Ez a nap más volt, mint a többi
Az Őrségi Nemzeti Parkba kirándultak a Szervátültetettek Nyugat Magyarországi Sport Rehabilitációs Kulturális és Érdekvédelmi Egyesületének tagjai
Utunk első állomása az 1754-ben, a nagyrészt tölgyfából épült Pankasz település legmagasabb dombján található református szoknyás harangláb volt. Különlegessége, hogy a toronytörzs és a sátortető felépítési elemei ideális állapotban maradtak, ezért az idők során elgyengült más részeit 1965-ben helyre tudták állítani. Az objektum harangját 4 oszlop tartja és tölgyfazsindely óvja, teteje rozsszalmából készült zsúp.
Ezután meglátogattuk az Őrségi Vadászati Kiállítást Őriszentpéteren. A vadászruházaton és puskákon kívül láthattunk még sok szép trófeát és preparátumot, de a legkedveltebb a kiállított medve volt, aki inkább hasonlított egy kedves mackóra, mint egy vadállatra.
A kirándulás fő programja egy gyalogtúra volt egy csodaszép Őrségi tanösvényen: Keserűszerről indultunk és Szalafőre érkeztünk. A táv közel 4 km. Csodálatos, vadregényes helyen jártunk, az útvonal végig a Zala folyó partján haladt. Gyönyörűen sütött a nap, bár az előző napi nagy eső miatt sok helyen sár volt, de ez nem szegte kedvünket, bátran vettük az akadályokat, az élmény mindent felülírt.
Amikor kellemesen elfáradva a túra végéhez értünk, Szalafőn várta a megfáradt kis csapatunkat egy finom ebéd az Őrszem fogadóban. Miután kicsit megpihentünk, meglátogattuk a Kömpe szeme kilátót, ahonnan körbenézve a környező kis településeket és erdőket lehet látni.
Ezután ismét felkerekedtünk, hogy közelebbről is megszemlélhessük az európai bölényeket és az eurázsiai vadlovakat a Szalafői Bölény rezervátumban. Ott egy ácsolt kilátó épült erre a célra, de sajnos ezek az állatok a meleg elől az árnyékban hűsöltek, és csak a jellegzetes illat árulkodott létezésükről. Mivel innen alig pár kilométerre van a szlovén határ, úgy döntöttünk, hogy ezt sem hagyjuk ki, megnéztük az itt található Határkőparkot, ahol a régi határkerítés maradványa is látható. Egészen az Államhatárt jelző tábláig mentünk.
Innen visszafelé Pityerszer páratlan hangulatú környezetében található pünkösdölő forgatag fogadott bennünket. Itt megtekintettük az egyik oldalon lévő skanzent, ahol a régi építészeti stílus volt látható (zsuppfedeles vályogházak). A másik oldalon kézműves vásár volt. Volt itt minden, mi szem-szájnak ingere. Az itt eltöltött szabadidős elfoglaltság után a csapatunk kérésének eleget téve kormánybiztosunk – aki a kisbuszt vezette – hazafele vette az irányt, de közkívánatra még letértünk a Vadása-tó felé, egy jó fagyizásra. Ez egy évtizedek óta közkedvelt üdülőterület az erdő mellett. A nyugodt környezetben található tó gyönyörű látványt nyújt az arra járó turistáknak.
Amikor hazaérkeztünk, akkor szembesültünk azzal a ténnyel, hogy kellemesen elfáradtunk, hisz az okostelefon lépésszámláló alkalmazásában több, mint 12 ezer lépést lehetett leolvasni…Ez megközelítőleg 8 km.
Ez a csodás kirándulás Büki József tiszteletbeli SZENYE-tag ötlete alapján Zsuppán László egyesületi elnökkel közösen született meg. Köszönet érte.
Pörzse Ferenc
Az eredeti cikk a SZERVUSZ magazin 2022/2. számában jelent meg.
