A másik oldal

Csikós József és felesége, Irma tragikus hirtelenséggel vesztették el 33 éves fiukat, aki szerveivel három ember életét mentette meg.

Májusban lesz hat éve, hogy Csiki egy reggel nem ébredt fel. Megállt a szíve. A mentősök hosszú küzdelem után visszahozták ugyan, de csak a szerveit tudták megmenteni, mert bekövetkezett nála az agyhalál. Amikor a tragédia megtörtént, hallani sem akartunk arról, hogy a fiam szerveit átültessék vadidegen emberekbe. De Magyarországon a feltételezett beleegyezés elvén hozott donációs törvény azt írja elő, hogy aki életében nem tiltotta meg a háziorvosánál, hogy a szerveit felhasználják, akkor azok alkalmasság esetén beültetésre kerülnek. Csak kiskorú esetében kérik a szülők hozzájárulását. Minden erőnkkel tiltakoztunk, de hiába.

A fiam halála után több mint két év telt el, mire összeszedtem magam. Addig nagyon fájdalmas volt minden. Budapesten a Fiumei úti temetőben az Ismeretlen donorok tiszteletére állított kopjafánál tört meg bennem a jég. Az emlékműnél láttam, hogy milyen hálásak azok az emberek, aki szervátültetésen estek át. Az a mérhetetlen hála és köszönet, amit ott mutattak, nagyon megerősített. Akkor döbbentem rá, hogy a fiam halála nem volt értelmetlen, mert megmentette három ember életét is. Onnantól kezdve erősödtem. A Magyar Szervátültetettek Szövetsége minden év március 21-én ünnepséget szervez a Fiumei úti temetőben az Ismeretlen donorok emlékére állított kopjafánál. Itt köszönik meg az ajándékba kapott életüket. A fiam barátja vitt el bennünket oda, de nem mondta meg, hogy ünnepség lesz, és hogy ott lesznek a szervátültetésen átesett emberek is. Csak a temetőben szembesültünk azzal, hogy hová is csöppentünk. Míg ők boldogok és hálásak voltak az új életükért, mi borzalmasan sírtunk. Az ünnepség végén odamentem a Magyar Szervátültetettek Szövetségének elnök asszonyához, Berente Judithoz, aki rögtön kiszúrta, hogy mi a másik oldalt képviseljük. Érdeklődött, kérdezgette, hogyan éltük meg a tragédiát, mi késztetett bennünket arra, hogy eljöjjünk erre a megemlékezésre. Elmondtam neki és a többi szervátültetettnek, hogy azt szeretném tudni, mit éreztetek, amikor megkapták egy másik ember – esetleg a fiam – szervét, miközben mi hirtelen elveszítettük a szerettünket. Azt válaszolták, hogy nagyon sokat gondolnak a donorra és arra, mekkora fájdalom ért minket, hozzátartozókat. Nagyon várták, hogy valaki jelentkezzen a donorok oldaláról, de eddig soha senki nem kereste őket. Nem tudtak kapcsolatot teremteni, ezért is örültek, hogy végre megtört a jég és egy donor hozzátartozó megjelent.

Felkérésükre a következő évben én mondtam beszédet márciusi ünnepségükön. Azóta is tartjuk a kapcsolatot a szövetséggel, de a szervkoordinációs iroda vezetője is jelezte, hogy szeretne velünk megismerkedni, mert eddig még donor hozzátartozó nem jelentkezett, soha nem hallottak senkit arról beszélni, hogyan éli meg a család a szeretett személy ilyen módon való elvesztését. Nagyon szeretnék találkozni azokkal az emberekkel, akik a fiam szerveivel élnek. Elmondanám nekik, hogy milyen nagyszerű ember volt a fiam, akit nagyon sokan szerettek. Szeretném, ha megkeresnének minket. Jól esne látni, kikben él tovább.

Hosszú küzdelmek után jutottam el odáig, hogy ma már olyan erős vagyok lelkileg, hogy másoknak is tudok erőt adni. Sorstárs szülők jöttek hozzám, hogy segítsek, mert nagyon nehezen tudtak elindulni a tragédia feldolgozása útján. Ezért is szeretném megalakítani a donor hozzátartozók csoportját. Lenne egy segélyhívó számunk is, ahol a sorstársak tudnának egymástól segítséget kérni.

Szerző: Csikósné Kiss Irma