Virágokkal álmodó

„Megálltam félúton egy bolt parkolójában, az eladókra bíztam a virágokkal megrakott kisbuszt és már jött is értem a mentő.”

Tünde élete a virágokról szól, hiszen virágkötő. Még a transzplantációs riasztása is hozzájuk fűződik.

Mikor kezdődött a májbetegséged?

42 évesen egy reggel arra ébredtem fel, hogy nagyon bedagadtak a lábaim és fáj a hátam is. Először azt hittem, hogy felfáztam és a vesém miatt lehet. De nem múlt el és a dagadás egyre jobban kiterjedt mindenhova, már a hasam is óriásira nőtt. A férjem kért tanácsot egy kollégájától, így szinte a véletlennek köszönhetem, hogy időben eljutottam a megfelelő orvoshoz, hepatológushoz.

Mikor kerültél listára?

Egy évig jártam a Semmelweis Egyetem Korányi utcai Belgyógyászati Klinikájára és itt derítették ki, hogy a májam beteg, autoimmun betegség miatt. Bár még akkor jól éreztem magam, de az akkori kezelőorvosom javasolta, hogy tegyenek fel a májtranszplantációs várólistára, mert csak a májátültetés mentheti meg az életemet. Így át is irányítottak a SE Transzplantációs és Sebészeti Klinikájára Görög Dénes adjunktus Úrhoz.

Hogy élted meg ezt az időszakot?

Eleinte nem hittem, hogy ez egy komoly betegség. El sem akartam hinni, hogy ez velem történik. Ugyanúgy folytattam a munkámat, mint előtte. A lelkem, a testem, de még az agyam sem érezte azt a veszélyt, ami esetleg leselkedhet rám. Rendszeresen jártam kontroll vizsgálatokra, de tényleg a munka éltetett. Virágkötőként a rengeteg szépség elfeledtette velem a megpróbáltatásokat és csak arra koncentráltam. Nagyon jó helyzetben vagyok, mert soha nem a negatív dolgokra koncentrálok. Ha egy- egy nap rosszabbul voltam, akkor pedig arra gondoltam, hogy majd holnap jobb lesz.

Istent kértem, hogy segítsen, mert a hitem sem hagyott el és az soha nem is fog elhagyni. 

Mikor volt az első májriadód?

2016-ban éppen a születésnapomra készültünk. Meg voltam fázva, de sok vendéget hívtunk meg. Főzőcskéztünk, készültünk és akkor megszólalt a telefon. Egy nagyon kedves hang megkérdezte, hogy van-e valami akut egészségügyi problémám, mert érkezne számomra egy máj, ami megmenthetné az életemet. Az első gondolatom nem is az volt, hogy éppen beteg vagyok, vagy megműthetnek, hanem a vendégekkel mi lesz. De így – a megfázás miatt – aznap ez nem az én májam volt, aminek kicsit örültem, mert éreztem még nem jött el az én időm.

Sokat vártál a második riasztásra?

Nem sokkal az első májriadó után – immár nem megfázva – megérkezett a várva várt telefon és nem sokkal később a mentő is. Annyi időm volt, hogy felkapjam az előre kikészített kis bőröndömet, ami mindig útra készen várt. Nagyon furcsa volt minden, akkor láttam életemben először mentőautót belülről.

Hamar odaértünk, előkészítettek a műtétre, de az orvosi team dilemma előtt állt. Nagyon vékony vagyok, így pici májra lett volna szükségem és ez nagy volt. Végül úgy döntöttek, hogy ezt most nem én kapom meg. Szétválasztották a májat és Németországba vitték, ahol két kisgyermek életét mentette meg. 

Nem voltam csalódott, tudtam ennek is így kell lennie. A humorom sem hagyott el, végig azon viccelődtem, hogy legközelebb a papucsomat ellenőrzöm a bőröndben időnként, mert annak bizony a talpa levált a bőröndben való várakozásban.

Hogy érezted akkor magad? Tudtál még dolgozni?

Mivel a munkában találtam meg a lelki vigaszt és feltöltődést, virágkötőként végig dolgoztam. Virágokkal keltem, feküdtem és virágokkal álmodtam. Azért a betegség már jócskán érzetette a hatását. Feldagadt az arcom is, a méreganyagot a májam már nehezen tudta feldolgozni. Volt olyan, hogy kiestek részletek a fejemből, az agyam sem volt a régi, nagyon szenvedtem.

Mikor érkezett el a te időd?

Ez nagyon emlékezetes volt. 

2017. 03.02-án nőnapra készültem. Virágokkal megrakodva az áruszállító kisbuszunkat vezettem, mikor megszólalt a telefonom. Valahogy megéreztem, hogy ezt a hívást most fel kell vennem. Sikerült félreállnom az autóval egy bolt parkolójában.

A koordinátor volt, hogy jönne értem a mentő. Én rögtön rávágtam, hogy hazaviszem az autót, kipakolok és utána jöhetnek, de mondta, hogy nincs annyi idő és odamegy értem a mentő, ahol éppen vagyok. Így berohantam a boltba, az eladókra bíztam az autót az értékes rakománnyal. Éppen hívtam a férjemet az autóból mikor a visszapillantó tükörben megláttam, hogy lefékez mögöttem a mentő. Akkor nőnapon bizony sokan jól jártak, mert a férjem olcsón adta a virágot a piacon, csak vegyék meg.

A klinikán nagyon gyorsan zajlott minden. Mivel a bőröndöm sem volt nálam elég viccesen néztem ki és bár rémült voltam, de jókat nevettem magamon. A megkötős kórházi hálóingben és csizmában vonultam a vizsgálatokra, de ennek ellenére semmi negatív élményem nem volt. Fél kilenckor már toltak is be a műtőbe.

Altatás közben nagyon valóságos és szép képeket láttam. Virágos réten boldogan ugráló kisgyerekek hívtak, hogy menjek oda játszani velük. De én azt válaszoltam, most nem tudok menni, mert nekem fel kell hívni a családomat.

Gyorsan gyógyultál?

Mikor az intenzív osztályon másnap felébredtem a kedves nővérke már odakészítette a párnámra az álmomban olyan sokat emlegetett telefont. S a családom teljes megrökönyödésére és örömére fel is hívtam őket azonnal. Két napot töltöttem az intenzíven, utána lekerültem osztályra. Az első pillanattól egyedül fürödtem és nagyon tudatosan teljes erőmből arra koncentráltam, hogy gyógyuljak. Hiszen meg kellett mutatnom az ismeretlen megmentőmnek és a családjának, hogy megérdemeltem. Én így fejeztem ki a hálámat feléjük és az orvosom felé. Nagyon köszönöm nekik! Tíz nap után pedig már haza is mehettem.

Tudtad folytatni a munkádat a műtét után?

Annyira gyorsan akartam gyógyulni, hogy már a legelső kontrollra is egyedül mentem autóval. Mikor megkérdezte a kezelőorvosom, hogy ki kísért el én büszkén mondtam neki, hogy senki, önállóan jöttem. Ő nagyon megszidott, így egy kicsit lassítanom kellett. De ahogy a három hónap letelt már a virágjaim mellett voltam és gőzerővel dolgoztam.

Hogy telnek most a napjaid? 

Dolgozom és virágokkal álmodom, mint mindig. Bár most a koronavírus miatt kicsit nehezebb a helyzetem, hiszen éppen a virágboltokat is bezárták. De ezt is megoldottam, csináltam egy webáruházat és onnan lehet rendelni. Nem adhatom fel, hiszen mindenki egy erős, megmondó, kitartó embernek tart. Én a Jóistentől azért kaptam ezt a jellemet, hogy én ezzel a betegséggel, műtéttel így tudjak megküzdeni. 

Egy Márai Sándor idézet az, amit nagyon szem előtt tartok.

„Amikor a betegség környékez, igen nagy erővel és akarattal egy ideig még úr maradhatsz a nyavalya fölött. Az elején. Mikor még csak lopakodik körülötted a végzet. Méregeti erőidet, mint a küzdő az ellenfelet. Ha ilyenkor nagyon odafigyelsz, nagyon erős vagy, igaz rendet tartsz lelkedben, dolgaidban – az egészség: igazság –, talán te maradsz a párharc kezdeti idejében az erősebb. 

Egészségesnek maradni annyi, mint tisztességesnek és igazságosnak maradni”

Búzás Tünde / Nagy Mara