Májas találkozók 2019

A májátültetettek egyesülete nyárig két találkozót rendezett a hagyományok szerint. Az elsőn, a tavaszi találkozón a pilisi Sipito Pihenőparkban voltunk, ahol eddig még nem jártunk. A második, a már szokásos, 10. alkalommal sorra kerülő nyaralás, a fonyódligeti Éden Üdülőházban zajlott. 

A Sipito Pihenőpark, mint új helyszín már évek óta szemem előtt lebegett, mert több jót hallottam róla a környékbeliektől. Így aztán az idén helyszíni szemlét tartottunk, és a létesítmény igen jól vizsgázott, mert olyan helyet kerestünk, ahol igazán egyben lehet a csapat. 

A szemlére érkezvén mindjárt leültettek egy kis vérpörköltre, mert a jelenleg ott tartózkodó közösségi tréningen lévő társaság disznóölésen vett részt, ebből jutott nekünk is, ez igen rokonszenves felütés volt számomra. Mindjárt feledtette az erdőn, mezőn és a ritkásan lakott földúton való érkezés viszontagságait. A helyszínen a parkbéli buli faházak 10-16 fő elszállásolására alkalmasak, a kőházakban, 2-4 ágyas, fürdőszobás „lakosztályok” találhatóak 36-40 fő részére. A bejárattól nem messze pedig egy nádfedeles, hatalmas közösségi ház található előtérrel és 100 fős rendezvényekre alkalmas nagyteremmel. 

A tavaszi találkozóra április 5–7. között került sor. A csapat a kora tavaszi száraz, meleg április biztatásával érkezett – már egy hónapja vártuk az esőt. Természetesen 6án délután az eső is utánunk óvakodott, némi jéggel spékelve. Ennek ellenére, amíg lehetett, addig megrendeztük a szabadban a petanque versenyünket, majd lehetett visszacsapó íjjal célba lőni. A tollaslabda szettek is előkerültek, de sajnos az asztalitenisz asztalt és a csocsót csak beltéren lehetett volna használni, de ott rendezvény előkészítése zajlott. Aki pedig ezekben a játékokban nem vett részt, az mehetett szaunázni is, mert az is rendelkezésünkre bocsátották. 

Az eső érkezte beszorított minket a fedett helyekre, de sebaj, erre is készültünk egy jó kis vetélkedővel, ahol mindenki nyert. Egy kis szórakoztató irodalmi műsorral, és egy májas tombolával, ami azért kivételes, mert olyan nyeremények voltak benne, melyeket társaink készítettek vagy állítottak össze. 

Ezúton is köszönetet mondok Szirony-Elek Máriának, és kedves férjének, Gyurinak az irodalmi műsor összeállításáért és előadásáért; valamint a park tulajdonosának illetve munkatársainak a gyönyörű környezetért, a kedvességükért és szolgálatkészségükért. 

Az eső ellenére is jól éreztük magunkat, a rendezvény is kerek egésznek tűnt, így azután feldobódva búcsúztunk el egymástól – aztán majd a Balcsin találkozunk! 

*** A Sipitohoz két kép van, úgy rendezd légy szíves, hogy a fenti szövegrészhez kerüljenek.*** 

A balatoni nyár kényelmesebben kezdődött a szokottnál, volt rá mód, hogy az előkészítő csapat –Molnár Ági, Dudás Ildikó és jómagam – egy nappal előbb érkezzen. Így elkerültük a szombati turnusváltásos tumultust, kényelmesen bevásárolhattunk, és a másnapi küzdelmek helyett kipihenve vártuk az érkezőket. 

Sajnos a kánikula érkezésünk előtt néhány nappal félbeszakadt. Első este még elkelt a pulcsi, mikor sétálni indultunk. A Balaton vize is sportosra hűlt, nemigen akadt az első két napban fürdőző. No problemo! – ahogyan a spanyol mondaná. Akkor kirándulunk! – adtuk ki a jelszót. 

Elmentünk Keszthelyre, megnéztük az újra nyitott részekkel büszkélkedő Festetics-kastélyt. Átmentünk Gyenesdiásra megkóstolni az idei és azt elmúlt évek győztes fagylaltjait. A fazekasházban mindenki kipróbálhatta magát a fazekaskorong mellett, némi oktatással egybekötve. (Itt jegyzem meg, hogy az elkészült „alkotásokért” kis idő múltán vissza lehet menni, és mázzal bevonva, kiégetve lehet átvenni azokat.)  

A programok között volt idő kulináris elfoglaltságokra, mint a már szokássá vált lángossütés és közös kakaspörköltfőzés, valamint szalonnasütés. Torta is került az asztalra, hiszen egyszerre két sorstársunk születésnapját is megünnepelhettük. 

Következő kirándulásunkon áthajóztunk Badacsonyba, megnéztük a Balaton festője, Egri József kiállítását. Nem messze a kikötőtől, voltunk a saját házából kialakított múzeumban, majd felmentünk a Római úton a Szegedy Róza-ház Irodalmi Emlékmúzeumba, ahol jelenleg egy szoborkiállítást is megnézhettünk történelmünk nagyjainak szobraival, valamint a réges-régi borkészítő eszközöknek is van ott egy kis kiállító helye a pincében. 

Néhányan még elmentek megnézni, hogy mi történt a bivalyokkal tavaly óta a rezervátumban. A boglári Gömbkilátó és a felújított fonyódi Sipos-hegyi kilátó is kedvelt séta, illetve kirándulási célpontként szerepelt. 

Mire ezeket a látnivalókat mind megtekintettük, újra jó lett az idő, a víz is kellemessé vált, és megkezdődött az igazi balatoni nyár. 

Tari Tamás