50 évet töltött a betegek szolgálatában, ebből 40 évet a Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet tüdőgyógyászati osztályán. Ha életét egy mondattal lehetne jellemezni, akkor az így hangozna: A megoldásig bármeddig elmenne. Nevéhez fűződik a cisztás fibrózisban szenvedő betegek felnőtt gondozásának kialakítása, valamint az első beteg bécsi tüdőátültetésének és hazai utógondozásának megszervezése. A Tüdő Várólista Bizottság tagja, majd vezetője volt. Mindezeknek számos beteg köszönheti az életét. Munkásságát többek között Batthyány-Strattmann László díjjal, Korányi gyűrűvel és a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetéssel ismerték el.