Túl a csúcson – Az Atlasz-túra
2018. októberi délelőtt. Csörög a telefonom: Bohács Anikó doktornő! Biztosan nem lett jó valami eredmény, biztosan valami baj van! Ilyen gondolataim voltak, mielőtt visszahívtam volna. Egy CFes számára ezek nem váratlan dolgok, megszoktuk. De mikor beszéltünk, elmondta, hogy egy túrázásra szeretne felkérni az Atlasz hegységben. Először is nagyon megnyugodtam és természetesen igent mondtam! Valahogy így kezdődött az a kirándulás, amely életem egyik legnagyobb élménye és teljesítménye is lett egyben.
A túra nemzetközi volt, a bécsi centrummal, azon belül is Peter Jaksch-sal együttműködve történt a szervezés. Sok-sok munka után 2019 szeptemberében el is indultunk a reptérre: három orvos: Schönauer Nóra, Both Ákos és Ghimessy Áron, operatőr: Kováts Tamás, valamint három transzplantált: Balogh Krisztián, Garda Péter és jómagam, Kriszbacher Péter. A csapatot segítette még szervezési kérdésekben: Balogh Bernadett. A túra célja, hogy megmutassuk: tüdőtranszplantáció után is lehet teljes életet élni, sőt a fizikai teljesítőképesség szinte teljesen olyan, mint egy egészséges emberé. Ennek érdekében mindennap a transzplantáltaknak is és egy kontroll csoportnak is vizsgálatokon kellett átesni. Az Atlasz 2400 kilométer hosszúságban és 300-400 km szélesen elnyúló hegylánc Észak-Afrikában, Marokkó, Algéria és Tunézia területén. Azért esett rá a választás, mert egy fizikailag megterhelő, de speciális mászótudást nem igénylő hegység, ahol a hosszabb túraútvonal (6 nap) mellett egyfajta akklimatizáció is elérhető. A többnapos túra lehetőséget biztosított több orvosi mérés kivitelezésére is.
Két sorstársam, Péter és Krisztián 2 évvel ezelőtt hasonló szervezésben részt vettek egy expedíción a Kilimandzsárón. Rengeteg tanácsot, segítséget kaptam tőlük az út során. Nekem ez volt az első ilyen nagy túrám. Egy évvel ezelőttig a legnagyobb csúcs, amire felmentem a Badacsony volt 2017 nyarán papucsban. Most napi 12-18 kmt mentünk kb. 1000 méter szintkülönbséggel. Attól volt különösen nagy a kihívás, hogy ez 6 napon keresztül mindennap így ment. Előfordult, hogy hajnali 3 órai indulással. Fontos volt a megfelelő erőbeosztás, a pihenőidőben pedig az elvesztett energiák visszapótlása. Hihetetlen, hogy a műtét előtt még egy lépcsőt sem tudtunk megmászni, most pedig egy ilyen nagyságrendű túrán részt tudtunk venni és helytállni. Voltak mélypontok természetesen, mikor sokszor pont az adott erőt, hogy műtét előtt nagyjából ugyanekkora erőfeszítés volt például sétálni és közben beszélni egyszerre. A legmagasabb csúcs, a Toubkal (4167 m) közelében még a hőmérséklet-különbséggel és az oxigénszegény környezettel is meg kellett küzdeni. De mikor már láttuk a célt, az még nagyobb motiválást adott mindenkinek. Végül mindegyikünk sikerrel felért a csúcsra. Óriási, életre szóló élménnyel gazdagodva ezzel!
Miközben időnként a fizika teljesítmény határait feszegettük, nagyon jó lehetőség adódott ezeken a napokon egymással és az orvosokkal is beszélgetni. Beteg-beteg kapcsolat manapság a közösségi felületeknek hála, egészen aktív. Mégis nagyon jó volt Péterrel és Krisztiánnal beszélgetni. Mostani nehézségek, élmények, műtét utáni változások tapasztalatok. Korábbi emlékek a műtét előtti nehéz időszakról. A betegségen kívüli élet. Mindenre volt idő, nem kellett rohanni, kapkodni, mint a hétköznapokban. Még egy érdekességgel szolgált ez a túra, ez pedig az orvos-beteg kapcsolat. Először is el kell mondjam, nagyon jó volt a hangulat végig, közvetlenül és barátilag tudtunk beszélgetni. El is felejtettük igazából ki orvos és ki beteg, csak hét túrázó volt ott a hegyen. Sok olyan kérdést tudtunk feltenni az orvosoknak, amire eddig nem volt lehetőség, vagy talán meg sem fogalmazódott ez idáig. Vagy egyszerűen csak nagyon érdekes volt kicsit a másik oldalról nézni a dolgokat. Úgy vettem észre, ez visszafelé is igaz volt, hiszen az orvosok is betekintést nyertek a betegek mindennapjaiba. Néha talán jobban is, mint gondolták volna.J Más körülmények között sajnos ilyenre egyszerűen nincs lehetőség, idő. Pedig rengeteg tapasztalatot információt tudtunk cserélni ezek alatt a napok alatt.
Rengeteg kis történetet lehetne mesélni a vidékről, az országról, az emberekről. Ami biztos, hogy nem mindennapi élményekkel lettünk gazdagabbak a túra során. Talán nem hiába kaptuk ajándékba ezeket a plusz éveket! Igyekezni kell minél tartalmasabban ki is tölteni őket! Ehhez nagyban hozzájárult a kezelőorvosaink munkája is, amit nem lehet eléggé megköszönni. Reméljük, hogy csak ilyen pozitív telefonhívásokat fogunk kapni tőlük mindnyájan a későbbiekben is, amiben esetleg egy újabb közös túrára invitálnak minket!
Kriszbacher Péter
tüdőátültetett
Megjelent a SZERVUSZ újság 2019/3-as számában.