Én ugyan kaptam egy új szervet, de a családom nem kapott új idegrendszert

Kőműves Luca vagyok, 30 éves, Budapesten élek a barátommal. Egy gyermekgyógyászati központban vagyok személyi asszisztens és 4 évvel ezelőtt májátültetésen estem át.

25 éves koromig egy életvidám, pörgős, az életet nagy kanállal evő lány voltam. Aztán kaptam egy pofont az élettől: egy genetikai hajlam miatt trombózis lett a májamban és miután ez kiderült néhány hónapon belül sürgősen új szervre volt szükségem.

Ezalatt teljesen leépültem, ágyhoz kötötté váltam. Fogalmam sem volt miért pont velem történik ez. Nagyon féltem, hogy ilyen kiszolgáltatott maradok, és a családomnak kell ellátnia egész hátralévő életemben.

2015. augusztus 29.: ez akkor, az akkori körülményeim között egy tökéletes nap volt, amolyan ,,vihar előtti csend”. Nem fájt semmim, flottan mentek az aznapi vizsgálatok, szép idő volt, csicseregtek a madarak stb.stb. Aznap megtörtént a májtranszplantáció.

A transzplantáció után hamar felépültem és újra nagyokat nevetek, utazgatok és élem az életem. Jóval megfontoltabban és felelősségteljesebben élek. A fontossági sorrend abszolút felcserélődött és bátran kijelenthetem, hogy sokkal türelmesebb és elfogadóbb vagyok a többi emberrel is.

Számomra a türelem volt a legnagyobb kihívás, hogy ne akarjak egyszerre és azonnal mindent. Meg kellett tanulnom elfogadni, hogy ugyan a fejlődésem gyors és látványos nem szabad túlhajtani magam és, hogy a szeretteimnek még nagyobb türelemre van szüksége hiszen én ugyan kaptam egy új szervet, de ők nem kaptak új idegrendszert.

A betegségem előtt valamit mindig sportoltam, de legtöbbször azért mert kötelező volt és nem élvezetből. Hosszú időbe telt, mire megtaláltam azokat  mozgásformákat, amiket szívesen végzek.

A májátültetés után csatlakoztam a Trappancs csapatához, ahol változó lendülettel újra úszni kezdtem, a futással is barátkozom, síelni is voltunk együtt és nem utolsó sorban új barátokat találtam. Most már tudom azt is, hogy mozgás örömet okoz, fiatalon tart és nem utolsó sorban a beültetett szerv élettartamát is növeli.

Gyermekkorom óta síelek, bár, ahogy a többi sportot is ezt is idő volt mire megszerettem. Ma már hihetetlen szabadság érzetet ad. Fantasztikus érzés hallani a hó ropogó hangját a síléc alatt, miközben az ellenszél és a nap simogatja az arcunkat. Közben persze ott van a gyönyörű táj, ami ilyenkor olyan, mintha a miénk lenne.

Két évvel ezelőtt már részt vehettem a Szervátültetettek Téli Világjátékán: akkor magyon jó csapat jött össze Svájcban, nagyon várom, hogy újra versenyezhessünk. Idén korcsoportot lépek (30-39), kíváncsi vagyok milyen lesz ezzel a korosztállyal versenyezni. Én leszek a legfiatalabb szóval igyekszem ehhez méltó időket csúszni. Minden alpesi számban indulok: óriás-és szuper óriás műlesiklás és szlalom számokban is rajthoz állok.

Van-e álmom? Mindig vannak álmaim, amiket szeretnék megvalósítani. Majd ha sikerült elmesélem! 🙂

Az egészség nagyon törékeny dolog és rajtunk múlik mivel töltjük meg az egészséges éveinket, napjainkat, de a negatív dolgok csak elvesznek belőle.

Mit üzennék a 10 évvel ezelőtti önmagamnak? Először is, hogy, aki 30 éves az még nagyon fiatal!! Illetve, hogy nem kell kapkodni, semmiről nem fogsz lemaradni!

Kőműves Luca/Feszt Tímea