Búcsúzunk Dr. Szőnyi László Tanár Úrtól

Barátom, példaképem, kollégám volt Szőnyi Tanár Úr.

2011. nyarán ismerkedtünk meg Lacival a Wilson kóros gyermekek gyógyszeres kezelése kapcsán. A Bókay utcai Gyermekklinikán találkoztunk először. Hosszas egyeztetések után az Ő kezdeményezésére indítottuk el az emelt dózisú Cink terápiát Wilson kóros gyermekek kezelésére, mely gyógyszert a Mikszáth Gyógyszertárban fejlesztettük. Az új magisztrális gyógyszer bevezetését siker követte. Ugyanis a gyermekek réz szintje egyensúlyba került, tünetmentessé váltak. Mellékhatásként émelygés, gyomorégés fordult elő, amely csak ritkán jelentkezett.

Ezt követően számos új gyógyszerfejlesztésbe kezdtünk az anyagcsere betegségek indikációiban. Eredményeinket közösen publikáltuk.

2013. évben kaptam felkérést a Várandós gondozás egészségügyi szakmai irányelv fejlesztésére, ahol az egyik felkért véleményező Szőnyi Tanár Úr volt. Lacitól nagyon sok segítséged kaptam. Szakmai iránymutatásáért, segítő együttműködéséért nagyon hálás vagyok.

Meghatározó élmény volt számomra, amikor 2014. őszén Várgesztesre mentünk konferenciára, egy közös előadás megtartására. Útközben sokat mesélt Laci a családjáról, gyermekkoráról. Mindig szívesen hallgattam a történeteit. Ekkor tudtam meg, hogy a Mikszáth Gyógyszertárral szemközti házban, a Krúdy utcában töltötte a gyermekkorát, ahová 1956-ban költöztek lovaskocsival. Elmesélte, hogy mennyire fontosak Neki a betegei. Volt olyan, hogy egy roma gyermek „szűk családja” közel 30 főből állt. A család tele volt félelemmel és aggodalommal. Ezt Laci úgy kezelte, hogy behívta Őket a Klinika előadótermébe, leültette Őket és minden kérdésre, minden felvetésre válaszolt. Kiválasztottak egy képviselőt a nagy családból, aki attól a naptól kezdve Szőnyi Tanár Úrral tartotta a kapcsolatot és ő szolgáltatta az információt a család többi részének. Később a klinikán viccesen, úgy hívták a „nagy családot”, hogy a „Szőnyi cigányai”.

Nyugdíjba vonulása után feleségével Szaúd-Arábia fővárosába, Rijádba költöztek. Laci pedig egy helyi kórházban folytatta hivatását. Még ekkor is kapcsolatban maradtunk. Laci jóvoltából ismertem meg az ománi egészségügyi minisztert, akinek számos szakmai kérdésben tudtam segíteni.

Szőnyi Tanár Úr egy csodálatos ember volt. Számomra Ő volt a példakép, mert minden beteg gyermekhez a legnagyobb alázattal, kedveséggel és empátiával fordult. Ő egy igazi orvos volt, aki emberséggel, magas szakmai felkészültéggel, nagy tapasztalattal és kimagasló tudással rendelkezett.

Büszke vagyok arra, hogy ismerhettem és a barátja lehettem. Ahogy Ő fogalmazott egyszer: „a jó sorsnak hála, hogy mi ismerjük egymást”.

Lacitól nagyon sokat tanultam és nem csak a hivatásunkról, hanem az emberségről, lojalitásról, szakmai alázatról.

Laci nem halt meg, mert munkásságával értéket teremtett és maradandót alkotott. A sok meggyógyított gyermek, és hálás szülők szívében Szőnyi Tanár Úr örökké élni fog.

Emlékeimben míg élek megmarad, mert soha nem feledem barátomat, példaképemet, kollégámat.

Dr. Birinyi Péter