A veseátültetés után átértékeli az ember az életét

Tímea terhessége alatt derült ki vesebetegsége, amely után még 14 évig gyógyszeres kezeléssel sikerült szinten tartani a vesefunkcióját, majd elkerülhetetlenné vált a művesekezelés. 3 év hasi dialízis után 2018 októberében kapott új vesét.

Wagner Rózsa cikke

2000-ben, terhességem során derült ki, hogy probléma van a vesémmel.

14 éven keresztül sikerült gyógyszeres kezeléssel szinten tartani a vesefunkciókat, 2015 januárjában viszont szükségessé vált elkezdeni a dialízist, és ezzel egyidőben felkerültem a transzplantációs várólistára is.

Előzetes tájékozódás után a peritoneális dialízist választottam, mivel ez nagyobb szabadságot adott számomra. A hasi dialízis mellett sikerült teljes életet élnem, talán a hosszabb utazás volt az egyetlen, amiről le kellett mondanom – na meg a fürdőzés.

Mivel elég hosszú idő állt rendelkezésemre, hogy felkészüljek a transzplantációra, elkezdtem sportolni. Először asztalitenisz, később kiegészítésként petanque és bowling edzésekre is jártam. Tudtam, hogy aki a transzplantáció előtt sportol, aktív életet él, az a műtét után gyorsabban felépül, és a beültetett a szerv élettartama is megnő.

2018. október 9-én pont bowling edzésen megcsörrent a telefonom.

Igaz, csak tartalékként kerültem szóba, de én már ettől is nagyon feldobódtam, mert ez volt az első riadóm. A bowlingról éppen indultam át a Népligetbe petanque-ozni, amikor a metrón jött az újabb hívás, hogy az első jelölt sajnos mégsem felelt meg, és tudnám-e vállalni a műtétet. Természetesen igent mondtam, és 4 órával később már toltak is be a műtőbe, éjfélkor pedig már „új emberként” ébredtem.

Mivel terhességem során derült ki a betegségem, a fiam úgy nőtt fel, hogy ez végig kísérte az életét. Alig várta, hogy 18 éves legyen és felajánlhassa nekem a veséjét. Hatalmas dilemma volt ez számomra, de tudtam, hogy ez nagyon sokat jelentett volna neki. 2018. október 1-jén voltunk egyeztetésen ezzel kapcsolatban a Klinikán, és 9-én volt a riadóm… A sors eldöntötte ezt a kérdést. A betegségem alatt végig mellettem állt a férjem és a fiam, nagyon sokat köszönhetek nekik.

A donorunkról általában nincs sok információnk, és talán ez így is van rendjén, de a műtét utáni első napokban nagyon sokat gondoltam rá, képzeletben beszéltem vele, és sokszor köszönetet mondtam neki és családtagjainak is, akiknek nehéz pillanatban kellett fontos döntést meghozniuk. Hálás vagyok a lehetőségért, amit kaptam tőle és megpróbálok úgy élni, hogy büszke lehessen rám.

Öt hónappal a műtét után újra lementem pingpong edzésre, nagyon hiányzott már a mozgás. Hatalmas energiát éreztem magamban, de az eszemre hallgattam, próbálok fokozatosan visszatérni, nem beleesni abba a hibába, hogy „legyőzhetetlennek” érezzem magam.

A munkába is visszatértem, igaz csak heti 2 napot megyek az irodába, amúgy otthonról dolgozom. Átértékeli az ember egy ilyen műtét után az életét, más dolgok lesznek fontosak, mint azelőtt. Nem szabad elfelejteni a transzplantáció előtti küzdelmes időszakot, ne vegyük természetesnek, hogy mi kaptuk ezt a lehetőséget, hiszen nagyon sok sorstársunk vár még szervátültetésre.

Fót Bajnoka díj a 2018-as Szervátültetettek és Művesekezeltek Európa Bajnokságán elért eredményekért


Wagner Rózsa

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük