Itt mindannyian emlékezünk

Harmadik ősz a szervdonorok emlékhelyénél

2018. szeptember 26-án került átadásra Kiskunfélegyházán az emlékhely, melyet azon szervdonorok emlékének tiszteletére készítettek, akik szerveikkel emberek életét mentették meg. Csikós Józsefné fia elvesztését követően kezdeményezte az emlékhely megvalósítását azzal a céllal, hogy a gyászoló családok lelki fájdalmában támasz legyen ez a hely, és bátorítsa a társadalmat a nyitottabb hozzáállásra a donációval kapcsolatosan. Az avatáskor feltüntetett 4 donor neve mellé 2019-ben további 5 donor nevét, majd 2020-ban újabb 4 donor nevét vésték fel az emlékmű táblájára. 

„Az Alföld közepén ebben a kisvárosban büszkék lehetünk arra, hogy ilyen polgártársaink vannak, akik az élet egyik legnehezebb pillanatában a szív fájdalmán túllépve találták meg azt az utat, melyre rálépve nem az elmentekre, hanem az itt maradókra tudtak gondolni”  mondta köszöntő beszédében Csányi József polgármester. 

Fotó: Fábián Adrienn 

Az emlékezésen dr. Mihály Sándor, az Országos Vérellátó Szolgálat Szervkoordinációs Irodájának igazgatója – aki 25 éve dolgozik a szervátültetés és a szervadományozás területén – az alábbi gondolatokat osztotta meg velünk. 

  „Évek óta egyre erősödik bennem annak a szükséglete, hogy ebben a folyamatban nagyobb hangsúlyt kell kapnia az első lépésnek, vagyis az adományozásnak, mert ez egy mindannyiunkat érintő kérdés és döntés. Persze keveseket ér el a téma gyakorlatilag, de abban a pillanatban már felkészültnek kell lennünk. 

A szervátültetés életet ment

méghozzá olyan szervműködési elégtelenséggel élő, végstádium állapotú betegek életét, akiknek vagy az egyetlen gyógymód a szervátültetés, vagy a vese esetén a legjobb alternatíva a kezelési lehetőségek között. Azonban a szervátültetés nélkülözhetetlen előfeltétele a donorszervek elérhetősége, amelyhez szerveket adományozó donorokra van szükség. A szervátültetés donorok nélkül nem lehetséges, éppen ezért nem csak a szervek jelentenek nemzeti kincset, hanem szerveket adományozó donorok is. Minden döntés kincset ér. 

A fent említett alapelvek figyelembevételével a köszönetnyilvánításra szeretném tenni a hangsúlyt. Ez a kezdeményezés, az emlékhely és az elhunyt donorok hozzátartozóinak felelősségvállalása túlmutat az egyéni vagy eseti adományozáson, ami önmagában is életet mentett. A mai nap ugyanis felhívja mindannyiunk figyelmét arra, hogy mi lehetünk az életmentés folyamatában az első és nélkülözhetetlen lépés kezdeményezői és cselekvői is, leginkább azzal, hogy döntést hozunk saját szerveink halálunk utáni adományozásáról. Ez a döntés nem csupán egy lehetőség, hanem mindannyiunk személyes felelőssége. 

De szabad döntésünk van a témában, és önmagában a döntés és annak családtagjainkkal való megosztása az igazi segítségnyújtás, ezért a mai nap arra hívja fel mindannyiunk figyelmét, hogy tudunk segíteni, hogy képesek vagyunk segíteni és nagyon nagy szükség van erre a segítségnyújtásra is. 

A következő megszólaló a szervátültetettek képviseletében Berente Judit volt. 

Fotó: Fábián Adrienn 

„Míg a Fiumei úti sírkertben a kopjafánál a tavasz első napján tisztelgünk az ismeretlen donorok emléke előtt, szimbolikusan jelezve az új élet kezdetét, addig itt, Kiskunfélegyházán ősszel, az elmúlás idején gyűlünk össze, hiszen a donor hozzátartozóknak szerettük hiánya nagy veszteség. Ez az év nagyon különleges nekem. Egy negyedszázada annak, hogy lehetőséget kaptam egy új életre. Igyekszem úgy élni, hogy megháláljam az ajándékba kapott éveket. Köszönöm az életet!” 

A megemlékezők sorát Csikósné Kiss Irma zárta a donorcsaládok nevében. 

„Itt mindannyian emlékezünk. Mi, hozzátartozók arra a tragikus hirtelenséggel bekövetkezett és visszafordíthatatlan történésre, ami halállal végződött és mérhetetlen fájdalmat, bánatot hagyott szívünkben, lelkünkben. Nem búcsúztál, elmentél, siettél valahová, ahol már vártak, ahol sokkal fontosabb, magasztosabb dolgod akadt a földi életnél. Siettél segíteni. Segíteni ismeretlen embereken. 

Kimondhatatlan maró fájdalom nekünk, és az újrakezdés lehetőségének öröme akinek segítettél. Életet mentettél. Egy-egy szerved másokban tovább él. Örömmel, szeretettel és hálával gondol Rád aki befogadott magába. Háláját nap mint nap kifejezi Neked mindazért, amit azóta a számára oly tragikus, de megváltó nap után megélhetett. Rátok emlékezve hoztuk létre ezt az emlékhelyet. Szeretnénk, ha ez a hely állomás lenne a lelki gyógyulás hosszú és fájdalmas útján, ahol szervátültetettek és donor hozzátartozók együtt fejezhetik ki szeretetüket és hálájukat. Az avatáskor, 2018-ban feltüntetett 4 donornév mellett 2019-ben 5 név, 2020-ban újabb 4 donor neve olvasható, akinek családja szintén felvállalta a nyilvánosságot, hogy szerettük életet mentett. Minden évben szeptemberben eljövünk ide közösen emlékezni.

Mi, hozzátartozók a szerettünkre, a szervátültetettek pedig az új élet lehetőségét nyújtó donorukra emlékeznek.” 

Fotó: Fábián Adrienn 

„Én nem haltam meg. 
Az, ami nektek voltam, 
még mindig vagyok. 
Nevezzetek a nevemen, 
beszéljetek hozzám oly könnyen 
És egyszerűen ahogy mindig. 
Nevessetek és gondoljatok rám, 
hiszen én itt vagyok veletek, 
Csak én az út másik oldalán megyek.”  

Fodor József 

Az eredeti cikk a Szervusz újság 2020/2. számában jelent meg.

A cikk megjelenése óta bejegyzésre került “A Szervdonor Családokért Alapítvány