Három veseátültetés csodája

Hogyan ismerkedtem meg a veseátültetés szóval?

A betegségem 1998 elején kezdődött, illetve akkor derült rá fény. Egy reggelen nagyon rosszul lettem, görcsölt az egész hasam,derekam, nagyjából mindenem. Anyukám rögtön bevitt a Bókay Gyermekklinikára, ahol 11 évesen 180-as vérnyomásom volt. Tudtuk nagy a baj… Aznap már haza se engedtek, „röpke” másfél hónapig voltam ottani lakó. Nagyon gyorsan történt utána minden. A sulit nem is tudtam folytatni csak magántanulóként, és a legtöbb akkori barát is magamra hagyott. Nem volt jó érzés,és gyerekként könnyű sem.

Én még nem igazán fogtam fel, hogy mi is történik, de arra emlékszem, hogy pár vizsgálat után szembesítették Édesanyámat azzal, hogy sajnos veseátültetésre lesz szükségem és addig döntse el, hogy melyik fajta művesekezelés lenne a legkényelmesebb számomra. Emlékszem, akkor gyerekfejjel azt hittem, hogy majd betesznek egy műanyag vesét, és ezt jelenti a művese. Végül a kórházi körülmények között végzett, heti háromszor 4 órás gépi dialízis mellett döntöttünk és természetesen felkerültem a vesetranszplantációs várólistára.

Másfél évet jártam hemodialízisre, majd jött az első riadóm, ami meghozta az első veseátültetést is.

Gyorsan történet minden, néhány vizsgálat után már vittek is a műtőbe és megtörtént a veseátültetés. Az új vesém már a műtőasztalon beindult és utána is minden rendben volt. A kórházból is gyorsan hazamehettem, és bár egyre jobban voltam, haragudtam a világra és mindenkire, amiért nem élhetek úgy, mint a többi kortársam, amiért nem vehettem részt az általános iskolai ballagáson, amiért kimaradtam mindenből. Később persze megértettem mindent és volt három csodálatos évem.

Három év múlva kezdődtek a gondok, majd újabb fél év múlva azzal szembesültem, hogy ismét új vesére lesz szükségem. Pont a 18. születésem napján kerültem vissza a dialízisre, meg is húzták a fülem a kezelőben. Szerencsére annyira jó társaságba kerültem mindig, hogy a „jaj megint kezelés” érzését elnyomta az, hogy – ha már így alakult – milyen jó a csapat, akikkel hetente háromszor négy-öt órát töltök és szeretek velük lenni. Persze a harag és a düh is bennem volt, és ez nem azt jelentette, hogy szerettem oda járni…

A reményt az jelentette, hogy ismét felkerültem a vesetranszplantációs várólistára.

 Az akkori csapattal, akikkel együtt kezelődtem, sokat jártunk közösen kirándulni is. Nagyon szerettem mindenkit. Legtöbbjükkel  azóta is tartjuk a kapcsolatot, nagyon jó barátságot ápolunk és vannak közös programjaink.

Óriási szerencsém volt: fél év után jött megszólalt a telefononom: veseriadó. Ekkor épp fül-problémám volt, ezért ezt a vesét nem kaphattam meg, de egy hét múlva ismét csöngött a telefonom: Feszt Timi – akivel akkorra már személyesen is ismertük egymást – telefonált, hogy veseriadóm van. Számomra hihetetlen volt és azt válaszoltam Timinek, hogy biztos csak viccel. Ő a klinikára való megérkezésem után, a vizsgálatok és a transzplantációm szervezése közben megkérdezte tőlem a folyosón, hogy „na, vicceltem?”, majd nem sokkal később már a műtő felé toltak és megtörtént a második veseátültetésem is, ennek a vesének hét – szinte – gondtalan évet köszönhetek.

Ezidő alatt magántanulóként folytattam a szakközépiskolát, majd sikeresen leérettségiztem és elvégeztem egy szakmát is. Nagyon sokat köszönhettem a tanáraimnak és az osztálytársaimnak is. Ezúton is újra köszönöm Nekik.

Jelenleg már a harmadik vesémmel élek, Vandával.

Ma – 2022. 01.26-án vagyunk 5 évesek. Jól vagyunk, köszönjük szépen! Dolgozom, és próbálom kihozni az életemből a lehető legtöbbet. A vesebetegségem mellé számos más probléma is társult időközben, de mindezek mellett lettem erős, és megtanultam, hogy sosem szabad feladni semmit és én már győztes vagyok!

Szerencsés vagyok, mert a legjobb  barátnőmmel dolgozhatom együtt, akinek alapból sokat köszönhetek, mindig mellettem volt és van. Ugyanígy a párom, családom, és a barátaim is! Imádom őket!

Ugyan nem vagyok sportoló, de szeretem a mozgást, sokat jártam kezelések mellett is zumbázni, step-aerobicozni is. Sajnos most a térdem miatt ezektől el lettem tiltva, igyekszem pótolni mással.

Szeretem az életem, nagyon hálás vagyok mindenkinek, hogy most itt lehetek, de legfőképp az Ismeretlen Donoraimnak, akiket igazán tisztelek, és minden nap hatalmas hálával gondolok Rájuk!

Mindenképpen élvezzük ki az élet szépségeit, használjunk ki minden lehetőséget, és a legapróbb dolgoknak is tudjunk örülni! Hiszen a legcsodálatosabb dolog történt/ történik velünk, transzplantáltakkal: élünk!

Akik épp szervre várnak, higgyenek a gyógyulásban és a legváratlanabb pillanatban fog megtörténni a csoda! Soha nem szabad feladni a reményt. Nagyon kemény türelemjáték, de számomra megérte minden perce.  

Kitartást, sok erőt és boldog, egészséges éveket kívánok mindenkinek!   

Prokupecz Ilona / Feszt Tímea