Amit a CMV-fertőzésről tudni érdemes

A CMV-betegség felismerése és kezelése gyakran megkésett, ezért a kockázatot jelentő betegcsoportokban a hangsúlyt a megelőzésre célszerű fektetni. A kockázati időszakban a kópiaszám szoros követésével pedig korán felismerhető a CMV-reaktiváció.

A humán cytomegalovírus (CMV) a herpesvírusok családjába tartozó kórokozó, melynek globális elterjedtsége jelentős, az emberiség 40-100%-a fertőzött (1). Az átfertőzöttség az életkorral arányosan emelkedik, de függ a kortól, nemtől, szociális és gazdasági körülményektől, a szexuális orientációtól (1, 2).

Magyarországon a felnőtt lakosság körülbelül 86%-a fertőzött, az érintettek szervezetében szerológiai módszerekkel CMV-ellenes ellenanyag mutatható ki (szeropozitivitás) (3).

A vírus megtalálható a fertőzött egyén testváladékaiban (nyál, vizelet, széklet, vér, anyatej stb.). A fertőzést közvetítheti transzplantált szerv, csontvelő, vértranszfúzió, anyatej, de tárgyakkal is átvihető, illetve emberről emberre terjedhet. A Föld lakosságának nagy részénél élethosszig tartó lappangó fertőzés alakul ki azáltal, hogy a vírus a gazdaszervezet egyes vérképző sejtjeiben és hámsejtjeiben egy életen át képes fennmaradni. Ebből a nyugvó állapotból bizonyos ingerek hatására aktiválódhat, elszaporodhat és betegséget okozhat, melyet CMV-reaktivációnak, illetve CMV-betegségnek nevezünk (4).

Ép immunrendszerű személyekben a CMV-fertőzés legtöbbször tünetmentes vagy csak enyhe panaszokkal (láz, gyengeség, izomfájdalom, vérképeltérések) jár, a fertőzés és a vírus szaporodása pedig hatékonyan mozgósítja mind a sejtes, mind az antitestek által közvetített immunválasz elemeit (5). Eltérő a helyzet sérült immunrendszerű személyek esetében. A legesendőbbek a szervtranszplantáltak, a vérképző őssejtátültetésen átesettek, a hematológiai betegségben szenvedők és a HIV-fertőzöttek, azonban fokozott kockázatnak vannak kitéve az autoimmun betegségben, gyulladásos bélbetegségben, daganatos betegségben szenvedők, illetve a kritikus állapotú (intenzív osztályon kezelt) betegek is (1).

Az úgynevezett szolid szervek (vese, máj, tüdő, vékonybél, hasnyálmirigy, stb.) transzplantációja kapcsán fellépő egyik leggyakoribb vírusfertőzés a CMV-infekció, mely mind az átültetett szerv, mind a beteg túlélését befolyásolja. Az őssejtátültetéssel ellentétben az átvészeltséget illetően itt a szeronegatív beteg-szeropozitív donor konstelláció jelent fokozott kockázatot, de befolyásoló tényezőként szerepelnek a megelőző kezelések, az egyidejűleg fennálló fertőzések és a kilökődés megelőzésére alkalmazott immungyengítő gyógyszerek is. A CMV direkt szervkárosító hatása mellett közvetett módon a beültetett szerv kilökődéséhez, súlyos érrendszeri szövődményekhez vezethet, illetve más kórokozók (gombák, baktériumok, egyéb vírusok) okozta megbetegedések előfordulását is növelheti (6).

A hematológiai betegségek közül főként a nyirokrendszert érintő rosszindulatú betegségek és azok kezelése jelent fokozott kockázatot CMV-reaktivációra, illetve betegségre. Egyes tanulmányok ezen betegcsoportban a CMV-reaktiváció 2-39%-os gyakoriságáról számoltak be (7). A saját őssejt beültetése (autológ transzplantáció) kapcsán a CMV-reaktiváció ugyan nem ritkaság, de csak elvétve okoz CMV-betegséget, ezért rutinszerű követésére nincs szükség. Az idegen donoros, úgynevezett allogén őssejtátültetés kapcsán messze a legnagyobb az immunrendszer sérülése. Ezen betegcsoportban akár 65%-os gyakorisággal fordul elő CMV-reaktiváció (8).

Az allogén őssejtátültetést megelőzően a beteg és a donor CMV-átvészeltségét minden esetben megvizsgáljuk, hiszen információt nyújt a későbbi CMV-reaktiváció, illetve betegség kialakulásának kockázatáról, ezáltal befolyásolhatja a donor kiválasztását is. A legnagyobb rizikót a szeropozitív beteg és szeronegatív donor párosítás jelenti. A szerostátuszon túl további kockázatot jelent a graft versus host betegség (GvHD) jelenléte, annak kezelésére alkalmazott immunszuppresszív gyógyszerek szedése, illetve a nem családi és a nem HLA-egyező donor. Transzplantációt követően a beteg vérében PCR-vizsgálattal monitorozzuk a vírus DNS kópiaszámot, klinikailag számottevő reaktivációról 1000 IU/ml feletti érték esetén beszélünk. A kópiaszám emelkedés ennek ellenére nem feltétlenül okoz betegséget, a már kialakult betegség azonban súlyos, akár életveszélyes szervkárosodást okozhat.

A CMV-betegség az alábbi szervek gyulladásos megbetegedését okozhatja: tüdő, gyomor-bélrendszer, retina, agyvelő, vese, húgyhólyag, szívizom, hasnyálmirigy, emellett a csontvelőműködés elégtelenségét is előidézheti. A GvHD és a CMV-fertőzés kölcsönhatást gyakorol egymás súlyosságára és gyakoriságára is (9). Ezen túlmenően számos más vírus és nem vírus okozta fertőzésre is hajlamosít, továbbá egyes adatok a hematológiai alapbetegség visszatérésével való kapcsolatát is felvetik (10).

A CMV-betegség felismerése és kezelése gyakran megkésett, ezért a kockázatot jelentő betegcsoportokban a hangsúlyt a megelőzésre célszerű fektetni. A kockázati időszakban a kópiaszám szoros követésével pedig korán felismerhető a CMV-reaktiváció.

A reaktiváció megelőzése céljából vírusellenes (antivirális) gyógyszereket alkalmazunk. Erre a célra többféle, köztük intravénás és szájon át alkalmazható készítmények állnak rendelkezésre. A megfelelő gyógyszer kiválasztását az alkalmazás módja, a beteg klinikai jellemzői, a rizikóstátusz, a készítmények mellékhatásprofilja, illetve az egyidejűleg alkalmazott gyógyszerekkel való kölcsönhatása egyaránt befolyásolhatja.

dr. Paksi Melinda

A cikk megjelenését az MSD Pharma Hungary Kft. tette lehetővé. Az itt közölt információk a szerző nézeteit tükrözik, melyek eltérhetnek az MSD Pharma Hungary Kft. álláspontjától, és nem helyettesítik a beteg kezelőorvosának véleményét.

Az Ön egészségi állapotával vagy kezelésével kapcsolatban az elsődleges információforrás a kezelőorvosa kell, hogy legyen, ezért ha bármilyen kérdése merül fel, lépjen kapcsolatba kezelőorvosával!

Forrás:

  1. Sinkó J. Aktualitások a sérült immunitású betegek cytomegalovirus infekcióinak ellátásában. Orv Hetil. 2019; 160(3): 83–92.
  2. Csire M. A humán cytomegalovírus fertőzés klinikai jelentősége,  laboratóriumi diagnosztikai lehetőségei. Bőrgyógyászati és venerológiai Szemle. 2019; 95. évf. 4. 168–176. DOI 10.7188/bvsz.2019.95.4.3
  3. Varga M, Görög D, Kári D, et al. Cytomegalovirus seroprevalence among solid organ donors in Hungary: correlations with age, gender, and blood group. Transplant Proc. 2011; 43: 1233– 1235.
  4. Mendelson M., Monard S., Sissons P. és mtsai.: Detection of endogenous human cytomegalovirus in CD34+ bone marrow progenitors. J Gen Virol. (1996) 77(12), 3099-3102.
  5. Picarda G, Benedict CA. Cytomegalovirus: shape-shifting the immune system. J Immunol. 2018; 200: 3881–3889.
  6. Ramanan P, Razonable RR. Cytomegalovirus infections in solid organ transplantation: a review. Infect Chemother. 2013; 45: 260–271.
  7. Vallejo C, Ríos E, de la Serna J, et al. Incidence of cytomegalovirus infection and disease in patients with lymphoproliferative disorders treated with alemtuzumab. Expert Rev Hematol. 2011; 4: 9–16
  8. Ljungman P, Perez-Bercoff L, Jonsson J, et al. Risk factors for the development of cytomegalovirus disease after allogeneic stem cell transplantation. Haematologica 2006; 91: 78–83.
  9. Cantoni N, Hirsch HH, Khanna N, et al. Evidence for a bidirectional relationship between cytomegalovirus replication and acute graft-versus-host disease. Biol Blood Marrow Transplant. 2010; 16: 1309–1314.
  10. Elmaagacli AH, Steckel NK, Koldehoff M, et al. Early human cytomegalovirus replication after transplantation is associated with a decreased relapse risk: evidence for a putative virus-versusleukemia effect in acute myeloid leukemia patients. Blood 2011; 118: 1402–1412

A borítóképet és képekeket az MSD Pharma Hungary Kft. biztosította.

MSD Pharma Hungary Kft.,1095 Budapest, Lechner Ödön fasor 10/b., Telefon: 06-1-888-5300, hungary_msd@merck.com Lezárás dátuma: 2022. június 27.  HU-CYT-00037