A HAZAI SZERVÁTÜLTETÉS KEZDETEI

A hazai veseátültetés története

Hazánkban Németh András Szegeden végezte az első veseátültetést 1962-ben egy féléves angliai tanulmányút után. Ez élő donorból történt, a beteg testvére adta egyik veséjét. A beteg 79 napot élt, de a veséje csak néhány napig működött. Állítólag ez volt a 36. átültetés a világon, a Rajnától keletre viszont az első.

A veseátültetést követően Rubányi professzor egy kis cikket engedett megjelentetni, amit az MTI-nek adtak le

A következő 10 évben az orvostudomány területén is érvényesülő politikai utasítás hatására nem történtek átültetések. Az új éra 1973-ban kezdődött, újabb átültetés Szegeden, majd Miskolcon történt (Pintér József főorvos, később professzor Debrecenben). A hazai első, valóban sikeres veseátültetést 1973. november 16-án, Budapesten, a SOTE I. sz. Sebészeti Klinikáján végezték. (Prof. Dr. Perner Ferenc és munkatársai.), ez utóbbi vese 23 évig működött.

A budapesti átültetést komoly tudományos, szervező és gyakorlati munka előzte meg. Perner Ferenc 1 évet töltött Párizsban, ahol kísérletes és klinikai veseátültetéssel foglalkozott, megtanulta a beteg előkészítését és az utókezelésen túl szervezési és etikai kérdéseket is magáévá tette. Az 1973-as veseátültetési program megindulását Petrányi Győző immunológiai kísérletes munkái alapozták meg, és ő hozta létre a Hollán Zsuzsa professzor asszony által vezetett Hematológiai Intézetben az első immuntipizáló laboratóriumot, megvalósítva a tipiziálás feltételeit, és megalkottuk az első várólistát 36 beteggel.

Természetesen mindez a vezetőprofesszorok bizalma és a munkatársak odaadó segítsége nélkül nem valósulhatott volna meg. Ma már több mint 3500 veseátültetést végeztek a Semmelweis Egyetemen. Miskolc 11 eset után abbahagyta az átültetéseket. Akkor Szegeden sem folytatták, két fiatal kolléga külföldre ment tanulni: Dr. Csajbók Ernő Hannoverbe, Dr. Szenohradszki Pál Kelet-Berlinbe. Szegeden műtőrekonstrukció történt, és 1979. október 29-én újra indult egy most már sikeres veseátültetési program. A Debreceni Orvostudományi Egyetem I. sz. Sebészeti klinikáján Dr. Asztalos László és kollegái 1991. június 27-én indították el a programot. Pécsett Kalmár Nagy Károly 1993. október 3-án végezte az első veseátültetést. Hazánkba közel 6000 veseátültetés történt 2012 elejéig. Ma 4 veseátültetési központ van Magyarországon, a 4 egyetem sebészeti klinikáin. Az elmúlt években az átültetések száma 1 millió lakosra vetítve elérte az Eurotransplant országok és a legtöbb európai ország átlagát.

Prof. Dr. Perner Ferenc

Széchenyi-díjas sebész. 1962-ben diplomázott a Budapesti Orvostudományi Egyetemen, azóta folyamatosan dolgozik a BOTE, illetve a SOTE Sebészeti Klinikáin. Miniszteri biztosa volt a Transzplantációs és Sebészeti Klinika rekonstrukciójának, majd igazgatója 1990-től 2002-ig. Képzése során dolgozott általános sebészeti, mellkas sebészeti, baleseti sebészeti, intenzív terápiás osztályokon, részben klinikán belül, részben fővárosi és vidéki kórházakban önként választott rotációs rendszer keretében. Algériában és Párizsban is dolgozott, hazatérte után elvégezte az első sikeres magyarországi veseátültetést. Megvalósította a hazai donorprogramot, részt vett az erre vonatkozó törvények megvalósításában, és nevéhez fűződik a hazai májátültetési program megvalósítása. Nemzetközi és hazai lapok szerkesztő bizottságának, illetve számtalan tudományos társaság tagja.

A hazai májátültetésről

A májátültetés meglehetősen sokáig váratott magára. 1983-ban a Semmelweis OTE I. sz. Sebészeti Klinikájántörtént az első ilyen műtét, amely sikertelen volt. Több, mint 10 év szünet után a Semmelweis OTE Transzplantációs és Sebészeti Klinikáján 1995 januárjában végezte Perner Ferenc professzor az első sikeres májátültetést.

A Semmelweis Egyetem. I.sz. Sebészeti Klinikáján, ahol az 1960-as évek közepétől Szécsény professzor vezetésével májsebészeti műtétek is folytak, 1983-ban került sor egy májátültetésre, amely technikailag sikeres volt, sajnos a beteg sohasem hagyhatta el a kórházat, de 62 napig élt. A klinika sebészi felkészültségét dicséri a műtét, de a diagnosztikai háttér és az immunszuppresszió akkori fejlettségi foka még nem volt elégséges. A klinikán 1991-ig még további 3 májátültetés történt, ezek a betegek sem hagyták el a klinikát. Történt egy májátültetés Szegeden is, majd Pécsett is, ezek is sikertelenek voltak. 1994-ben megnyílt a Transzplantációs és Sebészeti Klinika.

1995. január 5-én éjszaka elvégezték az első sikeres májátültetést. A beteg 17 éve él és jól van. Ma már több, mint 500 májátültetést végeztek el.

A hazai szívátültetés története

Több mint fél évszázada, hogy Christiaan Barnard elsőként végzett a világon sikeres szívátültetést a dél-afrikai Fokvárosban. Magyarországon 1992. január 3-án Szabó Zoltán professzor, a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érsebészeti Klinikáján végezte el az első sikeres magyar szívátültetést.

Egészen 1954-ig még komolyabb nyitott szívműtéteket sem végeztek sehol a világon. Ahhoz, hogy ez a technika elterjedjen, szükség volt az úgynevezett szívmotor kifejlesztésére (1953 USA); ez a gép biztosítja a vérkeringést a műtét ideje alatt. Dr. Szabó Zoltánt 1958-ban professzora Brünnbe küldte kollégájával együtt tanulmányútra, ahol már egy amerikai szívmotort használtak.

Mindeközben a világon egyre többen készülődtek arra, hogy végrehajtsák az első szívátültetést. Az első végül Christian Barnard lett, aki 1967. december 3-án a dél-afrikai Fokvárosban sikeresen ültette át egy közlekedési balesetben meghalt 27 éves nő szívét egy 53 éves férfi mellkasába. Az első próbálkozás után ugyanis sokan követték Barnard példáját, de igen magas volt a halálozási arány, Barnard első betege is csak 18 nappal élte túl a beavatkozást. Akkoriban még nem voltak megfelelő immunszuppresszív, vagyis a szerv kilökődését megakadályozó szerek.

Az első hazai szívátültetést legalább 3-4 évig tartó koncentrált felkészülés előzte meg. A külföldi tanulmányutak után, először halottakon gyakoroltak, kivették majd visszavarrták a szívet, később kutyákat operáltak szívmotor segítségével. Mikor minden készen állt, dr. Szabó Zoltán beült a Zsigulijába a diáival felszerelkezve és elkezdte járni az országot; meg kellett ismertetni a kórházakkal, az orvosokkal a szívátültetés lehetőségét, hiszen betegre – vagyis recipiensre -, valamint potenciális donorra is szükség volt.

Az 56 évesen elhunyt Schwartz Sándort ma már szinte az egész ország ismeri, ő lett végül az első szívtranszplantáción átesett magyar beteg, aki az 1992-es műtét után családot alapított, gyermekeket nevelt fel és eredményesen illeszkedett vissza a munka világába, teljes életet élt új szívével.

A klinikán azóta több mint 455 szívátültetés történt. Magyarország első sikeres gyermek szívátültetését pedig 2008. október 8-án végezte el Id. Hartyánszky István professzor a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetben, ahol azóta összesen több mint 45 szívátültetést végeztek. 2017. november 10-én pedig sor került az 500. hazai szívátültetésre egy 24 éves, végstádiumú szívelégtelenségben szenvedő fiatalembernél a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán.

Dr. Szabó Zoltán

Dr. Szabó Zoltán 1954-ben, Kudász József professzor tanítványaként kezdte pályafutását Pécsett, 1957-től a Városmajori Klinikán folytatta a szívsebészet művelését. 1981-től 11 éven át volt a Városmajori Klinika igazgatója. 1967-ben magyar implantálható pacemakert készített, amit betegbe is sikeresen beültetett. Többéves szervező és tudományos munkát követően, pályája betetőzéséül 1992 januárjában elvégezte az első sikeres hazai szívátültetést, majd július 1-vel nyugállományba vonult, és a Biotronik Hungária Kft. igazgatója lett 2005-ig. 1995 óta a Semmelweis Egyetem professor emeritusa.

Fotók: www.semmelweis.hu