Szandi vagyok, szervátültetett. 25 éve.

Huszonöt. Akárhogy is nézzük sok. Gombócból (vagy palacsintából) is, hónapokból is, az évekről nem is beszélve. Furcsa belegondolni abba, hogy volt egy életem, ami 9 hónapig tartott. Kicsit a feje tetejére állt minden

De köszönöm, jól vagyok, nagyon is!

A mai jeles nap alkalmából összegyűjtöttem 25 olyan dolgot, amiért hálás vagyok:

  • Úgy tapasztalhattam meg, hogy milyen a szülői szeretet, hogy nem is emlékszem rá: Édesanyám nekem adta a májának egy darabját.
  • Apa végig mellettünk állt és támogatott: gondolkodás nélkül Ő is felajánlotta volna májának egy darabját, de édesanyám volt az alkalmasabb, így Apa szerepe a lányos apák szerelme maradt. 
  • Járhattam óvodába, ami a születésem körülményeit tekintve akkoriban a szüleimnek még nem volt ennyire természetes. 
  • Járhattam iskolába és az őrületbe kergethettem a kamasz éveimben a szüleimet. Jó, néha azóta is. 
  • Lett egy öcsém!!! Mindenkinek ki kéne próbálnia – egész szórakoztató néha… : )
  • 12 éves koromig hallgathattam otthon, hogy szó sem lehet semmiféle állatról. Aztán lett macskánk. Aki természetesen – édesanyám szabályai szerint – nem jöhetett be a lakásba … Egy darabig. : )
Szandi és a szülei.
  • Végül kutyánk is lett… Ő sem jöhetett be. Egy darabig. 🙂 Most már kettő is van, akik esténként mindig a helyükön hallgathatják, hogy mi történt a nagyvilágban.
  • Megtapasztalhattam, hogy bár a víz hideg – és vizes is! – , mégis rendkívüli érzést tud nyújtani – például, hogy ha csak állok egy helyben, akkor fázom.
  • A felsorolásból nem hiányozhat a Transzplantációs Alapítvány gyermektábora, hiszen onnan indultam el a sport útján és a mai napig szeretettel és figyelemmel kísérnek Ők is.
  • Részt vehettem a Szervátültetettek és Művesekezeltek Európa Bajnokságán 10 évesen és már akkor állhattam a dobogó különböző fokain! Azóta több alkalommal is sikerült felúszni rá. 
  • Részt vehettem a Szervátültetettek Világjátékán is, aminek szintén kipróbálhattam a dobogóját – kicsit kényelmesebb és különlegesebb.
  • Megélhettem azt, hogy milyen az, amikor nemzetközi versenyen előttem érnek be 8 századdal. ROSSZ!!! De ez csak arra sarkall, hogy jobb és jobb legyek.
  • Elutazhattam – egyedül egy hátizsákkal a kedvenc országomba, Spanyolországba. 🇪🇸🗺️✈️
  • Két alkalommal is átélhettem, hogy milyen érzés az, amikor a Nemzeti Színházban az Év Sportolója Gálán kimondják a nevemet és én vihetem haza az Év Parasportolója címet.
  • A sportban és azon kívül is olyan barátságokat köthettem, amelyek tudom, hogy örökre szólnak.
Szandi a barátaival.
  • Egyetemre járhatok! Az ELTE végzős tanár-szakos hallgatójaként az idén – ha minden jól megy – átvehetem a diplomámat! – Ez a 6 éves önmagam álma volt.
  • Idegen nyelveket tanulhatok – az egyik kedvenc szabadidős tevékenységem.
  • Ismerhetem azt az érzést, amikor a “munkám a hobbim”.  🙂
  • Tavaly elvégezhettem egy úszóoktatói képzést, így már a parton fújhatom a sípom és gyerekeket oktathatok úszásra  (szerintem a világ legjobb sportjára) – Veszprémben és (még) Ajkán.
  • Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy összefújt (mosott) a víz Dr. Pécsi Annamáriával, a Magyar Szervátültetettek Szövetségének úszóedzőjével, akinek szigora nélkül nem biztos, hogy itt tartanék.
  • Hihetetlen érzés, hogy a mindennapokban olyan szervezetek hisznek bennem, mint a Magyar Szervátültetettek Szövetsége, a Magyar Paralimpiai Bizottság és persze a Trappancs Egyesület. 
  • Soha nem felejthetem ki a számvetésből az I. sz. Gyermekklinikát, ahol születésem óta figyeltek rám és ahol egészen tavalyig vigyázott rám előbb Szőnyi doktor, majd Dezsőfi doktor és csapata.
  • Remélhetőleg Patonai doktort is nagyon sokáig fogom boldogítani a Transzplantációs Klinikán.
  • Tudom, hogy milyen az, amikor a hétköznapokban megoszthatom a napom történéseit, gondolataim sodró medrét egy olyan emberrel, aki már egy ideje a legfontosabb nekem –  köszönöm Té!
  • Hálás vagyok azért, hogy megvalósíthatom az álmaim – mert van még egy jó pár

Végül pedig szerencsés vagyok, hogy mindez megtörtént velem.

Nem tudom, hogy ki lennék szervátültetés nélkül, de hogy nem lenne ilyen izgalmas életem, abban egyenesen biztos vagyok.

Gyurkó Alexandra