Fél éve egy angyali szívet kaptam

Csilla 7 gyermekes édesanya és 2018. októbere óta szívátültetett.

2018 októberben volt a szívtranszplantációm. Azóta azt vallom, hogy egy “angyali szívet” kaptam, amit minden nap megszeretnék szolgálni. 

Két hónappal a műtét után kezdtem el intenzíven mozogni. Kezdetben séta és szobabiciklizés, majd kocogás. Nagyon figyelek az étkezésre és az orvosi javallatokra is. 

Aztán jött a felhívás, amire nagy bátran én is jelentkeztem. Abszolút kezdőként bevállaltam 2 km-t. 

25 évig az volt a sport számomra, hogy hordtam a hét gyermekemet foci edzésre, lovaglásra, ovis- és fejlesztő- tornára, táncpróbára , és szurkoltam nekik egy- egy versenyen, vagy bajnokságon.  

A műtét óta naponta van részem “Csodában”. Már nem fáj semmim, egészségesnek érzem magam, tele vagyok erővel és energiával. Számomra az UB-n futni maga volt egy újabb csoda, izgalommal teli várakozás.

A váltáskor megkaptam a csipet és a világító szalagot, bekapcsoltam a fejlámpát és elindultam.  A rajtszámot kicsit később tettem fel, a nagy sietségben majdnem elfelejtettem. Aztán kényelmes tempóban vitt a lában előre, az út menti szurkolók és a családom néhány tagja is biztattak, bekiabálták, hogy most van éjfél átfutottál a vasárnapba,  “Hajrá, ügyes vagy!  Meg tudod csinálni Csilla!“, biztatott Orsi a csapattárs is a beérkezés előtt. És igen, sikerült! Nagy ölelés után májtranszplantált csapattársam, Iker Laci indult tovább, hogy egyre közelebb kerüljünk a kitűzött cél felé. Zamárdiban már én is buzdítottam a társaimat, akik onnantól sajnos szakadó esőben teljesítették a vállalt szakaszokat.   

Az egész csapat fantasztikus volt. Pár órás alvás után, a hideg ellenére remek hangulatban telt a reggeli közös célba érkezés.  Amikor felmentünk a színpadra fotózáshoz és a sátorban több száz megfáradt futótársunk hatalmas tapssal köszöntött minket, az maga volt a varázslat.   

A szervátültetés előtt erről álmodni sem mertem, hogy én egyszer valaha futni fogok.

Most már vannak terveim. Várom, hogy jövőre ismét nekivágjunk.

Azt is tudom már, hogy a szervátültetés után az emberre egy teljesen új élet vár. A lehetőség amit kaptam úgy érzem kiváltságos helyzetbe hozott.

Minden nap megélem a napi örömöket, panaszkodásra , veszekedésre nem fecsérelem az időm.

Üzenem mindenkinek:

Egy kicsit önzővé kell válni, hogy tudjunk saját magunkra is időt  fordítani. Minden lehetőséget meg kell ragadni, pozitívan kell gondolkodni és a legfontosabb bízni önmagunkban és hinni a csodákban.   

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük