Növelni lehet az átültetések számát!

November óta új vezetősége van a Magyar Transzplantációs Társaságnak, amely több szempontból jelentős változás az eddigi gyakorlathoz képest. Először vezeti a társaságot szívsebész és először került főtitkári pozícióba olyan személy, akinek a rálátása új színeket hozhat a társaság életébe. Vajon milyen változások jöhetnek, és mit érzékelhet ebből a beteg? Kérdéseinkre dr. Hartyánszky István docens, szívsebész, egészségügyi szakmenedzser válaszol, aki 47 évesen került az elnöki pozícióba.

– Több mint 150 szívátültetést végzett eddig. Hogy kezdődött ez a szép sorozat?

– Első és egyetlen munkahelyem a Városmajori Szív és Érgyógyászati Klinika, ahol már 23 éve dolgozom. Ide már egyetemista koromban is bejártam. Ez persze talán nem véletlen, hiszen édesanyám gyermekkardiológus, édesapám pedig gyermekszívsebész. Mindent, amit elérhettem, az itt, ezen a klinikán történt. Négy gyermekem van, akik közül kettő egyetemre jár és az egyik minden tiltakozásom ellenére orvosnak készül.

– Hogyan került be a transzplantációs társaságba?

– Szívsebészként kerültem be a transzplantációs társaság körforgásába, ahol mindig is szerettük volna a szívsebészeti profilt erősíteni. Rendszeresen tartottunk előadásokat, képzéseket. Korábban már beválasztottak a vezetőségbe, majd tavaly ért az a megtiszteltetés, hogy a társaság elnökének választottak.

– Soha nem volt ennyire széles rálátással bíró vezetői testülete a társaságnak, hiszen főtitkárként Mihály Sándort, a Szervkoordinációs Iroda vezetőjét, pénztárnokként a veseátültetettek utógondozásában részt vevő Wágner László docenst üdvözölhetjük. Milyen terveket jelenthet ez a jövőre nézve?

– Nagyon magasan van a léc, mivel az előző elnökség nagyon komoly munkát végzett. Elég régóta folytattunk beszélgetéseket, hogy nekünk milyen ötleteink vannak, hogy hogyan tudjuk előre vinni a hazai transzplantáció ügyét. Lesznek adminisztratív teendőink, kicsit átláthatóbbá tenni a működésünket. Sokkal dinamikusabb kommunikációt szeretnénk az Eurotranszplanttal, amelyben oroszlánrésze lesz Mihály Sándornak. Szeretnénk segíteni az Eurotranszplanttal kapcsolatba kerülő kollégák felkészítését, hogy minél jobban tisztában legyünk a rendszerrel és a problémák mellett lássuk a lehetőségeket is. Ebből jobban profitálhatnak majd a magyar betegek.

– Mi az, amit majd egy beteg érzékelhet ebből a változásból?

– Az egyik legfontosabb kérdés mindig az átültetések száma. Hogyan tudjuk optimalizálni a várólistán lévők számát és állapotát, hogy biztosan felhasználásra is kerüljön az összes felajánlott, jó szerv. A másik a szervátültetések minőségi mutatói. Említeném még a donorkérdést, amelynek szabályai nemzetközileg is folyamatosan változnak, fontos ennek követése, hiszen a donorszám kritikus kérdés. Például a fejlett technikáknak köszönhetően ma már olyan szíveket is be tudunk biztonsággal és megfelelő működéssel ültetni, amelyek néhány éve még nem jöttek szóba. Vannak ezenkívül ma már olyan országok, ahol nemcsak agyhalál után fogadnak el szerveket. Ennek azonban komoly feltételei vannak, szervet védő eszközös és szállítási feltételei, amelyek jelenleg nincsenek meg Magyarországon. A „nem dobogó szívű donor” új fogalom és új lehetőség Magyarországon. Ez azért nagyon fontos, mert ha az összes Eurotranszplant tagországban ezt elfogadják, akkor ezt nekünk is át kell gondolnunk.

– Hogyan fogadja majd a társadalom ezt az új fogalmat?

– Jó kérdés, erről valóban vitát kell nyitnunk, amely először szakmai vita lesz, amelyet társadalmi vitának kell követnie. Ha mi lennénk az egyetlenek, akik ezt nem fogadják el, akkor adott esetben mi hátrányba is kerülhetünk a donorok számát illetően. Nemzetközi tapasztalatok alapján ez mintegy tíz százalékkal javítaná a donorszámot. A nem dobogó szívű donoroktól ugyanolyan minőségű szerveket kaphatnánk, mint az agyhalottaktól.

dr. Hartyánszky István

– Mi a helyzet az élődonoros átültetésekkel?

– Komoly feladataink vannak ezen a területen is, amit minden erőnkkel támogatnunk kell. Amit a társaság meg tud tenni az az, hogy az egyes centrumok különböző élődonoros bizottságainak munkáját valamilyen standardok mentén segítjük, hogy a transzplantációk számát minél jobban tudjuk növelni. Ide tartozik egyébként a keresztdonáció kérdése is, amely további, eddig kihasználatlan lehetőséget jelent. (Lásd a keresztdonációról szóló cikkünket a XX. oldalon – a szerk.)

– Hogyan látja a szervátültetettekért dolgozó civil szervezetek működését, milyen kapcsolatra törekszik velük?

– Korábban is nagyon jó kapcsolatban voltam a szervezetek vezetőivel és ezt szeretném a jövőben is kihasználni. Ismerem és példaértékűnek tartom például a Magyar Szervátültetettek Szövetsége Képzett beteg programját, amellyel a szervátültetést követő újrakezdést segítik. Szívesen veszek részt a betegekkel közös rendezvényeken, például közös futóversenyen is, de úsztam velük közös csapatban a Donációs Világnap sportprogramjai keretében.

– Mitől lesz elégedett, ha majd 2022-ben egy új vezetőségnek adja át a munkát?

– Az egyik, ha két év alatt le tudnánk vezetni egy olyan társadalmi vitát, hogy a nem dobogó szívű halottakra is donorként tekinthessünk, hogy ennek a döntésnek a közelébe jussunk. A másik, ha tényleg azt érezhetném, hogy a betegszervezetekkel valóban tudtunk jó közös munkát végezni, és a programoknak legalább a kilencven százalékén részt is tudunk venni, hogy közösen felkeltsük a társadalom figyelmét. A harmadik, hogy a tervezett jelentős strukturális átalakulások sikerrel mennek végbe. Fontos lenne még – és a szívátültetés területén ebben van tapasztalatunk – a megfelelő regionális kapcsolatok kiépítése a környező országokkal, hogy rész vegyünk a határon túli magyarok oktatásában is.

Dr. Grózli Csaba

Megjelent a Szervusz újság 2020/1. számában.