A transzplantáció túl simán zajlott

A transzplantáció túl simán zajlott. Sokszor éreztem, hogy lesz ennek még böjtje, bár akkor nem is sejtettem, hogy mi vár rám.

Orsi története 1988-ban kezdődött. Ekkor volt húsz éves és megszületett a kisfia. 

Gondolom nagyon boldog voltál, hiszen egy gyermek születése erről szól.

Négy hónap feledhetetlen öröm volt. Utána viszont megbetegedtem. Egyszerű torokgyulladással kezdődött, de három hét alatt szívburokgyulladás, mellhártyagyulladás és ízületi gyulladás lett belőle. Hiába kaptam az antibiotikumos kezelést. Kiderült, hogy autoimmun betegség. Négy hónap kórházi ápolás után kerültem elfogadható állapotba. A sok szteroidtól felismerhetetlen lettem. Egy év után nyertem vissza az eredeti kinézetemet. 

A GYES után visszamentél dolgozni?

A szülés előtt adminisztrátorként dolgoztam. Sajnos nem kerültem olyan állapotba, hogy dolgozhassak. Leszázalékoltak és nyugdíjaztak. A nagy adag szteroidtól elkoptak az ízületeim. Mindkét térdemben és az egyik csípőmben protézis van. A csípőprotézist azóta már cserélni is kellett. Lelkileg nehezen, de el kellett fogadnom, hogy futni már nem tudok. Pedig az általános iskola és gimnáziumi évek alatt versenyszerűen atletizáltam közép és hosszútávfutó voltam. Csapatban többszörös országos bajnokságot nyertünk.

Mikor derült ki, hogy a májaddal gond van?

2015-2016-ban többször kerültem kórházba vizesedéssel a hasamban. Meghíztam, fáradékony lettem és állandóan kék foltokkal voltam tele. Később egy gyomortükrözés során derült ki, hogy a májam beteg. Kezelőorvosom beutalt a budapesti Transzplantációs Klinika Májambulanciájára, ahol Dr. Haboub-Sandil Anita főorvosasszonyhoz kerültem. Az Ő javaslatára megkezdtük a kivizsgálás sorozatot a májátültetéshez.

2017. november 7-én fel is kerültem a májtranszplantációs várólistára. 

Hosszú volt a várakozási idő?

Szinte felkészülni sem volt időm annyira hamar jött a riasztás. 2017. november 27-én megtörtént a májtranszplantáció! Hamar felépültem, december 14-én haza is mehettem és a karácsonyt már a családom köreiben tölthettem. Jól éreztem magam, minden előírást betartottam, nagyon vigyáztam magamra. A leleteim is jók voltak. 

Itt akár boldog vége is lehetne a történetnek.

Nagyon jól alakultak az események tíz hónapig. Akkor hajnalban erős hasmenésre ébredtem, ami néhány óra alatt elmúlt, de napközben nagyon gyenge voltam. Másnap hajnalban újra kezdődött a hasmenés. Tovább gyengültem, mellette láz és hányás is gyötört. A Transzplantációs Klinikán voltam kontrollon, beutalót kaptam a helyi Tatabányai Kórházba, hogy infúziót kapjak a kiszáradás elkerülésére. Ott tovább romlott az állapotom. Tudatvesztés, erős remegés, beszélni sem tudtam. Sajnos nem tudták az okát az orvosok. Végeztek agyvíz vizsgálatot is, ami akkor negatív lett. Közben folyamatosan egyeztettek Sandil főorvosnővel. Mivel nem találták az okát a folyamatosan romló állapotomnak, átkerültem a Szent László kórházba.

Itt a második agyvíz vizsgálat kimutatta, hogy nyugat nílusi láz okozta agyvelőgyulladásom van, amit szúnyogcsípés okozhatott. 

Nagyon megrémültél mikor megtudtad az eredményt?

Nem féltem egyáltalán, valahogy csak sodródtam az eseményekkel. Néha nem is voltam tudatában a helyzet komolyságának, bár sokkal rosszabb állapotban voltam, mint bármikor korábban. A család szerint rettenetesen rossz bőrben voltam. 47 kilóra lefogytam. Beesett az arcom, nem tudtam járni, beszélni, még írni sem. Őket rettenetesen megviselte az állapotom. Onnan gondoltam mennyire rosszul nézhetek ki, hogy volt olyan látogatóm, barátnőm, aki elsírta magát mikor meglátott a kórházban. De tudatosan próbáltam gyógyulni és szépen lassan jobban lettem, de újra kellett tanulnom járni, beszélni és írni. 

Ennek ellenére nem is nekem volt nehezebb átélni a betegséget, hanem a családomnak! Nekik ez egy hatalmas trauma volt, legalább egy évbe telt feldolgozniuk.

Itthon egy hosszú rehabilitáció után teljesen rendbe jöttem, nem maradt vissza semmi utóhatás. De lelkileg meg kellett dolgoznom érte. Hosszú hónapokig bűntudatom volt, mintha én tehettem volna a betegségről.

Aztán ez elmúlt és átalakult győzelemmé.

Most már igazi győztesnek érzem magam!

Nagyon köszönöm mindenkinek, aki hozzásegített ehhez.

Nagy Mara / Macherné Pécsi Orsolya