Az élet egy másik ember szívével hatalmas ajándék

Szerén négy és fél éve szívátültetett.

Mikor volt a szívátültetésed?  

2014. november 23.

Sportolsz–e valamit?

A mozgás része az életemnek, de rendszeres sportot nem űzök. Imádok táncolni, néha pingpongozom, erdőt járok, biciklizek.

Mit jelentett számodra az UB- futni?

A szívtranszplantáció után a lépcsőzés és a futás nagyon nehezen ment, elfogy a levegőm, elhagy az erőm, fojtogató az érzés… Ezért nem is erőltettem a sportokat. Amikor az UB felhívásra bejelentkeztem az 5 km elvállalásával, nagyon féltem mert akkor nem tudtam 50 métert sem futni, de részese akartam lenni az ügynek.

Kárai Kázmér – Kazi Edző Bá edzésprogramja sokat segített, nulláról építkeztem. A POLAR alkalmazás is ajánlott egy napi szobai edzéstervet, ezeket igyekeztem tartani, másfél hónap volt a felkészülésre, úgyhogy nem volt mentségem. Sajnos nem tudtam a versenyen egyben lefutni az 4,6 km-t, bele kellett sétálnom, de így is nagyon büszke vagyok magamra. Az UB-n döbbenetes volt azzal szembesülni, hogy 300 fő versenyző lefutja a 221 km-t. Ott lehettem a RAJT-juknál, és néhányuknak szurkolhattam pár szakaszon. Megérintette a lelkemet ez az ember feletti teljesítmény. 

A felkészülési időszakom megmutatta azt, hogy ha nehéz is felkelni a kanapéról, azért a mozgás nagy öröm, sokkal többet tehetek az egészségemért mint korábban. Valószínűleg nem lesz belőlem hosszútávfutó, de azért egy 3-5 km-es futási szintet fenntartok magamnak. A közérzetem, a fizikai állapotom, az öröm amit ezáltal nyerek sokat jelent számomra.       

Mi volt a legnehezebb pillanat? 

Úgy alakult, hogy a verseny szakaszt egyedül futottam, pedig olyan ígéretet kaptam, hogy lesz biciklis kísérő, vagy ultra futó mellettem. De nem volt. Teljesen egyedül futottam, minden versenyző lehagyott, a szakaszon autók jöttek mentek, én túl melegen öltöztem fel – esőre számítottam. Az első belesétálásnál (kb 1 km után) úgy éreztem, nem tudom végig csinálni… Rettentően éreztem magam, de aztán előttem volt az a kép a Bostoni maratonról, ahol egy veterán futó kúszva érkezett be a célba – ebből erőt merítettem és úgy gondoltam, ha másként nem hát én is odaérek így vagy úgy.

Milyen volt a csapat?

Nagyszerű érzés felfedezni a csapattagokat, megismerni sorsokat. Megtapasztalni azt, hogy más transzplantáltaknak is vannak problémái, de egy célért – egy üzenetért mozdulni fantasztikus volt. Komoly logisztikai kihívás volt a futókat a helyszínre szállítani, és a már végzett versenyzőket felszedni és a szálláshoz szállítani. Innen is köszönöm a szervezőknek 🙂

Gondoltad-e a szervátültetés előtt, hogy képes leszel egyszer erre?

Én 37 újraélesztésen vagyok túl. Bármelyikben ott maradhattam volna. Olyan gyenge volt a szívem, hogy fizikai aktivitás „nem javasolt” volt. A transzplantáció előtti időszak 7 évig tartott. Megtanultam azzal a tudattal élni, hogy lehet ez az utolsó napom, és valahogy hálás lettem minden apró dologért, ami körülvesz nap mint nap: a hajnali ébredésért, a napsütésért, az esőért, a szívdobbanásért. Nem gondoltam azt, hogy valaha futni fogok.   

Lesz-e más megmérettetés?

Már hogyne lenne. Az élet egy másik ember szívével hatalmas nagy ajándék. Kipróbálnám magam ping-pongban. 

Mit üzensz a többi szervátültetettnek?

Azoknak, akik még nem hiszik el, hogy a rendszeres mozgás örömöt jelent azt üzenem, hogy próbálják ki. Adjanak maguknak egy vállalható célt, tegyenek hozzá egy felkészülést, és mozduljanak ki a komfort zónából. Kötelességünk teljes életet élni, hisz mi vagyunk azok a szerencsések, akik még itt lehetünk ezen a földön. 

Mit üzensz az embereknek, akik olvasnak rólad?

Azt üzenem, hogy ÉLNI JÓ 🙂

Szeressenek teljes szívükből, mozogjanak annyit amennyit csak tudnak, fordítsanak időt és energiát az egészségre, a szeretteikre, a mozgásra, az örömöt jelentő apró boldogság morzsákra.