Mindenki élhet teljes életet

Kinga 19 éve dializált: hiszi és vallja, hogy heti háromszor 4 óra dialíziskezelés mellett is teljes az élete.

A Magyar Szervátültetettek Szövetsége által megismerkedett az atlétikával, ahol 3 km-es gyaloglásban, dializált sportolóként Európa-bajnok lett.  

Ha megkérdezzük, mi a pozitív életszemléletének titka, elárulja: „Annyi csoda van körülöttünk! Csak észre kell venni!”     

Nincs időm arra gondolni, hogy beteg vagyok… 

2001 -ben 44-szeres véradó voltam. Eszembe sem jutott, hogy érhetne bármi baj. Aztán egy júniusi reggel arra ébredtem, hogy tele vagyok csalánkiütéssel… Elrohantam orvoshoz, aki azt mondta, hogy semmi komoly.  

Teltek múltak a napok, de nem javult az állapotom, inkább egyre csak romlott. Ez majdnem így ment egy évig. Küldözgettek jobbra-balra, de semmi sem vezetett eredményre. Már a szememet is megtámadta  a betegség. Nagyon kétségbe voltam esve. Végül a Szent Margit kórházba kerültem Dr. Polner Kálmán osztályára, ahol megállapították, hogy autoimmun betegségem van, ami addigra megtámadta a veséimet. 

Ekkor már 2002 júniusa volt. Próbáltak mindenféle kezelést, hogy jobban legyek, de nem hozott változást. Október elejére annyira rossz lett az állapotom, hogy 2002. október 04-én éjszaka el kellett kezdeni a művesekezelést.   

Akkor olyan szörnyűnek tűnt minden.

A gépek, a fények , az egy helyben 4 óra… Uram Jézus!!! Mi lesz most???? Én, aki örökké jövök -megyek … örökké tekergek és most tessék: egy géphez kötve éljem az életemet?  A Főorvos úr nem javasolta a transzplantációt a társbetegségeim miatt. De akkor mi lesz most???  Hazaköltöztem Édesapámhoz Kalocsára, teljesen kilátástalannak láttam mindent, majd megismertem Mike Andrea főnővért a kalocsai művese állomáson. Ő elhitette velem, hogy így is lehet ÉLNI! Hiába járok heti 4 órában kezelésre…attól még teljes az életem! 

A betegség, a sok rossz mellett rengeteg jót is hozott.  Barátokat, szerelmet! Egy új életet! Nekem ez volt a “második” lehetőség. 2004-ben   (ekkor még holdvilág fejjel) megismertem Buksikámat, aki azóta is – már 17 éve – a társam. Miatta visszaköltöztem Esztergomba és a kezeléseket az “egomi” Fresenius dialízis állomáson folytatom, ahol egy remek csapatban gondtalanul telnek a kezelések. Ők lettek a második családom. 

A nagy “boldogságban ” 2018-ban eltörött a gerincem. De ez sem tántorított el mozgástól, sportolástól. Ezek után is sokszor megyünk a nővérekkel egynapos városlátogatásokra, kirándulásokra. Béres-Deák Beátával, aki Fresi szakápoló rendszeresen járunk teljesítménytúrákra, ahol sikeres eredményeket érünk el.  

A túra mellett volt szerencsém megismerkedni az atlétikával. 3 km-es gyaloglásban dializált sportolóként egy bronz- és egy arany érmet  szereztem a Szervátültetettek és Művesekezeltek Európa Bajnokságán, melyekre mérhetetlenül büszke vagyok. 

Most a vírus alatt sem estem kétségbe. “Online” versenyeken veszek részt. A gyaloglás mellett rengeteget horgászom. A tekergések után egy kis pihenő is jól esik, főleg ha ”zsákmányban” gazdag volt. Ülök kint a természetben és végtelenül HÁLÁS vagyok amiért ezt mind megélhetem. Azért, hogy ne csak ücsörögjek, kihasználom a természet adta lehetőségeket. Egy jó kiadós eső után gombászni indulok. Ott sem jut eszembe, hogy ” gépre kötve” telik az életem.. Sőt!!!

Már alig várom, hogy engedjenek utazni, mert azt is rendkívüli módon szeretek. Akár idehaza, akár külföldön. Itthon  Hévíz viszi  a pálmát, nekem az a ” Paradicsom”.  Külföldön pedig van egy meleg és egy hideg szerelem: Lisszabon és Zakopane. 

Nincs időm arra gondolni, hogy beteg vagyok…..Hisz annyi szép annyi csoda van körülöttünk! Csak észre kell venni! Én igyekszem meglátni. 

Hisz mindenki élhet teljes életet! 

Jakab Kinga/Böcskei Virág

Vese Világnap 2021.

Nemzeti Vese Program

Fotó: Zákány Gergely