A mozgás misszionáriusa

Tanulás, tanítás és segítségnyújtás az én utam

“Ami az én utam volt, ahhoz megkaptam a támogatást” 

A debreceni Kiss Erzsébettel, aki testnevelőtanár és újságíró is egyben, nyolc éve állunk szoros kapcsolatban. Először csak írt rólunk– sportoló szervátültetettekről – az Öngyógyító emberek című könyvében, majd meghívtuk előadást tartani a Képzett Beteg Programunkba. Az előadásból nagyon hamar nem csak előadás, hanem előadások közötti torna, mozgás is lett, aztán jött az esti örömtánc, a nordic-walking-oktatás, vízi torna. A mozgásformákat illetően kifogyhatatlan a tárháza. Nemrégiben Monspart Sarolta-díjjal tüntették ki. Életéről, munkásságáról mesélt nekünk.    

A sport az életem  

Jó hangom volt, első osztályban az általános iskolás tanító néni behívott magához, megtanította nekem az új dalokat, majd az órán kiállított az osztály elé, és addig énekeltem, míg mindenki meg nem tanulta azokat. Azt mondta, a szüleimnek, hogy engem be kell írassanak a zenedébe. Másodikban megkérdezte, hogy haladok a zenei tanulmányaimmal, de édesanyám azt mondta, hogy kicsi és vékony ez a gyerek, elég ennek a tanulás is. Harmadikos voltam, amikor meghalt az apai nagymamám, és mi átköltöztünk a nagymama házába. Ezzel átkerültem egy másik iskolába is, ami akkor Debrecen egyik legmodernebb általános iskolája volt. Ott kiválasztottak sportra, azóta a sport az életem.  

Akadályoztatás és útra bocsájtás

Edző voltam, tanítottam. Amikor nyugdíjazás miatt megüresedett a városi szakfelügyelői állás, akkor azt gondoltam, hogy majd engem kérnek fel rá, de ez nem így történt. Viszont amikor egy évvel később az úttörő vonalról a diáksport versenyek szervezése átment a kulturális vonalra, akkor engem kértek fel, ami sokkal magasabb pozíció volt, mint a szakfelügyelet, a diáksport szervezésének én lettem a megyei vezetője. 1983-ban a vezetésemmel szerveztük az országos úttörő olimpiát, a következő évben pedig már nemzetközi úttörő sportversenyeket is.  

Írás 

Iskolás koromban mindig sokkal eredményesebb voltam, ha írásban kértek számon és nem szóban. Szerettem írni. Már 18 éves koromban, ha láttam valami szép dolgot, azt megírtam, elküldtem különböző újságoknak, így több tucat lappal kerültam kapcsolatba. Az úttörőmozgalom idején játékos foglalkoztató könyveket írtam a rajvezetőknek. Sokat jártam hazai és nemzetközi tapasztalatcserékre is. Csillebérc és Zánka a második otthonom volt, már ott országos ismertségre tettem szert. Az első könyvemért egy mongóliai utat kaptam jutalomként.  

Az Magyar Szervátültetettek Szövetségével is az egyik könyvem megírása során kerültem kapcsolatba. Olyan emberekről szerettem volna írni, akiknek az orvosi kezelések mellett a mozgás is segített abban, hogy teljes emberként éljenek.

Az első könyvemet Novák Ferenc postásról írtam, aki 14 éves korában vesztette el a fél karját, de nem adta fel az álmát és kerékpárversenyző lett. 42 évig volt kerékpáros postás kézbesítő – háromszoros Guinness rekorder lett az összegyűjtött kilométereivel. Négy földrész 50 országában járt kerékpárral, GPS és idegen nyelv tudása nélkül. Most 90 éves, és még mindig céljai vannak.

A könyvet a 80. születésnapjára sikerült megjelentetnem, és az olvasók jelezték nekem, hogy nem csak fél kar létezik, hanem infarktus, rák, depresszió, látássérültség, szervátültetés stb. Akkor nekem már volt jónéhány ismerősöm, akik a mozgás segítségével nyerték vissza az egészségüket, és nem csak meggyógyultak, hanem csoportokat alakítottak maguk körül.

Etka anyó például 55 éves koráig mozgássérült volt, és a jóga segítségével nyerte vissza egészségét, lett annak hirdetője, testvérével együtt. Ebben a témában korábban megírt cikkeimet frissítettem, és új területeket keresetem. Így jutottam el a Magyar Szervátültetettek Szövetsége akkori elnökéhez, Székely Györgyhöz, és így kerültek be, aki bekerült az Öngyógyító emberek című könyvembe a szervátültetettek is.  

Az interjú kapcsán ismerkedem meg Berente Judittal, aki Székely György halála után átvette a Szövetség elnöki posztját. 2015-ben felkért előadónak a Képzett Beteg Programba, és a kapcsolatunk a Szövetséggel azóta is tart. Most már nem csak a Szövetség betegedukációs programjában, hanem más rendezvényein – Trapi-napok, életmódtábor – is aktívan részt veszünk a segítőmmel, Nyárády Mártával, és nagy örömmel tölt el bennünket ez az évek óta tartó együttműködés. 

Keleti mozgáskultúrák

45 évesen úgy éreztem, hogy már nem szeretnék a versenysportban dolgozni, inkább más utakat keresetem. A keleti mozgáskultúrák felé fordultam. A jóga volt az első, akkor jött Debrecenbe az ország egyik legismertebb jóga terapeutája, Zoltai Miklós, akitől éveken át tanultam. Majd elmentem Kínába és Franciaországba, megtanultam az akkor divatos keleti mozgásformákat: Az öt tibeti, azaz Az örök fiatalság forrása, Do-in, Csikung, mirigy gyakorlatok, 3-1-2 meridiántorna, szenior örömtánc…   

Ebben is volt sorsszerűség. 3-2-1 meridiántorna, valamint később a szenior örömtánc, melyeket a legtöbbet oktatom ma. Ezen tanfolyamok kezdési időpontjai is a születésnapomra estek. Ma már nem győzök eleget tenni a felkéréseknek.     

Tanulás, tanítás és segítségnyújtás az én utam

Amikor észrevettem az embereken, hogy milyen pozitív változáson mennek keresztül azzal, hogy elolvassák könyveimet, csatlakoznak egy-egy mozgásprogram csoporthoz, és rendszeresen mozognak, akkor határoztam el, hogy én a mozgás misszionáriusa leszek. Szinte egész évben úton vagyok, életmódtáborokba járok rendszeresen előadást tartani, és különböző mozgásformákat oktatni. Balatongyörökön már tíz éve folyamatosan szervezek életmódtábort.

Időközben megszereztem a szenior örömtánc oktatói képesítést is, és ezzel is sok helyre hívnak. Háromezer fős a levelezési rendszerem. Egy évre előre teljesen be van tervezve a naptáram. A meridiántorna és a nordic-walking két olyan hasznos mozgásforma, amit a Covid ideje alatt is biztosíthatta a szervezet karbantartását, mert az egyéni felelősség. A Képzett Beteg Programok alatt magam is sokat tanultam az ott elhangzott előadásokból, amiket beépítettem a munkámba.  

Mozgás és rigmusok 

A mozgás foglalkozásaimnak az az unikuma, hogy olyan rigmusokkal vezetem a gyakorlatokat, amiket saját magam írok. Megkérem a résztvevőket, hogy mondják utánam, íÍgy nem csak elvégzik a gyakorlatokat, hanem azt is megjegyzik rímbe szedve, hogy mit miért csinálunk. A szenior örömtáncnál is különösen kijön, hogy mozgás – öröm – agytorna, hiszen oda kell figyelni a lépésekre, együtt kell lenni a zenével, tartani kell a ritmust, és a partnerre is figyelni kell.

Most már nagyon sok örömtáncklub van szerte az országban, Zalaegerszegtől Nagyatádon át, Szécsényen keresztül Budapestig. Most azon dolgozom, hogy az örömtáncot kössük össze országjárással, alakítsuk ki a csoportok közötti kapcsolatokat, hogy hívják meg egymást a rendezvényeikre.   

Monspart Sarolta -díj

Saci a kortársam, ő is 1944-ben született. Az első találkozásunk az újságírással kapcsolatos. Én élsportolókról is írtam különböző lapokban, például a Sikeres nőkben. Akkor kerültünk szorosabb kapcsolatba, amikor ő már nem élsportoló volt, hanem az egészségfejlesztéssel foglalkozott. Saci a Magyar Szabadidősport Szövetség elnöke volt, akkor kezdték szervezni a Testébresztő fesztiválokat.

Ezeken az országos megmozdulásokon én is mindig ott voltam, vagy szervezőként, vagy vittem a csoportjaimat. Pontosan tudtam, hogy nekünk idősebbeknek mire lenne szükségünk. Az Olimpiai ötpróbán zömében a fiatalok indultak, de ha mi tömegeket akarunk megmozgatni, akkor vigyünk be a programba olyan számokat, ahol futhat a nagymama az unokájával, és adjunk olyan élményt, amivel egy óvodást is meg lehet nyerni a sportnak. Ha egy tömegsportrendezvényen tízezer ember együtt fut, az egy életre szóló motivációt adhat a családoknak.  

Saciról nagyon sok cikket írtam. Rengeteg ötlete volt, például a Fussanak a politikusok. Fantasztikus előadó volt, és nagyon tudott motiválni. Megható volt, ahogy a díjátadón maga Novák Katalin mesélte el, hogy őt hogyan motiválta, és milyen edzéstervet írt számára Saci a maraton lefutásához. 

Én is nagyra értékeltem az ő személyét, és nagy megtiszteltetés számomra, hogy elsők között kaphattam meg a róla elnevezett díjat. Amikor megtudtam, hogy megkapom a díjat, csak sírni tudtam. Másnap ki is mentem hozzá a temetőbe.  

Epilógus 

Visszatekintve már okosabb az ember. Én május 13-án születtem, ami egy jeles nap. Szűz Mária jelenése Fatimában. Anyukám akkor bosszankodott, hogy miért nem születtem már egy fél órával később, hogy ne 13-án legyen a születésnapom. Ő akkor még nem tudta, amit ennyi idősen én már igen, hogy én Szűz Mária kegyeltje vagyok. Ami az én utam volt, ahhoz megkaptam a támogatást, ami nem volt az én utam, ott akadályoztatva voltam. Most már, ami akkor fájdalmasan sikertelen volt, annak is tudom a miértjét: mert az nem az én utam volt.  

Sokszor rákérdeznek a párkapcsolatomra is, hogy miért nem mentem férjhez. Minden párkapcsolatom elhalt akkor, amikor az komolyra kezdett fordulni. Többször, többen is kiszámolták már, hogy nekem ez a harmadik életem, amikor magamban kell lennem, így tudok, százakkal, ezrekkel foglalkozni. 

Lejegyezte : Berente Judit 

Az eredeti cikk a SZERVUSZ magazin 2022/1. számában jelent meg. 

Mozgáspercek Erzsikével