Készenlét – előkészület

Az advent időszaka hagyományosan a karácsonyi előkészület, a befelé figyelés időszaka. A test számára a böjt, a lélek számára a négy adventi vasárnap témája és az erről való elmélkedés segített a felkészülésben.

A várakozás önmagában egy értékes és fontos időszak volt, lehetőséget adott a hétköznapi feladatok mellett a szemlélődésre és arra, hogy önmagunkkal legyünk. Ahogy a modernizáció teret nyert és felgyorsult az élet ritmusa, a várakozás inkább egy bosszantó periódussá vált, melyen túl kell esni valahogy, mielőtt történik valami fontos.

Az életünk a sok teendővel könnyen szűkebb keretek közé szorul, egyre több dolgot kell várni. Várhatjuk a munkaidő végét, a vizsgálati eredményeket, a barátok látogatását, a hétvégét. Várjuk, hogy bejussunk az orvoshoz, a szabadságot, egy üzenetet valakitől, akit szeretünk, hogy hazajöjjenek a gyerekek, a fizetést, a szervriadót, valakit, aki boldoggá tesz…

Az élet könnyen egy nagy várakozássá válik, kevés beteljesült pillanattal, amiben jelen tudunk lenni, hiszen már abban a másodpercben elkezdjük várni a következő fontos dolgot.

Sok kliens, aki depresszív tünetekkel küzd, vagy szorong, úgy írja le az értelmetlenség érzését, hogy „nincs mit várni”. Nem szeretjük megélni a várakozást, mégis olyan, mintha függőkké váltunk volna tőle. Ez az állapot pedig nagyon távol van már attól, amit az előkészület, felkészülés jelent, ami egy aktív, önmagában értékes és fontos folyamat.

Vallástól, világnézettől függetlenül fontos tanítást adhat számunkra az Advent.

Feltehetjük magunknak a kérdést; mit várunk?

A Karácsonnyal kapcsolatban kellemes, nyugodt, örömteli és jó dolgok, vagy stressztől terhes, kapkodós és fárasztó képek ugranak be? Ha utóbbiak vannak túlsúlyban, adódik a következő kérdés; vajon ki kényszerít erre, ki várja ezt el tőlünk?

A külvilág, a plázák, a reklámok, a megfelelési kényszer soha többé nem tud minket elsodorni, ha megtanuljuk megkülönböztetni mi az, ami nekünk és a szeretteinknek igazán jó, és mi az, ami csupán egy illúzióbuborék; hogy drága ajándékok, külsőségek és erőltetettség szüli a békét, amit ez a pár nap adhatna.

Amikor a külvilág észreveszi, hogy az ember már nem sodorható, és nem vevő a drága, de üres csillogásra, akkor újra valódi értékkel és tartalommal lehet feltölteni az ünnepeket. Ez az elv él az év minden napján, életünk minden percében. Amikor várakozásban vagyunk, mindig előkészülünk. Ez az idő nagyon fontos és értékes, ne hagyjuk kisiklani a kezünkből, visszaszámolássá satnyulni!

Tegyük fel magunknak a kérdést újra és újra: mit várok? Mit ad az nekem, milyen lesz, amikor bekövetkezik, milyennek szeretném? Hogy tudok rá készülni, mit tehetek azért, hogy jó legyen?

Ami pedig ezen kívül van, az mindig az értékes és valódi JELEN.

Tusor Lilla
pszichológus

Megjelent a SZERVUSZ Magazin 2019/3. számában