Újra kapok levegőt
Roland veleszületett tüdőbetegsége miatt már kamaszkorában tudta, hogy szüksége lesz tüdőtranszplantációra: a tüdőátültetés végül 19 éves korában történt meg.
Roland veleszületett tüdőbetegsége miatt már kamaszkorában tudta, hogy szüksége lesz tüdőtranszplantációra: a tüdőátültetés végül 19 éves korában történt meg.
Wagner Rózsa cikke
Tóth Roland vagyok, 25 éves és már 6. évemet élem az új tüdőmmel.
Egy Cisztás fibrosis nevű genetikai betegséggel születtem, amelynek a fő profilja a tüdő és a hasnyálmirigy az esetemben. 15 éves koromig ez nem nagyon hátráltatott a mindennapi életben, évi egyszer töltöttem el 10-12 napot a kórházban és napi 1 óra gyógyszeres kezelésem volt. Heti 6 edzés mellett a tüdőm kielégítően működött, igazából nem is éreztem át ennek a betegségnek a súlyát, ameddig nem kezdett romlani az állapotom. 2009 környékén kerültem tüdőgyulladás gyanúval kórházba, aminek 3 hetes bent fekvés lett a vége, és a korábbiakhoz képest nem teljes felépülés.
Évekkel és 60%-nyi tüdőkapacitás elvesztése után diagnosztizáltak Mycobacterium Abscessusal. 18 éves koromra a tüdőm 20%-kal működött, átlagosan 6-8 hónapot töltöttem kórházban egy évben és nem volt más opció, csak a tüdőátültetés.
Kezdetben ezt nem akartam elfogadni, de idővel rá kellett jönnöm, hogy nincs más opció. 19 éves koromra napi 14 órát ágyban voltam, 3 oxigénpalack volt otthon. Megtanultam főzni, hogy ne veszítsem a súlyom és minden pillanatom meg volt tervezve, hogy maximálisan fel legyek készülve a szervátültetésre. Az igazi probléma az volt, hogy míg CF-el gyakori a tüdőátültetés, Abscessussal még nem volt sikeres műtét, ráadásul ezek mellé még volt pár multirezisztens fertőzésem, ami nem javított az esélyeimen.
Szerencsémre kiskorom óta jó nevelést kaptam, és minden pillanatban ott volt mellettem az édesanyám, a családom és a barátaim, akikre azóta családomként tekintek.
2013-ban végül sikerült felkerülnöm a transzplantációs listára és
még abban az évben kaptam egy tüdőt.
A donoromra hálával tekintek, amiért „jól tartotta” a szervet és halála után megmentette az életemet.
A szervátültetés egy új esély volt az élettől, aminek köszönhetően újra rendes életet élhetek. Előtte az oxigénhiány miatt folyton fáradt voltam napi 10 óra alvás után is, és létezni is alig bírtam. Most a szakdolgozatomat írom egy főiskolán, utolsó évem mellette egyetemen, dolgozom, heti 4 – 6 alkalommal edzem és tagja vagyok a szervátültetett válogatottnak.
Sokan úgy gondolják, hogy a neheze maga a műtét és a közvetlen körülötte lévő időszak, az igazság viszont máshogy néz ki.
Az új szervre figyelni kell.
Minden nap szedek gyógyszert ugyanabban az időpontban, edzem, hogy erősítsem vagy szinten tartsam a tüdőm és pozitívan állok mindenhez. A kilökődés vagy a fertőzések lehetősége folyamatosan fent állnak és árnyékot vethetnének a hétköznapokra, de ezeket teljesen kizárom, ami néha kicsit megterhelő.
Úgy érzem sport nélkül nem élnék már.
Műtét előtt eljártam úszni, hogy a légző izmok rendben legyenek, a műtét utáni 3. napon már 1 km-t sétáltam, azóta pedig versenyszerűen röplabdázom és teniszezem.
