Dolgozom és élem az életem, mint bárki más

Imre dializált vesebeteg. A vesepótló kezelés úgynevezett peritoniális módját választotta. Számára ez nem jár rosszulléttel, nem teszi erőtlenné, és alkalmanként csak húsz percet vesz el az életéből, igaz napi négyszer, amelyeknek már megtalálta a helyét a napi rutinjában.

Ez lehetővé teszi, hogy pont ugyanannyit és ugyanúgy dolgozzon, mint betegsége előtt. Imre újságíró, a Délmagyarország makói tudósítója. A kollégáinak nagyon hálás, amiért helyettesítik, amikor havonta egyszer vizsgálatra megy. Imre azt üzeni minden vesebeteg társának: „Vidámság és rock&roll! Egy percet sem vagyok hajlandó lehajtott fejjel élni, és soha nem fogom feladni. Ti se tegyétek!”

Én vagyok a Délmagyarország makói tudósítója

Utólag visszanézve nyilvánvaló volt, hogy én újságíró leszek. Ezen persze én nem gondolkoztam, de gyerekkoromban nagy lelkesedéssel írtam-rajzoltam otthoni újságot, aztán a suliban   belevetettem magam az iskolaújság írásába, és mire középiskolás lettem, már a megyei napilapba is írogattam. Aztán a jogi kart is otthagytam a bölcsészkaron – akkor először – induló újságíróképzés kedvéért, sőt képes voltam egy hasonlóért Pestre is utazni. Dolgoztam helyi rádiónál, tévénél, de az igazi számomra mindig is az írott sajtó volt. Most már több mint két évtizede a megyei napilapnál dolgozom. Én vagyok a Délmagyarország makói tudósítója. 

Most aztán hogyan tovább?

kérdeztem, amikor néhány éve kiderült, hogy örökletes vesebetegségem elért a végstádiumba, és eljött a dialíziskezelés ideje. – Az én életembe ez nem fér bele! – mondtam határozottan, amikor a szakrendelésen ezt szóba hozták. Aztán kiderült, hogy e nélkül finoman szólva nem jók a sanszaim, meg az is, hogy van a veseműködés pótlásának ésnek egy olyan módja, amit egy kis rugalmassággal bele lehet illeszteni egy mozgalmas életet élő ember napirendjébe is. Peritoneális dialízis – ízlelgettem a furcsa hangzású szót. Aztán megtanultam azt is, mit jelent a gyakorlatban. És lassan két éve csinálom is. Dióhéjban: az ember hasába beültetnek egy katétert, és ezen keresztül naponta négyszer be, illetve ki kell engedni két liter speciális folyadékot, ami a már alig-alig működő vesék helyett, a hashártya érrendszerén keresztül kiszűri a vérből a méreganyagokat.  

Te mivel foglalkoztál, mielőtt dializált vesebeteg lettél?

kérdezte tőlem egy alkalommal az oldatszállító, aki havonta egyszer házhoz hozza bedobozolt nejlonzsákokban azt a bizonyos folyadékot. És elkerekedett a szeme, amikor azt válaszoltam: ugyanazt, mint előtte – újságíró vagyok. Persze, a dialízisnek ez a módja, legalábbis számomra, kíméletes: nem jár rosszulléttel, nem tesz erőtlenné, és alkalmanként csak húsz percet vesz el az életemből. Kettőt reggel meg este csinálok meg, amikor amúgy is otthon volnék, csak a másik kettőnek kell ügyesen helyet találni a napirendben. 

És ez, úgy néz ki, minden különösebb gond nélkül sikerül. A kollégáimnak ugyan hálás vagyok, amiért valamelyikük helyettesít, ha mondjuk havonta egyszer vizsgálatra megyek, amúgy viszont pont ugyanannyit meg ugyanúgy dolgozom, mint a többiek. És nagyon élvezem! Kicsit furcsa érzés volt eleinte, amikor egy rocksztárt, minisztert vagy olimpikont faggattam úgy, hogy az illető nem is tudta, hogy én a munka mellett nap mint nap az életemért is megküzdök, és esetleg fél órával az interjú előtt még a dialíziskezelést csináltam… de már megszoktam. 

Dolgozom és élem az életem, mint bárki más

Most, hogy egyébként is home office-ra kellett váltanom a járvány miatt, két cikk megírása közt csak átmegyek a másik szobába, ha eljön a dialízis ideje. Közben minden nap megsétáltatom a kutyánkat, Mazsolát, ha kell, bevásárolok… és mennék koncertre, kirándulni is, ha nem lenne épp zárva minden. Amíg nem volt, bizony ott voltam a Lord zenekar buliján az első sorban, a családdal meg megnéztük például a szegedi füvészkertet! 

Közben várom azt a bizonyos telefonhívást, ami azt fogja jelenteni, hogy visszakapom a régi életemet szinte teljes egészében. De addig is: vidámság és rock and roll!

Egy percet sem vagyok hajlandó lehajtott fejjel élni, és soha nem fogom feladni. Ti se tegyétek!    

Szabó Imre

Vese Világnap 2021.

Nemzeti Vese Program