AZ ELSŐ SZERVÁTÜLTETŐ TÖRTÉNETE
A szervtranszplantáció korai úttörője – Ullmann Imre
A szervtranszplantáció korai úttörője – Ullmann Imre
Ullmann Imre beírta nevét az orvostörténelembe, mivel ő végezte az első szervátültetést élőlényeken. Kísérleteit 100 évvel ezelőtt hajtotta végre Bécsben. Édesapja olyan hires orvos volt Pécsett, hogy utcát neveztek el róla. A helyi cisztercita gimnáziumban érettségizett, és 1880-ban Bécsben iratkozott be az orvosi fakultásra. 1884-ban nyerte el orvosi diplomáját, és első munkahelye az egyetem sebészeti klinikája volt, ahol Prof. Albert Eduard mellett dolgozott.
1885–ben tanulmányútra ment Németországba és Koch Robert laboratóriumában tanulmányozta a staphylococcus baktériumot, és az általa okozott betegségeket. Innen Párizsba vezetett útja, a Pasteur intézetbe. Akkoriban a veszettség járványos volt Párizsban és Pasteur az oltással volt elfoglalva. Ullmann saját magát is felajánlotta a kísérleti célra. 1886-ban visszatért Bécsbe, és ő honosította meg a a veszettség elleni oltást a Monarchia fővárosában. A közegészségügy terén végzett tevékenységével Ullmann hires ember lett. A következő éveket Albert sebészeti klinikáján töltötte, és 1891-ben magántanárrá nevezték ki. A magántanári disszertációjának a cime:”Beitrage zur Lehre der Osteomyelitis acuta”. Ez a munka a Koch laboratóriumában folytatott tanulmányának volt az eredménye, és füzet formában is megjelent.
1892–ben megvált főnökétől és tanítójától, mivel kinevezték a Hartmann utcai „Klosterspital” sebészeti osztályának főorvosává. Ehhez a kórházhoz fűződnek híres transzplantációs kísérletei, és 20 évig vezette a kórházat. Először a belek egyes szegmentjeit ültette át más részlegek helyébe. Ezt az un. autotranszplantációt sertésekben és kutyákban kezdte el és később a sertések gyomor és bél részeit kutyákba ültette át.
Ullmann úttörő munkát végzett és kísérleteiről először a párisi XIII. Nemzetközi Orvosi Kongresszuson számolt be 1900-ban, aztán Bécsben az Orvosszövetség előadó termében ismertette a szövettani vizsgálatok eredményeit, 1901 június 7-én. Veseátültetési kísérleteit az Élettani Intézetben kezdte el Prof. Sigmund von Exner segítségével, aki az élettan tanára volt. Első munkáiban arra volt kíváncsi, hogy a vese hányad része elegendő a szervezet fenntartása érdekében. Ez volt az un. ”vese minimum” fogalma. Tapasztalata szerint a vese 1/3 része biztositja a kiválasztó működést.
A történelmi jelentőségű veseátültetésről 1902. március 7-én számolt be Ullmann a Bécsi Orvosszövetség előadó termében. Egy kutya veséjét ültette át a másik kutya nyakába a carotis ér útján oly módon, hogy a vizelet kiválasztása is látható volt. A transzplantált vese 5 napig működött és ez volt az első sikeres kísérlet az orvostörténelemben. A kutya veséjének átvitelét megpróbálta a kecske testébe is, de sikertelenül.
(1861-1937)
Egy súlyos veseelégtelenségben szenvedő uremiás asszony veséjét is felcserélte a sertés veséjével, de természetesen itt is kudarcot vallott. 1902–ben könyv formájában ismertette az elmúlt évei munkásságát és a sebészet fejlődését: ”Die Fortschritte der Chirurgie in den letzten Jahren Für praktische Aerzte” címen.
Ullmann Imre 1912-ben fejezte be tevékenységét a Kolostor-kórházban. 1914. ben rendkívül érdekes előadást tartott a Sebészek Nemzetközi Szövetségének Kongresszusán Bécsben, ”Über Gewebs und Organtransplantation” címen. Az angol nyelvű fordítás az Annals of Surgery-ben látott napvilágot még 1914-ben. Ullmann összefoglalta korának mindazon ismeretét, amelyek a belek és vesék átvitelére vonatkoztak és beszámolt a belső szekréciós mirigyekkel végzett transzplantációs kísérleteinek eredményeiről is. Az első sebészek közé tartozott, aki sikeresen végzett here átültetést.
1919–ben nevezték ki rendkivüli profeszorrá és Sigmund Freud vele együtt lett nyilvános tanár.
A szervátültetés megvalósításához meg kellett ismerkedni egy új tudománnyal, az immunológiával. Egypetéjű ikrek között már 1954 ben végeztek sikeres veseátültetést, azonban az idegen testek kilökődését csak akkor sikerült elkerülni, amikor a 80 as években bevezették a Cyclosporint és annak újabb változatait.
Ullmann 1937-ben hunyt el agyvérzés következtében. Szenvedélyes műgyűjtő volt és értékes miniatür gyüjteményét az Orvosszövetség örökölte. Halála után Prof. Schnitzler Gyula, a sebész, irt szép megemlékezést róla, de kísérleteit csupán elméleti értéküeknek irta le, amelyeknek nem tulajdonított gyakorlati jelentőséget.
Ullmann neve feledésbe merült. Az Orvosszövetség alapításának 150. évfordulóján még csak nevét sem említették. Erna Lesky a II. Bécsi iskola történetéről írott könyvében sem fordított figyelmet munkásságára.
2002–ben azonban, az első veseátültetés centennáriumán a bécsi sebészek tudatára ébredtek a történelmi mulasztásnak, és március 7-én Ullmann Imre emlékére szimpóziumot tartottak az Orvosszövetség termében, ahol Ullmann először mutatta be veseátültetési kísérleteit. Az ünnepélyes megemlékezésen a magyar sebészek is képviselve voltak. Ezen a találkozón a világ leghíresebb szervátültetői vettek részt, és referáltak a maguk teljesítményeiről a transzplantáció területén. A szimpózium egyik rendezője, Prof. Wilfred Druml részletes beszámolójában ismertette Ullmann pályafutását és jelentőségét, és ez a rövid megemlékezés a magyar sebészek tiszteletét fejezi ki emléke előtt.