A transzplantált sportos házaspár

Dobos Péter és felesége Judit mind a ketten szervátültetettek és sportolnak, ráadásul sikeresek is, méghozzá több sportágban is. Történetük azonban egyáltalán nem hétköznapi.

Életük példaértékű lehet sokak számára. Nemrégiben Dobos Judittal beszélgettem, íme.

Zana Anita: A tavalyi Transzplantáltak Világjátékán Ön és férje is több sportágban indult, ráadásul nem is akármilyen eredménnyel. Hogyan emlékszik vissza a Világjátékokra és az ott elért eredményekre?

Dobos Judit: 2017-ben a Szervátültetettek világjátékán darts és tenisz sportágakban indultunk, mindketten egyéniben és együtt is. Péter dartsban 1. helyezést ért el. Tripla mixben együtt voltunk a csapatban, ami 3 főből áll, vesetranszplantált sporttársunk, Hanyu Zsuzsi volt még a csapat tagja. Itt 2. helyezést értünk el. Tenisz vegyes párosban a népes mezőnyben sikerült a 8 közé jutnunk, de ott sajnos kikaptunk egy fiatalabb olasz párostól. Én részemről szinte szárnyaltam a meccsek közben, nagyon élveztem a közös játékot.

ZA: Úgy tudom, hogy Ön fiatalon esett át vesetranszplantáción. Miért volt elkerülhetetlen a transzplantáció?

DJ: Az első vesémet 1991-ben, 27 évesen kaptam. Egy autoimmun betegség a veséimet támadta meg, ezért elkerülhetetlen volt a transzplantáció. Ez a vese majdnem 20 évig működött, de 2010-ben kiújult a betegségem és második vesetranszplantációra is szükség volt. Majdnem 5 évig jártam művesekezelésre és a vesetranszplantációs várólistára felkerülve vártam az új életet jelentő telefonhívást. Végül 2015 októberében csörrent meg a telefonom és a budapesti Transzplantációs Klinikán kaptam új vesét, ezzel egy új esélyt a teljes élethez.

ZA: A transzplantáltak között hogyan kezdett sportolni? Versenyszámokat, sportágakat mi alapján választott?

DJ: Fiatal koromban kézilabdáztam. Péter már több éve teniszezett és tulajdonképpen tőle kaptam kedvet ehhez a sporthoz. Nagy lendülettel kezdtem bele a tanulásba és azóta is élvezettel űzőm ezt a sportot.
A darts először kiegészítő sportként kezdődött a művesekezelés ideje alatt, ugyanis akkor nem tudtam teniszezni, mert az ízületeim nagyon fájtak.

ZA: Sok évvel később férje is beteg lett, és ő is transzplantált lett. Péter betegségéről és transzplantációjáról, mit kell tudni?

Péter is közbeszólt: Judit veseátültetése után rendszeresen részt vettem kísérőként a transzplantáltak versenyein és rendezvényein, a transzplantált közösség tagjává váltam már egészségesként is.

DJ: Aztán egy sima vérvétel alkalmával derült ki, hogy magas a fehérvérsejt számom. A háziorvosom, aki mellesleg általános és gimnáziumi osztálytársam volt, ma pedig rendszeres teniszpartnerem, alapos kivizsgálást kezdeményezett. Amikor a hematológiai vizsgálatokra került sor, kiderült, hogy krónikus limfoid leukémiám van. Kb 2-3 év alatt ért meg annyira a betegségem, hogy kemoterápiás kezelést kapjak. Elvileg 2-5 évente alkalmazott kemoterápia megoldást jelentett volna a betegségemre, de a vérképemben mutatkozó genetikai módosulás szükségessé tette a csontvelőtranszplantációt.
Az Országos Vérellátó Szolgálat segítségével egy 20 éves lengyel donor őssejtjeit kaptam meg 2015. május 20-án. A transzplantációt előkészítő kemoterápia, valamint a transzplantációt követő GVH-t kezelő nagy dózisú szteroid alkalmazása fizikumomat, izomrendszeremet jelentősen lecsökkentette. Eleinte semmilyen sporttevékenységet nem tudtam végezni, majd 1 év után kezdtem teniszezni. Először csak álltam a pályán, ha odajött a labda visszaütöttem. Így 3 év távlatában kezdem vissza nyerni erőnlétemet, ha nem is vagyok a régi, de egyre többet és remélhetőleg jobban tudok játszani.

ZA: Hogyan tudták feldolgozni azt a helyzetet, hogy bár különböző okokból, és más időpontban, de mind a ketten transzplantáltakká váltak?

DJ: A transzplantációval való együtt élés gyakorlatilag végigkísérte a mi házasságunkat, ebben éltünk. Péter – egészségesként – sokszor elkísért engem a nemzetközi versenyekre, ismeri régóta ezt a közösséget, csapatot. Ennek ellenére természetesen megrendített bennünket, hogy ő is beteg lett. Mi pozitívan állunk hozzá, szerencsére olyan betegségeink vannak, amivel a transzplantáció után közel teljes életet tudunk élni.