Nagyon sok embert láttunk meggyógyulni

Átformáló időszak volt ez orvosnak, nővérnek egyaránt

Nagyon jó látni, amikor a félelem eltűnik a betegek arcáról. Ez akkor következik be, amikor rájönnek, hogy a kezeléstől kicsit már jobban vannak, biztonságban érzik magukat. Hatalmas teher hullik le róluk ilyenkor. De mi történig addig?

A Transzplantációs és Sebészeti Klinikáról átmenetileg COVID- osztályra vezényelt két szakorvos, dr. Cseprekál Orsolya és dr. Marton Adrienn mesél nekünk a gyógyító teamről, a betegségről, a félelmekről, és azt is elmondják, miért nincs értelme a vírustagadásnak és az oltásellenességnek. 

A tényleges munkakezdés előtt egy héttel tudták meg, hogy valakinek majd mennie kell a Transzplantációs és Sebészeti Klinikáról egy COVID-osztályra, és két nappal előbb, hogy pontosan hová. Földrajzilag mindössze egy metrómegállóval arrébb: a külső klinikai tömbben, egy ortopédiai osztály helyén megnyílt részlegen kellett helyt állnia a két doktornőnek: dr. Cseprekál Orsolyának és dr. Marton Adrienn-nek. 

„…Alapvetően ilyen volt a járvány” 

– válaszolja Adrienn arra a kérdésre, hogy miként élte meg ezt a gyors váltást. Nem volt idő az alapos felkészítésre. Erre nem lehet felkészülni, pontosabban egy ilyen készültségi állapotban annyi idő alatt kell felkészülni, amennyi van rá – véli Orsolya. Minden áthelyezett szakember hasonló helyzetben volt, és ez az első naptól kezdve össze is kovácsolta az orvoscsapatot. Adta magát, hogy közös a célunk és egy irányba húzunk, és akinek épp nehezebb napja volt vagy nehezebben alkalmazkodott egy-egy új feladathoz, azt átsegítették a többiek a hullámvölgyén – meséli Orsolya. – A harmadik hullámban nagyon sok beteg volt, akiket el kellett látnunk. 

Orvosként nem félünk a kihívásoktól

a problémák mielőbbi hatékony megoldására törekszünk. A bennem lévő érzést inkább kíváncsiságnak mondanám – magyarázza Adrienn arra kérdésemre, hogy mennyire töltötte el őket félelemmel a nagyrészt még ismeretlen betegséggel való szembenézés, és a napi feladataiktól eléggé eltérő munkával járó feladat. Amikor először léptem be az új helyre, egy osztálynyi lázas, hasmenéses, kiszáradás miatt harmatgyenge, pihegő, oxigénpótlásra szoruló, ágyban fekvő beteget láttam, akiknek képalkotó vizsgálattal igazolt kétoldali tüdőgyulladása volt. Nemcsak „a COVID-ot” kellett kezelnünk, hanem az egész beteget, az embert: nemcsak a vírusellenes kezelésre volt szükségük, de a masszív folyadékpótlásra, lázcsillapításra és nem utolsó sorban megnyugtatásra is. Ez az első órák után világossá vált.  

dr. Cseprekál Orsolya és dr. Marton Adrienn

Szakmailag számomra az volt a kihívás, hogy valami olyan állt előttem, amit addig nem ismertem – meséli Orsolya. A társbetegségeitől függően minden beteg állapota más gyorsasággal romlott, más dinamikával javult, egyszóval másképp reagál a vírusra. Ebből az következik, hogy kiszámíthatatlan volt, ki kerül majd intenzív osztályra, és ki az, aki majd haza tud menni. Az idő múlásával a tapasztalataink bővültek, az irodalmi adatok szaporodtak, és a várható kimenetel is becsülhetővé vált. A külső tömb többi COVID -részlegével történő folyamatos kommunikáció és a szakmai összefogás segítette a mindennapi munkánkat. 

Nagyon jó csapat jött össze 

– meséli Adrienn. Ami nagyon összekovácsoló volt, hogy senki nem kereste, hanem mindenki megoldani akarta a problémákat. A csapat magja az ortopédiai és a nőgyógyászati klinika rezidenseiből állt. Rajtuk kívül az I. Sebészeti és Intervenciós Gasztroenterológiai Klinikai belgyógyászainak, gasztroenterológusainak irányításával küzdött együtt a betegekért a Transzplantációs Klinikáról átvezényelt két doktornő a 36 ágyas COVID-osztályon. Néhány transzplantált beteg is került be ide. Számukra talán az megnyugtató volt, hogy a Transzplantációs Klinikáról áthelyezett orvoshoz kerülhettek, még akkor is, ha személyesen esetleg nem ismerték egyik doktornőt sem. Sajnos jóval gyorsabb lefolyású betegség ez a transzplantáltak esetében.  A jó szervezést dicséri, hogy a transzplantált COVID-betegeket erre az osztályra irányították – véli Adrienn. Háromszoros előny volt ez a sorstársaknak: a két doktornő transzplantációs tapasztalatai, friss COVID-kezelési tapasztalatai és a Transzplantációs és Sebészeti Klinikával való közvetlen kontaktusuk mind hozzájárultak ahhoz, hogy a bekerült szervátültetettek a lehető legjobb ellátást kapják. 

A COVID nagyon barátságtalan betegség. 

Az általa okozott roncsoló tüdőgyulladás egyes esetekben megállíthatatlanul romlott. Voltak nagyon szomorú veszteségeink, de a betegek túlnyomó többsége meggyógyult és hazakerült – emlékszik vissza Orsolya. Azt mindannyian láttuk, hogy egyetlen biztos fegyver van a betegség ellen, ez pedig a megelőzés, a hatékony védekezés.  Tudtuk, hogy amíg ezek, illetve a beadott oltások száma és ezzel a védettség nem emelkedik, addig nem számíthatunk a betegszámok csökkenésére.  És ez így is volt.A szemünk előtt zajlott és vált kézzelfoghatóvá a védekezés és az oltás hasznossága. Gyorsan kiderült   : aki oltott volt, és esetleg így is beteg lett még azelőtt, hogy kialakult a védettsége, annál gyorsan és könnyebb lefolyással, enyhe tünetekkel zajlott a COVID, és hamar meggyógyult.  

Mi ez a COVID-ot övező félelem? 

Gyakran kérdezik meg, hogy orvosként féltem-e a COVID-osztályon – meséli Orsolya. Ilyenkor azokra gondolok, akik betegként feküdtek ott. A szorongás, ami volt bennem, inkább annak szólt, hogy segítenem kell, de mivel nem tudtuk az elején, hogy pontosan mivel állunk szemben, vajon tudok-e majd jól segíteni.  Úgy vélem, hogy aki felteszi ezt a kérdést, az inkább arra szeretne választ kapni, hogy mi ez a COVID-ot övező félelem? Aki megbetegedett, az elmondta, hogy ez a tüdőgyulladásból következő fulladásérzés, ez tulajdonképpen halálfélelem. Aki megbetegedett, az ezzel nézett szembe. Mi pedig a betegeken keresztül néztünk szembe mindazzal, amit a COVID járvány valójában jelent. 

Az oltás mindenkinek kell! 

Lehet vele várni, de mire? Oltás azért kell, hogy ne kezelni kelljen a már kialakult betegséget, hanem hogy lehetőleg el se kapja az ember. A járványtagadóknak azt üzenem, hogy a „semmi” nem csinál kétoldali tüdőgyulladást ilyen durva lefolyással, egyébként egészséges vagy jó állapotú embereknél. Az oltásról mára már sok adatunk van, egyre több az ismeretünk arról, hogy kinek melyik oltóanyag a megfelelő, és az elszórtan megjelenő mellékhatásokat is jól felmérték már. Semmi nem szól tehát az oltás elutasítása mellett. Annak pedig, aki még mindig azzal érvel, hogy kevés volt az oltások kifejlesztésére szánt idő, azt mondhatjuk, hogy a járvány sem várt, cselekedni kellett, és jó, hogy időben cselekedtek, és ennek következtében meg lehetett állítani a harmadik hullámot. Azért pedig mindent meg kell tenni, hogy ne legyen negyedik hullám, vagy ha mégis lesz, ne olyen lefolyású legyen, mint a harmadik. Összességében túl sok embert veszítettünk már el. 

Nagyon sok embert láttunk azonban meggyógyulni 

– fűzi hozzá Adrienn.  A gyógyulás többszintű volt. Először a félelem hullott le az emberekről, s ez nagyon pozitívan hatott az állapotukra, majd láztalanná váltak, megszűnt a hasmenésük, csökkent az oxigénigényük és javult a tüdőgyulladásuk, majd a fekvő betegből feljáró lett. Ebben a folyamatban igen nagy szerepük volt a nővéreknek. Ahol mi dolgoztunk, ott alapvetően az ortopédiai osztályon dolgozó nővéreknek kellett helytállniuk egy, a napi munkájuktól messze ső területen. Amit ők ott nyújtottak, arra nem tudok jobb szót, mint hogy zseniális, mind vezetői szinten, mind személyenként. Ahogy összefogtak, ahogy néha elkeseredtek, majd összeszedték magukat… Átformáló időszak volt ez nekik is, és az orvosoknak is. 

A transzplantáltak esetében COVID-fertőzéskor kiemelten fontos az időfaktor.

Ha picit is gyanús, hogy egy szervátültetett megfertőződött, nagyon fontos, hogy azonnal jelezze orvosának. „Aki COVID-időszakban lázas, annál azonnal gondolni kell rá, hogy COVID-ja lehet” – zárja rövidre az üzenetet Adrienn. A tagadás, mellébeszélés életveszélyes lehet. Azonnal hívni kell a körzeti orvost a tesztelők kiküldéséért, és a transzplantációs kezelőorvost pedig azért, hogy megmondja, kell-e változtatni a gyógyszereken és hogyan.
Ha pedig a hőemelkedés nem csökken, vagy épp láz lesz belőle, vagy bármi más tünet jelentkezik, és a beteg állapota romlik, akkor nem szabad otthon maradni és tablettákat bekapkodni, hanem be kell menni a sürgősségi osztályra, vagy azt tenni, amit a kezelőorvos mond. 

Az időben elvégzett mellkasröntgen, és még inkább a mellkas CT-vizsgálat által mutatott eltérések előre jelzik az állapot várható alakulását.  Ha időben zajlik a kórházba történő felvétel, és megkezdődik a kezelés, a szervtranszplantáltak is mihamarabb meggyógyulnak, és hazamennek. Aki viszont tagad, mellébeszél, és csak akkor kerül kórházba, amikor már fullad, a tapasztalat szerint 24-48 órán belül intenzív osztályra kerül, és a gyógyulás kimenetele nagyon kérdéses. Tehát nem attól kell félni, hogy valaki kórházba kerül, hanem attól, ha túl későn kerül kórházba! 

Egy szervtranszplantáltnak különösen meg kell tennie mindent, hogy az állapota ne a rossz irányba menjen. A COVID új dolog, ezért folyamatosan követni kell a róla megszerzett információkat. Nagy jelentőséggel bír, hogy a transzplantáltak milyen médiatartalmakból szerzik az információikat. Ebből a szempontból nagyon fontos, hogy a szervátültetetteknek szóló oldalakat nézzék, akár az MSZSZ, akár a Transzplantációs Társaság betegeknek szóló hirdetményeit. A sok egyéb, „megszűretlen” oldal jócskán félrevezető lehet. Egy új eredményt bele kell helyezni a korábbi tudásunk halmazába, és ez nem a betegek dolga. Egyetlen dolog lebegjen a szemünk előtt: COVID-járvány márpedig van, oltás márpedig kell! 

Dr. Varga Zoltán