Új Karácsony
Csodás gyerekkorom volt! Imádtam a karácsonyt (is), viszonylag sokáig hittem is az angyalokban, Mikulásban és az ehhez tartozó csodákban.
Aztán felnőttem, jöttek a munkásévek és a karácsony egyre csak az időbeosztásról a fennmaradó szabadságok kérdéséről és a fizetés beosztásáról kezdett szólni és persze a töménytelen evésről. Ja és a családi vitákról, hogy hol töltsük a Szent estét. Gyerekként izgatottan vártam az ajándékokat, felnőttként csak bízni tudtam benne, hogy a családtagok nem adtak ki túl nagy összeget feleslegesen. Elmúlt a varázs.
Aztán beteg lettem. 2015 nehéz év volt. Augusztusban májátültetésen estem át. Közel két hónap folyamatos kórházi tartózkodás után hazaengedtek. Alig vártam, hogy érezhessem az otthoni illatokat, hogy süthessek egy finom sütit és elfekhessek a saját ágyamban.
Ezáltal a karácsonyt is újra izgatottan vártam, anyukámmal kettesben töltöttük Horányban (abban az évben készült el a házunk.) A kályhában égett a tűz, finom vajas-fahéjas illat terjengett, én pedig a hasamra kötöttem egy piros masnit, mondván, hogy idén a májam az ajándék (és a nyaraló).
Azóta megismertem egy fiút, aki szintén szervátültetett és nagyon sok időt töltött kórházban karácsony idején. Amióta együtt élünk és egészségesek vagyunk, alig várjuk az ünnepeket. Együtt díszítjük a lakást, karácsonyi zene szól esténként és ha minden igaz idén már a napokban feldíszítjük a fát is. Talán kicsit újra hiszünk a csodákban.
Ahogy mi is változunk az évek-és az átélt történetek során, az ünnepekhez való viszonyunk is változhat akár egy sikeres operáció után vagy egy megfelelő partnerrel.
Szép ünnepeket és jó egészséget mindenkinek!