Egyszerre kaptam új májat, új vesét és új életet
Életvidám, mosolygós lánynak tartom magam.
Két hónapos koromban derült ki, hogy policisztás vesém vannak májfibrózissal. 16 éves koromig állandó kezelés alatt álltam a Semmelweis Egyetem I. sz. Gyermekgyógyászati Klinikáján, majd 2008. júniusában egyszerre kaptam májat és vesét.
A betegség évei alatt nem voltak félelmeim, hiszen még gyerek voltam és nem sokat tudtam az egészről.
A szervátültetés előtt a legnagyobb félelmem az volt, hogy az altatás után nem ébredek fel. Aztán amikor a szervátültetés után kinyitottam a szememet, egyből azt éreztem, hogy a rengeteg nehézség után most már minden rendben lesz.
A szervátültetés után a legnagyobb kihívás 16 évesen a lépcsőzés volt, a műtét utáni napokban minden erőmre szükség volt egy-egy lépcsőfok megtételére.
Gyermekként nekem a betegséggel való együttélés volt a természetes, így a sikeres transzplantáció után óriási volt a változás: egészséges, teljes, igazi életet élhettem és élhetek azóta is. Nem tudok ezért eléggé hálás lenni.
A sporttal való kapcsolatom is a szervátültetésem után kezdődött. Előtte az általános iskolában gyógytornára jártam, ami az úszást jelentette, később – egyre romló állapotom miatt – a gimnáziumban a testnevelőtanárom a tornaterem környékéről is kitiltott.
A transzplantáció után fél évvel csatlakoztam a Trappancs Egyesülethez és kezdtem el úszni – orvosi javaslatra. A legnagyobb sikerélményem az volt, amikor 2010-ben bekerültem a Magyar Szervátültetett Válogatottba – amelynek azóta is a tagja lehetek. Később az úszást tollaslabdára cseréltem, de egyiknél sem éreztem azt, hogy ez az én utam. Végül a bowling lett a kiválasztott igazi, a bowling pályán végre úgy éreztem, hogy hazaértem, ez az én igazi terepem.
Számomra a sport kitartást jelent, a páros versenyek pedig azt jelentik, hogy egymásért küzdünk. Az álmom, hogy még sok évig lehetek a válogatott tagja – minél több érmet szerezve.
A 2019 évi Szervátültetettek Világjátékán háromszor állhattam a dobogóra:
- egyéni bowlingban aranyérmet szereztem,
- női párosban is aranyérmesek lettünk,
- vegyespárosban a bronzéremig jutottunk.
Mindhárom eredménynek nagyon örültem, örülök, de a legbüszkébb a vegyespáros bronzérmére vagyok, mert nagyon erős mezőnyben sikerült megszereznünk.
A többi szervátültetett felé az üzenetem, hogy kezdjenek el mozogni, hiszen a mozgás segít abban, hogy sokáig egészségesek maradhassanak.
Mit üzennék a 10 évvel ezelőtti önmagamnak?
Azt hiszem, hogy semmin nem változtatnék és csak annyit üzennék, hogy minden jó lesz úgy, ahogy alakul.
A személyes mottóm nem változik:
ÉLJ, NEVESS, SZERESS SOKAT!
Hasznos Szabina/Feszt Tímea
