Májtranszplantációt kértem Karácsonyra

Az én történetem 2004-ben kezdődött: “Autoimmun hepatitis…” közölték anyával és még hozzátették: a lányának kb. 2 éve van hátra.” 

Aztán így eltelt még 15 év. 2019 szeptemberében kerültem májtranszplantációs várólistára. Az esélytelenek nyugalmával indultam neki a jósolt 2-3 év várakozásnak, hiszen mint mondták: „Túl jól vagy, túl fiatal vagy és vékony is ehhez. Egy éven belül biztosan nem lesz semmi.”

Ezt kértem Karácsonyra

Igazán fel se fogtam, de azért három hét múlva összeraktam egy mini motyót. Tényleg mini volt. Alig fért bele pár dolog. Kérdezgették is sokan, mit hurcolok magammal, hova készülök, hisz eggyel több táskám volt, mint korábban. Szépen elmeséltem az okát,  és nevetve hozzátettem: „Ezt kértem karácsonyra!” mondogattam, de valahol én se hittem benne, mégis megérezhettem valamit. 

A férjemmel ez lett volna az új otthonunkban az első karácsonyunk, de akárhányszor szóba került, mindig kitértem a válasz elől, hiszen én magam sem tudtam, hogy  hol leszek karácsonykor.

Egy őszi napon, november 10-én, vasárnap lett egy nagyobb motyós NŐI táskám, mert hát kellett táska, de azért valahogy meg is kell jelennie egy nőnek! S rá egy nappal  november 11-én hétfőn megszólalt a telefon. RIADÓ! Az új táskával, ami ezek szerint szerencsét hozott.

A májtranszplantáció jól sikerült, tizenhárom nap után haza is engedtek. De csak öt napot élvezhettem otthon, majd további hat hétre ismét visszakerültem és élvezhettem a Transzplantációs és Sebészeti Klinika vendégszeretetét. 

Azért ennyire nem kértem ezt karácsonyra

Nagyon rosszul éltem meg ezt az időszakot, hiszen ötször voltam a hazatérés határán, aztán valahogy mégse. Mindezt karácsonykor. Az első saját otthonunkban töltött karácsony helyett.

A Klinika dolgozói mindent megtettek, hogy kicsit becsalogassák az ünnepi hangulatot. Díszek, karácsonyfa, ünnepi ebéd, és még bejgli meg szaloncukor is volt (nagyon finom is volt)! Mivel messze lakunk, megengedték, hogy a hozzátartozók látogatási időn kívül is velem lehessenek. Ez nagyon jó volt, ki is használtuk a férjemmel és a szüleimmel minden percét!

Szilveszterkor a szobatárssal vártuk a virslit vacsorára, ha már pezsgő nem lehetett. De sajnos nem az volt a vacsi, de mi humorosan odaképzeltük. Éjfélkor koccintottunk teával, és kabarékat néztünk. Ez már nem is volt olyan rossz. Főleg, hogy javult az állapotom is. De azért kívántam ismét, most az új évre, hogy végre már tényleg hazatérhessek a férjemhez és a közös otthonunkhoz.

Az idei karácsonyt most ezért nagyon vártam, hisz ez lesz itthon a tényleges első karácsonyunk, az első fával. Tavaly a férjem nem is állította fel, annyira hiányoztam neki én is.

De idén mindent duplán bepótolunk, még az ünnepi csókokat is! Hiszen ez nem csak karácsony, hanem az első évfordulós karácsonyunk is.

Köszönöm mindenkinek!

Nagy Mara / Fülöpné Kiss Nóra