Tisza-tavi kirándulás és a vízi világ csodái

A Szervátültetettek Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Sportegyesülete július elsejére szervezte meg első kirándulását, mégpedig a Tisza-tóhoz. Lukács Edit szervezte a programot és ebbe bevonta segítőnek Varga Viktort a Szervátültetettek Komárom-Esztergom Megyei Sport és Érdekvédelmi egyesületének vezetőjét 

Tiszafürednél a kempingben gyülekeztünk, ahol Viktor már várt minket, hiszen ő lent tölti a nyarat, és nagy szakértője a vízi túrázásnak. Izgatottan vártuk, hogy mindenki megérkezzen, hiszen meglepetéssel készültünk Berente Juditnak, az egyesület elnökségi tagjának. Magyar Szervátültetettek Szövetsége elnökének a 60. születésnapja közeledett, s ezt mi is emlékezetessé szerettük volna tenni. Mindenki készült Judit számára egy-egy pici aprósággal. Igazi varázslatos születésnap kerekedett, sok kacagással és pár elmorzsolt könnycseppel. Judit kapott egy szalagot is magára, így indultunk neki a nagy kalandnak.  

Három motorcsónakban fértünk el, mind a háromban idegenvezetővel. Hol együtt, hol picit külön haladtunk, de végig kacagtunk és integettünk egymásnak.  

A kikötőt elhagyva olyan csodavilágba csöppentünk, amit tényleg csak a vízen megtéve lehet megismerni. A nyílt terepet sokszor olyan zegzugos csatornák követték, hogy a fejünket is le kellett hajtani, hogy elférjünk egy-egy ág alatt. Igaz, a motorcsónak hangja elfedte a mély csendet, de a madarak hangját így is lehetett hallani, és nagyon sokat láttunk is belőlük. Sokszor néma áhítattal néztük a mesevilágot, ami elénk tárult, csak Viktor szólalt meg egy-egy madárra, vagy számunkra ritka, érdekes növényre felhívva a figyelmet. Beljebb haladva, a járatokon kívül egybefüggő tavirózsák és virágzó tökök díszítették a vízfelszínt, nem győztük kattogtatni a telefonunkat, hogy minél több emléket vihessünk haza. Ez a pár óra örök emlék marad szerintem mindannyiunk számára, és nagyon hamar eltelt, észre sem vettük, hogy ebédidő van. Kiszállva a csónakokból sokan megfogadtuk, hogy ide még vissza kell térni egyszer.  

Korgó hassal szálltunk be az autókba, és egy közeli halashoz vettük az utunkat Tiszaörvényre. Ha már egy gyönyörű tórendszernél vagyunk, akkor kötelező a halfogásokat is megkóstolni, és ez a hely remekelt a jobbnál jobb ételekben. Picit várni kellett, elég sokan voltak, de az elénk táruló látvány ínycsiklandó volt. A magam részéről harcsából készült gyrost ettem, ami remek választásnak bizonyult, de a többiek is elégetten, tele pocakkal dőltek hátra.  

Volt, aki a gátat megmászva megnézte még egyszer a tavat, de többen inkább csak lustálkodtunk, beszélgettünk, és tervezgettük a legközelebbi találkozásunkat.  

Nagy Mara