2009-ben elnyerte a Nógrád Megyei Príma Gála közönségdíját.
 
   Elnézve ezt a fantasztikus eredménysort csak remélhetjük, hogy Laci még nagyon sok örömöt fog nekünk, sportkedvelőknek szerezni és tovább falja majd a kilométereket hasonlóan eredményesen. Ehhez kívánunk jó egészséget és sok sikert!
 
  
 
  Rimóczy Gábor