Nem esett messze az alma a fájától

Venyercsán László a legrégebbi versenyzője a szervátültetettek válogatottjának. Már 1987-ben tagja volt annak a csapatnak, amelyik először vett részt a VI. Szervátültetettek Világjátékán. Több sportágban is kipróbálta magát, végül az atlétika mellet döntött, ott is a gyaloglás lett a fő száma, melyben eddig hét Európa- és nyolc világbajnoki aranyérmet szerzett, valamint abszolút világcsúcstartó 2003 óta.

Fia, Bence is a gyaloglásnál kötött ki. A 2016-os 50 km-es gyalogló országos bajnokságon teljesítette az olimpiai indulási szintet és – ebben a sportágban nagyon fiatalon – bekerült a riói olimpiai keretbe. 

– Laci, hogyan emlékszel vissza az első Szervátültetettek Világjátékára?

1987-ben, mindössze 16 évesen, 3 évvel az első veseátültetésem után, Székely Gyuri vezetésével néhány autóval indultunk el a szomszédos Ausztriába, Innsbruckba, a Szervátültetettek VI. Világjátékára. A játékokon 22 ország, mintegy 400 sportolója vett részt. Bár a közel 10 versenyzőből álló csapatunk tagjai a nagyon színvonalas küzdelmek során a legjobbjukat nyújtották tollasban, úszásban, asztaliteniszben és atlétikában, ekkor még egyetlen érmet sem tudtunk szerezni…

– Miért az atlétikát választottad?

Eleinte asztaliteniszben próbálkoztam, majd 1998-ban egy sárospataki versenyen, ahol nem volt asztalitenisz, jobb híján kipróbáltam a gyaloglást, ugyanis kicsi koromtól kezdve mindig nagyon gyorsan haladtam az utcán.

– Ki segítette a felkészülésedet? Milyen a kapcsolatotok?

Mivel feleségemmel, Judittal és két fiunkkal, Bencével és Andrással több városban is laktunk az idők folyamán, az edzők személye is változott. Először Kiss Antal, olimpiai ezüstérmes gyalogló, majd Salgótarjánban Szilágyi Tibor válogatott gyalogló, mióta pedig Budapestre költöztünk dr. Urbán Ákos gyalogló szakágvezető az edzőm. Tibi „bá”-val, majd Ákos „bá”-val hosszú ideje tartó, kiváló kapcsolat alakult ki, melyet az évről-évre javuló eredmények fémjeleznek.

-Az épek között is sikeresen szerepelsz? Mire vagy a legbüszkébb?

Arra, hogy ötszörös magyar bajnoknak mondhatom magam. Mindet a BHSE különböző csapataival értem el. Háromszor a 20km-es (kétszer Bencével együtt), egyszer az 50km-es gyalogló csapat tagjaként, és egyszer a klubok közötti csapatbajnokságot megnyerő honvédos válogatott tagjaként.

Ugyanilyen büszke vagyok arra, hogy eddig kétszer részt vehettem „épek” között világversenyen: 2010-ben a Nyíregyházán megrendezett veterán atlétikai EB-n, az M35-ös korcsoportban, 20km gyaloglásban ötödik lettem 1:48:30 idővel, valamint 5000m-es gyaloglásban a nyolcadik helyet értem el. 2014-ben a Budapesten megrendezett fedett pályás atlétikai világbajnokság M40-es korcsoportjában a 10km-es gyaloglásban a tizenegyedik  helyet értem el 51:57,9-es idővel.

-Mit szeretnél még elérni?

Igazából már mindent elértem, amit egy szervátültetett a sportban elérhet. Bár az „ép” fiatal felnőttek eredményeit nem tudom megközelíteni, de a szenior korosztályokban többször megnyertem a magyar bajnokságot gyaloglásban, abszolút legjobb eredményt elérve.

Szeretnék még javítani az egyéni csúcsaimon, de a fő célom, hogy egészséges maradjak, és ott lehessek a világversenyeinken. Ha meg ott vagyok, akkor nem lesz könnyű dolga annak, aki „el akar velem gyalogolni”.

 – Bence te hány évesen kezdtél versenyezni?

-13 évesen.

– Mikor és hogyan szerettél bele a gyaloglásba?

 Serdülő koromban már párhuzamosan indultam futó és gyalogló versenyeken, de futni jobban szerettem. Azután, amikor ifjúsági korosztályba léptem, akkor az edzőmmel, dr. Urbán Ákossal közösen úgy döntöttünk, hogy a gyaloglásra tesszük a hangsúlyt, mivel a jövőben a világversenyekre való kijutásra gyaloglásban több esélyem lehet.

– Milyen korosztályos eredményeid vannak?

A hazai versenyeken számos érmet szereztem a különböző korosztályos országos bajnokságokon, négy korosztályos országos csúccsal is büszkélkedhetek. Ifjúsági és junior korosztályban is részt vettem az éppen aktuális világversenyen, így képviselhettem Magyarországot 2013-ban a donyecki ifi VB-n, 2014-ben az Eugene-ban megrendezett junior VB-n és a tavalyi eskilstunai junior EB-n. Ezek mellett többször voltam a gyalogló válogatott tagja különböző válogatott viadalokon illetve Európa- és Világkupákon. Idén először a felnőttek között is kivívtam a válogatottságot a márciusi 50km-es bajnokságon, ahol sikerült a riói kvótát megszereznem.

– Milyen élményeid vannak az olimpiáról?

– Az olimpiai faluban nem volt minden tökéletes, de magának az egésznek a hangulata, ezen belül a magyar csapat hangulata is nagyon jó volt. Nagy élmény volt ott a versenyeken szurkolni a magyaroknak, sikerült egy-két érmet élőben is látnom. A saját versenyemre embert próbáló hőségben került sor, szerintem életem legnehezebb versenye volt eddig, viszont nagyon felemelő érzés volt, ahogy a szurkolók buzdítottak a pálya széléről, és hogy a sportág legnagyobbjaival voltam együtt a pályán. Talán a legjobb élményem maga a célba érkezés volt.

– Mik a közelebbi és távolabbi céljaid a sportágban?

– Jövőre szeretnék szintet teljesíteni a Lengyelországban megrendezésre kerülő U23-as EB-re, és az Universiade – ami Taipeiben lesz –is tervbe van véve. Hogy melyikre sikerül kijutnom, az tavasszal kiderül.

A távolabbi céljaim között mindenképpen szerepel a 2020-as tokiói olimpiára való kvalifikáció, de azt még nem tudom, hogy 20 vagy 50 km-en.

– Laci, szoktatok-e együtt edzeni?

Igen, hetente háromszor edzünk együtt, kedden és csütörtökön a Honvéd pályán, illetve szombaton vagy vasárnap a Margitszigeten, vagy ritkábban a Normafánál vannak a hosszú edzéseink. Bence természetesen még hétfőn és pénteken is edz.

– Milyen hatással van kettőtök kapcsolatára a közös sportág?

Jó érzés látnom közvetlen közelről, ahogy Bence kiskorától fejlődésnek indult, és ahogy folyamatosan, a szemem láttára teljesedik ki a tehetsége és válik nemzetközi szintű gyaloglóvá, akivel számolni kell. Óriási élmény nekem, hogy közös sportágunkban, élőben láthattam versenyezni az olimpián, majd nyilatkozni a médiában. Ha csak egy kis részem van Bence sikereiben, akkor már nem volt hiába, hogy nem adtam fel a küzdelmet a hétéves koromban kezdődött vesebetegséggel szemben, hiszen több mint 32 éve beültetett vesével ÉLHETEK!

Berente Judit

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.