Betegtársi támogatás telefonon

Nem mindegy, hogy a dializált vesebetegek hogyan élik meg a kezelések időszakát: mennyire önállóak és egészségtudatosak – mondja kutatásai alapján egy fiatal fővárosi pszichológus, Mátyás Eszter. Javaslata is van arra, mit lehetne tenni az előrelépés érdekében.

Egy terv, amellyel kérdező és válaszoló egyaránt csak nyerne

Mátyás Eszter pszichológus olyan mentorrendszer bevezetését javasolja a dializált vesebetegek körében, ami Amerikában már évek óta működik és sokat javít az érintett betegek egészségi állapotán, közérzetén.

Javaslatát 6 évnyi kutatás összegzéseként tette meg: először 4 hemodializált és 2 hasi dialízissel kezelt pácienssel beszélgetett, hogy jobban megértse, milyen hatással van az érintettek életére a krónikus vesebetegség. Ezt követően a Szent Margit Kórház Taraba István Műveseállomásán 42 dializált beteggel készített – elsősorban az egészségműveltség felmérésére alkalmas – kérdőíves interjút. Erre az időre szinte beköltözött a dialízisközpontba. 

Megható pillanatok 

Mátyás Eszter azért épp a transzplantációval kapcsolatos problémák kutatása felé fordult, mert 2014-ben, egy kórházi tartózkodása alkalmával megismert egy szívátültetett lányt – az illető valószínűleg nem is tudja, mekkora hatást gyakorolt rá. A kutatás során is találkozott megható pillanatokkal. Szembesült például azzal, hogy a krónikus betegeknek milyen fontosak az élet apró örömei – legyen az akár csak egy hóval borított, piros bogyós bokor. Egy beteg pedig rávilágított arra, hogy mit adott valójában számára a dialízis: a gyermeke életét, hiszen ha nem kezelnék őt hetente háromszor 19 éve, nem lehetne édesapa 14 éve. 

Fontos a betegek képzése 

Az interjúkból az tűnt ki, hogy a krónikus vesebetegségben szenvedők úgy érzik, életminőségük gyenge, betegséggel járó terheik pedig nagyok. Kiderült ugyanakkor az is, hogy a hasi dialízissel kezelt betegek jóval magasabb egészségműveltséggel rendelkeznek, mint a hemodializált betegtársaik. Ez az öngondozásra való felkészítés alatti megfelelő képzés eredménye, ami jelzi: nagyon fontos a betegoktatás. Mint mondja, felmerült benne a kérdés, hogy szakemberként mit tehet az eredményesebb betegoktatásért úgy, hogy az nem ró plusz terhet az amúgy is túlterhelt egészségügyre. 

Az amerikai rendszer 

A kutató felhívta a figyelmet arra, hogy miközben a páciensek igyekeznek mindent megtenni azért, hogy minél tájékozottabbak legyenek, gyakran nyomtatott anyagokat kapnak, amelyek megkönnyítik a betegség megismerését és az ahhoz való alkalmazkodást – a szóbeli tanácsadás azonban sok betegnél sokkal hatékonyabb lehet. Ez utóbbi ráadásul egyelőre kidolgozott protokoll nélkül történik. Amerikában van egy jól működő, hivatalos telefonos támogató rendszer. Ott a támogatást igénylő vesebetegek egy olyan mentortól kaphatnak segítséget, aki betegtársként, példaértékűen küzd a vesebetegségével. „Ennek mintájára szeretnék létrehozni egy támogató rendszert vesebetegek számára Magyarországon” – foglalja össze a lényeget a pszichológus. 

Miként működne? 

A kortárs kapcsolat irányítását és szakmai felügyeletét szakértő klinikus nyújtaná, a mentorok pedig orvosi ajánlással, önkéntes alapon jelentkezhetnének a rendszerbe. Előzetesen valamennyien átfogó képzésen vennének részt, ezt követően válhatnának a segítő rendszer tagjaivá. Szolgáltatásukkal megerősíthetnék a segítséget kérőket abban, hogy nincsenek egyedül, orvosi kérdésekkel pedig az egészségügyi csapathoz tudják irányítani a kérdezőt. A telefonos szolgáltatás ingyenes lenne. Előnye, hogy az adatvédelem mellett névtelenséget, diszkréciót biztosít a betegek számára, akiknek ezáltal könnyebb megnyílni és őszintének lenni, nem számít a távolság és a gyakori kapcsolatfelvétel is olcsón megoldható.

Tanulmányok szerint az egymástól kapott támogatás a hosszú távú dialíziskezelés esetén is hatékony, hiszen csökkenti az elszigeteltség és megbélyegzés érzését, enyhíti a félelmeket és válaszokat ad az esetleges kérdésekre – különösen akkor, ha a diagnózis még friss. 

Az önkéntesen is segít 

„A betegtársi/kortási támogatás azért működik jól már néhány országban, mert olyasvalamit képesek adni egymásnak azáltal, hogy hasonló kihívásokkal szembesülnek, amit az orvosok vagy ápolók nem: osztoznak az átélt, valós tapasztalatokban” – mondja Mátyás Eszter. Sokak számára könnyebb megbeszélni egy problémát vagy aggodalmat hasonló életkorú, hasonló hátterű és azonos egészségügyi problémával élő emberrel.

A kutatások azt mutatják, hogy a másoknak nyújtott szociális támogatás ráadásul a segítő egészségét is javíthatja. Azok, akik másoknak segítenek, tájékozottabbá válnak és magabiztosabbak a képességeikben. A program ráadásul növeli az önkéntes önértékelését: megerősíti benne, hogy képes másokon segíteni. 

Kidolgozzák a részleteket 

Mátyás Eszter jelenleg a Semmelweis Egyetem doktorandusza. Témavezetőjével most a mentorrendszer részletes kidolgozását tűzték ki célul. „A program kidolgozását követően – először kevés résztvevő bevonásával – előzetes vizsgálatot tervezünk, amellyel a program hatásosságát igyekszünk igazolni. Úgy gondoljuk, nagy lesz a különbség a vesebetegséggel való megküzdést segítő mentorprogram előtt és után. Az életminőség és az önállóság magasabb szintjén túl az orvosi paraméterekben is komoly javulást feltételezünk, mely az egészségműveltség fejlesztésének köszönhető. Azt a feltevést is igazolni szeretnénk, hogy a tapasztalt pozitív változások hosszú távon is megmaradnak.” 

Szabó Imre 


Az eredeti cikk a SZERVUSZ magazin 2021/1. számában jelent meg.

NÉVJEGY 

Mátyás Eszter okleveles pszichológus. Diplomáját a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szerezte.

„A szakma iránti tiszteletem és alázatom a kutatói és a gyakorlati tevékenységek ötvözésében mutatkozik meg. Az alapképzés első évétől vesebetegek pszichológiai kutatásával foglalkozom, a mesterképzés mellett pedig a gyakorlati eszköztáramat bővítettem: neurolingvisztikus programozást tanultam, valamint család- és párterapeuta-jelöltté váltam” – mondja.

A Dental Mindset keretein belül a magyar fogorvosok mentális egészségfejlesztésén dolgozik, valamint a Semmelweis Egyetem Elméleti és Transzlációs Orvostudományok Doktori Iskola (a transzláció az elméleti kutatások és a gyakorlati gyógyító munka összhangját megteremteni szándékozó irányzat) doktoranduszaként folytatja kutatói munkásságát.