Túl a májtranszplantáción, túl a COVID-19-en

60 éves vagyok, Ostffyasszonyfán, Vas megyében élek feleségemmel. Két felnőtt fiúnk van, s egy 8 éves fiú unokánk. Könyvelőirodám van, aktívan dolgozom, imádok sportolni és közösségi munkát végezni, szeretem a vidéki életet, a természetet.

1993-ban szembesültem vele, hogy HCV vírusom van, mely folyamatosan rombolja a májamat. Nagyon nehezen éltem meg, véradó voltam, véradáson szűrték ki. Sokat nem tudtam tépelődni rajta, mert elindultak a vírusirtási próbálkozások, de ez folyamatos kudarctörténet volt.

A vírus folyamatos romboló tevékenysége miatt a májműködésem a kritikus szintre csökkent a 2010-es évek elején, s orvosaim javaslatára elkezdtem barátkozni a májátültetés gondolatával.

Felkerültem a májtranszplantációs várólistára

Nagy lelki küzdelem előzte meg a döntést, de akkor született meg az unokám, a családom maximálisan mellettem volt, éreztem a motivációt az élni akarásra.

Tudatosan készültem a műtétre, mentálisan és fizikálisan is igyekeztem minél többet hozzátenni, hogy könnyebben átvészelje a testem-lelkem.

2014. január 30-án megtörtént a májtranszplantáció

A szervátültetés utáni 2 hét nagyon szép volt (a fizikai kínlódások ellenére), folyamatosan javult az állapotom, de aztán hirtelen minden nagyon nehéz lett,  a szervezetem mintha nem akart volna kibékülni az új szervvel.

Úgy emlékszem erre az időszakra, hogy csak mentem előre, nem voltam valami jól, de minden elképzelhető szakembert, módszert igénybe vettem. Közben a munkahelyemről is elküldtek, így egzisztenciálisan is nehéz helyzetbe kerültem.

Másfél évvel a műtét után elkezdtem mind erőteljesebben a rendszeres sportolás (úszás) felé fordulni, ami hamarosan meghozta az áttörést, mind fizikálisan, mind mentálisan. Hamarosan nagyon nagy – számomra addig elképzelhetetlen – célokat fogalmaztam meg, s az azóta eltelt időszak igazolta, hogy ez az én utam.

…2020 és a COVID-19

Az utóbbi időszakban valószínűleg túlvállaltam magam, „összejöttek” a dolgok. Átgondoltam az élethelyzetemet, egy nehéz „lelki batyut” sikerült letennem, s másnap már lerobbantam fizikailag, láz és szörnyű fejfájás kapott el. Otthon 11 napig küzdöttünk ezzel a folyamatos helyzettel, s a tünetek tartósan nem csökkentek.

Eldöntöttük, hogy kórházba kell menni, mielőtt nagyobb baj történik. Az első lépés: covid gyorsteszt a mentőben, ez negatív lett. A szombathelyi kórház infektológiai részlegén vettek fel, ahol hamarosan kiderült, hogy jobboldali tüdőgyulladásom van, majd egy nappal később a pcr teszt alapján az is, hogy a covid az okozója a betegségemnek.

8 napot töltöttem a kórházban, ahol antibiotikum kezelést kaptam a tüdőgyulladásra, valamint Favipiravir nevű gyógyszert a covid-ra. Várakozáson felül, nagyon gyorsan regenerálódott a tüdőm, vélhetően az úszásnak is köszönhetően, a kisérő tünetek is gyorsan elmúltak, sajnos a fehérvérsejt számom lecsökkent az antibiotikumoknak „köszönhetően”.

Fizikailag még kicsit gyenge vagyok, de már újra érzem az ERŐT, a sok-sok energiának is köszönhetően, amit a családomtól, barátoktól, a különféle közösségeim tagjaitól kaptam.

Az intenzív sportoláshoz való visszatérést nagyon megfontoltan, tudatosan felépítve és kontroll mellett szabad csak ilyen betegség után elkezdeni, nem szeretném elhibázni, mert még mindig nagy terveim vannak.

Egyre többünket talál meg ez a kór, úgy látom, de sok-sok sorstársamat ismerve, mindenkiben ott van a NAGY KÜZDŐ, s pozitív hozzáállással, gyógyulni akarással, a szabályok betartásával a hátunkat mutathatjuk neki, erősítsük egymásban ezt a hitet!

Iker László / Feszt T.