A karácsonyi csoda
Az utolsó sorokat horgolom a kiskabáton, amit unokám fog kapni karácsonyra. Magamba mélyedek, gondolkodom közben, halkan szól a háttérben a Pink Floyd egyik dala. Nem éppen karácsonyi nóta, de most erre vagyok ráhangolva. Egy pillanatra elmegy az áram és én négy évet ugrok hirtelen az emlékeimben vissza.
Akkor is horgoltam éppen, csak akkor még gyertya fénye mellett. Csak a rádió szólt, akkor még nem válogathattam a zenék közül. Azt hallgattam, amit éppen lejátszottak. Kicsit feszült voltam, mert egy nagy dologra vártam. Az Eonosok hívására, hogy mikor jönnek bekötni az áramot. Nagy csoda volt ez, többen segítettek és mi magunk is sokat megtettünk azért, hogy a tanyán ilyen „luxust” élvezhessünk.
Akkor már nagyon beteg voltam, éppen felkerültem a várólistára, hogy új májat kaphassak. Sokszor kétségek gyötörtek. Hogy akarok én új életet kezdeni ilyen nomád körülmények között?! Pedig városi lányként úgy éreztem itt a helyem, ide tartozom. Itt kapom meg azt, amitől gyógyulni tudok. Kitartottam, foggal-körömmel küzdöttem az életemért és azért a komfotért, ami másnak ma már természetes. Hirtelen egy autó állt meg és megérkeztek a várva várt szerelők. Nem telefonáltak, csak kijöttek. Soha akkora boldogságot még nem éreztem mikor az első villanyt felkapcsoltuk. A második pedig egy kis égősor volt karácsonyi hangulattal, amit az ablakba akasztottam ki jelképnek. Ez a karácsony előtti sütés, főzés mennyire más volt már villanyfény mellett. Bár keveset bírtam egyszerre dolgozni betegen, de apránként villanyfénynél ment minden, mint a karikacsapás.
Rá két napra jött el szenteste napja. Szépen feldíszítettünk mindent, kiraktam a sütiket az asztalra, megajándékoztuk egymást az apró ajándékokkal. Tényleg apróságokkal. Lányom nagy boldogan felvette a neki készült sapkát, sálat. Láttam a szemében az örömkönnyeket. Majd leültünk és lekapcsoltunk minden villanyt. Csak egy apró gyertya égett úgy, mint régen. Mint egy emlékként a mai csodának.
Ott, akkor, megfogalmazódott bennem, ahogy a lányaimat és a páromat néztem. Ha van hitem, kitartásom, mindenem megvan. Sosem adom fel. Soha nem fogok nyafogni, mert mindig tudni fogom legbelül, hogy valahol éppen most kapcsolnak ki egy áramforrást. Nálam vannak sokkal rosszabb körülmények között élők és sokkal betegebbek is. Néztem a gyertya fényét és szinte éreztem, ahogy egy angyal végig simít apró, selymes szárnyával az arcomon. Igazi csoda volt.
Mint az is, hogy rá fél évre májusban megkaptam az életmentő májamat is.
Hirtelen visszarántott a valóságba egy karácsonyi dal, ahogy a választott zeném véget ért. Minden mélabúm elröppent. Felnevettem.
Hiszen én hiszek a karácsonyi csodákban.
De elsősorban magamban hiszek.