Bemutatjuk a szövetség bowlingedzőjét

Új edzője van a szervátültetett bowlingozóknak: Sallai Mátyás vette át a hazai edzések és versenyek irányítását.

A pandémia miatti kialakult helyzet következtében Soltész István, korábbi bowling edző, határozatlan ideig nem tudja ellátni a feladatait. De a segítségével nagy örömünkre megtaláltuk Sallai Mátyást, aki a nyár eleje óta vezeti a hazai edzéseket és irányítja a versenyeket.

Hogyan kerültél kapcsolatba a bowling sporttal?


Ahogy visszaemlékszem, 1990 volt az első év, amikor a Novotel szállodában évente december elején megrendezésre kerülő nyílt, egyéni versenyen indultam. Ekkor már 1976 óta másfél év megszakítással a Ferencvárosban tekéztem. Mivel meghívót is kaptam, éltem az alkalommal, ezért elindultam ezen a versenyen. Se saját golyóm, se cipőm nem volt, a selejtező előtti héten egyszer elmentem edzeni, csak hogy fogalmam legyen az egészről.

Ekkoriban kezdett kialakult ki a hazai bowling sport?


Igen, a Bowlinvest Kft. két vezetője, Molnár Miklós és Pataki György indították el a Magyar Tekézők Szövetségén belül működő Bowling Szekciót, és jó ötletnek gondolták a tekézőket is meghívni erre a fent említett versenyre. S mivel a két sport nem áll távol egymástól, belevágtam én is.

Hamar jöttek a sikerek?


91-ben negyedik, 92-ben második lettem, 93-ban pedig megnyertem ezt a versenyt. S mivel ez már akkor is országos egyéni bajnokságnak számított, a következő évben elindulhattam a Bécsben megrendezésre kerülő Egyéni Európa Kupán. 

Sallai Mátyás

Mi volt a legmeghatározóbb tapasztalatod az első nemzetközi
versenyeden?


Ott derült ki számomra, hogy amit én addig játszottam, az valójában nagyon távol áll az intelligens bowling játéktól. Azonban még további 3 év kellett ahhoz, hogy csapatommal együtt egy képzett edző kezébe kerüljünk.

Mire vagy a legbüszkébb?


Legbüszkébb talán a 98-ban elért eredményeimre vagyok. Megnyertem a Köztársaság Kupát, amivel elindulhattam az azóta megszűnt Gold Kupán, amit Izraelben rendeztek. Itt a vegyes párost Tomajága Kingával egy, azaz egyetlen fa különbséggel megnyertük, egyéniben pedig ezüstérmet szereztem. 

Miért kezdtél el edzősködni?


Akkori edzőmet példaképemnek is tekintettem, sőt el is kezdtem menedzselni, otthon szerveztem neki csoportokat, és én is szerettem volna képezni magam, ezért 2000-ben úgy döntöttem, hogy elvégzem az amerikai Dick Ritger egyik instruktori tanfolyamát és magam is részt veszek az utánpótlás képzésében. Ezt követően vezetőként a felnőtt férfi válogatottal egy alkalommal, az ifikkel három alkalommal vettem részt Európa Bajnokságon. Közben hazai képzettségemet bővítve elvégeztem egy oktatói és egy sportmenedzseri tanfolyamot is, a 2010-es évekről pedig az USBC (Amerikai Bowling Szövetség) távoktatási rendszerében tanulok, eddig bronz minősítésig jutottam.

Soltész Istvánnal, a szervátültetettek korábbi bowling edzőjével milyen a
kapcsolatod?


Soltész Öcsit 20 éve ismerem, az USBC-képzésen is találkoztunk, és érdeklődéssel figyeltem szövetségi és edzői munkáját. Ezen a nyáron hívott fel telefonon, és érdeklődött, hogy tudnám-e vállalni a feladatot, amire rövid gondolkodás után igent mondtam.

Milyen célkitűzésekkel vágsz neki az új feladatnak?


Ezt megelőzően 2009-ben vezettem utoljára csapatot európa-bajnokságra. Izgat a feladat, hogyan tudok felnőttekkel kapcsolatot teremteni, hogyan tudom felkelteni az érdeklődést az iránt, hogy ennek a csodálatos sportágnak a rendszeres gyakorlására, a tudásanyag folyamatos szélesítésére ösztönözzem a játékosokat.

Milyen nehézségekre számítasz ebben a közösségben?


Szembe kell néznem azzal is, hogy a szervátültetettek olyan problémákkal is küzdenek, amivel ez egészségesek nem, és nem mindenki szeretne közülük versenysportoló lenni. Azért szeretném elérni, hogy rendszeres és szisztematikus gyakorlással a maximumot mindenki kihozza magából, és úgy gondolom, hogy velük is meg fogom találni a hangot. Lelkiismeretességem azt kívánja, hogy ők is jól érezzék magukat a pályán és azon kívül is. A szövetségnél június közepén kezdtem meg a munkát, és augusztus elején rögtön négy napos edzőtábort vezettem, ahol – úgy érzem – sikerült a játékosok bizalmát megnyernem, s bátorítanom őket, hogy ne csak a játékot, hanem saját magukat is felfedezve álljanak új feladatok és kihívások elé.

Poós Gergő

Az eredeti cikk a SZERVUSZ magazin 2021/3. számában jelent meg.