A legnagyobb kihívás a türelem volt
Egy örökmozgó, makacs, mindig maximumra törekvő, állandóan új kihívásokat kereső, soha fel nem adó ember vagyok.
Örökölt policisztás veséim vannak, amelyek 40 éves koromra mondták fel a szolgálatot. Mindig is sportoltam, ezért jó egészségi állapotban voltam a transzplantáció idejében – 2015. nyarán – és az ezt követő rehabilitációs időszakban is. Úgy éreztem, hogy ennek az egésznek csak egy újabb feladatnak kell lennie, amit véghez kell vinnem, nem lehet, hogy így legyen vége… Nem voltak félelmeim, optimista voltam és vagyok!
Az első lépcsőfok, amikor úgy éreztem, hogy minden rendben lesz a sok nehézség után, az volt, amikor először álltam lábra a veseátültetés utáni napon és elsétáltam az ablakig.
A legnagyobb kihívás a szervátültetés után a türelem volt: nagyon türelmetlen voltam és vagyok, szinte azonnal akartam mindent csinálni.
Azóta teljesen egészségesnek érzem magam és keresem az élet kihívásait, az új lehetőségeket, hogy elmondhassam: teljes életet élek! Visszakaptam mindent, ami fontos volt nekem: a mozgást, a sportolást, az erőmet, a teljesítőképességemet.
10 éves koromtól sportolok folyamatosan. A sport számomra mindent jelent: energiát, feltöltődést, célokat, barátokat, teljesítményt, büszkeséget, lehetőséget.
A szervátültetés után a kezelőorvosom tanácsára csatlakoztam a Magyar Szervátültetettek Szövetségéhez és kezdtem el versenyezni a szervátültetettek versenyrendszerében. A legnagyobb sikerélmény az volt, amikor megtudtam, hogy bekerültem a Magyar Szervátültetett Válogatottba és persze minden érmem felejthetetlen emlékként marad meg bennem! 10 évig csapatjátékos voltam, utánozhatatlan érzés együtt, egymásért harcba menni, talán a bajtársiasság a legjobb szó, ami ezt leírja.
A 2019-es Szervátültetettek Világjátékán két aranyérmet szereztem az atlétikapályán, mindkettőt világcsúccsal, valamint egy bronzérmet. Természetesen a két világcsúcsra vagyok a legbüszkébb: megdolgoztam értük, de ez még csak az első lépés volt az úton. Szeretném, hogy a jövőben két-három korosztályban is az én nevem álljon a világcsúcsok mellett, olyan eredménnyel, ami tekintélyt parancsol.
A személyes mottóm talán az lehetne, hogy soha, de soha ne add fel, nincs elveszett helyzet, nincs menthetetlen szituáció! Minden csak Rajtad múlik!
A többi szervátültetettnek azt üzenném, hogy nincs elérhetetlen, sosincs későn, mindig van tovább! Mindenki próbáljon mozogni, hiszen a mozgás maga az élet. Higyjék el: MEGÉRI!
Mit üzennék a 10 évvel ezelőtti önmagamnak? (jó kérdéseitek vannak… 🙂 )
Az legyél, aki lenni akarsz, ne legyél bizonytalan, menj tovább az utadon és minden rendben lesz!
Mihálovits Tamás/Feszt Tímea
