A keresztdonáció jelene és reményteli jövője

– Miért van szükség keresztdonációra, mik az előnyei? 

– Olyan élődonoros párokról beszélünk ilyenkor, akiknél a családtag vagy közelálló rokon, barát nem adhatja oda az egyik veséjét a rászoruló szerettének, mert valamilyen biológiai összeférhetetlenség áll fenn, leggyakrabban a vércsoport miatt, ha valamilyen keresztpróba pozitív lesz, vagy kedvezőtlen az immunológiai összeférhetőség (szakszóval konstelláció). Az ilyen párok bekerülhetnek a keresztdonációs programba, ahol meghatározott feltételek szerint lehet találni olyan párt vagy párokat, ahol egymás között megoldható az élődonáció. Tehát az „A” pár donora adja a veséjét a „B” pár recipiensének, a „B” pár donora pedig az „A” pár rászorulójának. Ez a legegyszerűbb, két pár közötti donáció valósítható meg a gyakorlatban a legritkábban, legalább három pár között lehet egyenlő esélyekkel felállítani keresztdonációt. További lehetőség, hogy egy egész láncot indítunk el. 

– Hogyan áll jelenleg a program Magyarországon? 

– Ehhez megfelelő mennyiségű párra van szükség, akik inkompatibilisek egymással, és szívesen részt is vesznek a programban, hiszen ez is feltétele a bekerülésnek. A párok összehozásához egy kiválasztási rendszerre van szükség, amelynek kidolgozását már elkezdtük. Minél több pár kerül be a rendszerbe, annál könnyebb lesz megtalálni az egymásnak megfelelő, elfogadhatóan hasonló esélyekkel rendelkező párokat. Hogy sok párunk legyen, nemzetközi szintű együttműködést is ki lehet alakítani, de ennek előfeltétele, hogy országos szinten működjön a program. A négy veseátültetést végző centrum között működhetne Magyarországon a keresztdonáció, de még a centrumokon belül sem valósult meg, egyszerűen azért, mert kis ország vagyunk. Ahhoz, hogy országosan egységes programot lehessen működtetni, először is ki kell dolgozni, majd működtetni. Ennek érdekében történt nemrég egy olyan megbeszélés az Országos Vérellátó Szolgálat szervezésében, amelyen minden érintett részt vett, és minden vesecentrum (Budapest, Debrecen, Szeged, Pécs) vezetője kinyilvánította, hogy részt kívánnak venni a programban. 

– Miért épp most került előtérbe a keresztdonáció nálunk? Hiszen a gondolat nem új. 

– Az adott neki lökést, hogy a „Varsói négyek”, vagy röviden V4-tagállamok, országok koordinációs irodáinak vezetői Csehország kezdeményezésére nemrég összeültek, hogy megbeszéljék az országok közötti, szervadományozással és -átültetéssel kapcsolatos együttműködési lehetőségeket. Ennek egyik témája volt a keresztdonáció is. Arról van szó, hogy a V4-országokban határokon átívelően is sor kerülhetne keresztdonációra, legalábbis el lehetne kezdeni ennek kidolgozását. De ahhoz, hogy ebbe a nemzetközi együttműködésbe beléphessünk, először az országos programnak kell működnie. 

– Mire jutottak a hazai centrumvezetők, hogyan hozzák létre a hazai programot? 

– Egységes eljárásrend kidolgozását kezdtük meg, amit a Szakmai Kollégium Transzplantációs Tagozata és az OVSZ készít el. A kivitelezésben minden élődonoros veseátültetésre jogszabályban kijelölt egészségügyi szolgáltató részt fog venni és az ott működő regionális várólista-bizottságok is be lesznek vonva, a betegek hozzáférése országosan azonos lesz. 
Nyomon követhető és visszakereshető rendszerre van szükség, ennek a szabályrendszerét is kidolgozzuk, ez az OVSZ feladata lesz. A vesegondozó központok terjesztik majd fel a várólista-bizottságokhoz a náluk jelentkező, de vércsoport-nem-egyezés (inkompatibilitás) miatt eddig képbe nem került párokat. A várólista-bizottságok feladata pedig a gondozóhálózat felkészítése lesz a területi illetékesség alapján. Nagyon fontos az immunológiai kivizsgálás, ennek módszerét az OVSZ-ben működő immungenetikai labor fogja kidolgozni. Szükség van ezenkívül egy úgynevezett optimalizációs alkalmazásra, ami gyakorlatilag egy számítógépes program, ez az OVSZ feladata, hiszen ez az ott már futó program része tud lenni. Ezt a programot az OVSZ majd háromhavonta futtatja le. Akik bekerültek az országos adatbázisba, azon párok között megnézik, melyek a legoptimálisabb párosítások. Az OVSZ az eredményről, vagyis az optimális párok kilétéről tájékoztatja a várólista-bizottságokat. Lehet, hogy azonos, lehet, hogy különböző centrumhoz tartozik a két pár – utána már csak szervezés kérdése, hogy hol fog megtörténni a műtét. 

– Akik bekerültek a keresztdonáció országos adatbázisába, azok azért rajta maradnak a kadaver-donoros átültetés várólistáján is? 

– Természetesen igen. Ha valakinek sokáig nem találunk párt, viszont akad egy jó egyezés egy agyhalott donorral, akkor ott nem élődonoros átültetésre kerül sor, és a pár kiesik a keresztdonációs adatbázisból. Tehát amikor a legközelebb lefut a háromhavonta futtatott optimalizációs alkalmazás, ez a pár már nem lesz az összehasonlítandó párok között. Egyébként az amerikai adatok szerint a bekerülő párok 1 hónaptól 2 évig terjedő ideig is várhatnak egy megfelelő másik párra, amely legfőképpen három tényezőtől függ: az ellenanyagszint a donor és a recipiens vérében, a vércsoport és hogy hányan vannak az adatbázisban. 

– Mi várható a program megfelelő hazai működésétől? 

– E nélkül a jelentkező párok közül sajnos nagyon sokan kiesnek, 100 kivizsgált pár közül körülbelül 30 esetében van mód arra, hogy megvalósuljon az átültetés kettejük között. Nem feltétlenül vércsoport-inkompatibilitás miatt, sok más oka is lehet, hogy csak a jelentkező párok egyharmada alkalmas az egymás közötti lebonyolításra. Az várható a program beindulásától, hogy néhány transzplantációval többet tudunk elvégezni. De biztos, hogy nem fogja tömegesen megnövelni az élődonoros veseátültetések számát. 

– Milyen szempontokat kell figyelembe venni a párok összehozásánál? 

Nagyon sok szempontot kell figyelembe venni, messze nem csak a vércsoportegyezés vagy -inkompatibilitás számít. A vércsoportegyezésen kívül van még rengeteg szakmai szempont (például az úgynevezett HLA-antitestek, kizárandó antigének stb.), de ezeken túl az etikai és a jogi szempontokra is nagyon kell figyelni. Ha van mondjuk egy idős házaspár, továbbá egy fiatal anyuka és a vesebeteg gyermeke – e két pár között sem etikailag, sem a testméret szempontjából nem lenne optimális a keresztdonáció. Van korkülönbséghatár is: a recipiensnél nem lehet 20 évnél többel idősebb a donor. 

– A vércsoport-inkompatibilitás teljesen kizáró ok? 

– Nem, el szeretnénk indítani a vércsoport-inkompatibilis transzplantációt is, amihez az immunferézis eljárás megszervezése és finanszírozási megoldása szükséges. Az orvosszakma részéről ez nem igényel nagy erőfeszítést, gyakorlatilag készen állunk rá, de dönteni kell a felszerelésről, hogy ki és hol végezze, és a többi. A fejlett országokban a keresztdonáció és a vércsoport-inkompatibilis transzplantáció párhuzamosan működő és együttműködő programok. 

– Ha távol lakó párokat tart alkalmasnak a keresztdonációra az optimalizációs program, akkor hol lesz a műtét? 

– Szakmai szempontból indokoltabb a szerveket szállítani, mint magát a donorpárt. Az nem jó, hogy az egyik városban gondozott donort átszállítjuk a műtétre a recipiens távoli kórházába. Magyarországon nincsenek nagy távolságok, és tanulmányokban kimutatták, hogy nyolc órán belüli beültetésnél semmiféle károsodás nem éri a vesét, a szervszállítás hazánkban ezt az időt messze nem éri el, még a két legtávolabbi centrum között sem. A donorműtéteket és a beültetéseket természetesen egy időben kell végezni, nem lehet egymás utáni napon. 

– Visszatérve a V4-ek kezdeményezésére, hogy állnak most a nemzetközi tárgyalások? 

– Nem említettem eddig az ENKEP programot, ami az angol elnevezésből (European Network for Collaboration on Kidney Exchange Programmes) képzett rövidítés, és egész Európára kiterjedő vesecsereprogramot jelent. Erről érdemes lenne egy külön cikkben beszámolniuk. Ami viszont a V4-ek közötti együttműködést illeti, a legközelebbi találkozójára az országok fölmérik a saját igényeiket, vagyis hogy hány pár van, akik belépnének egy ilyen nemzetközi programba. Az álláspontok egyelőre eltérnek – Csehország centrumok közötti együttműködést tartana jónak, mivel a prágai és a bécsi centrumok között már működik ilyen kapcsolat, míg Lengyelország, Szlovákia és talán Magyaraország is inkább országok közötti együttműködésben gondolkodik. Reméljük, hogy ha az országos programunk sikeresen működik majd, és így gyakorlattá válhat a nemzetközi együttműködés, akkor még jobb egyezéseket sikerül találni a nemzetközi adatbázisban, így mindenki jól jár. 

Dr. Varga Zoltán 

Megjelent a Szervusz újság 2020/1. számában.