Presztízs és felelősség

Elmesélte nekünk, milyen bonyolult folyamat vezetett a kinevezésig.

– Van olyan ország, ahol az egyetemi klinika igazgatói állását elnyerő szakember egyúttal a professzori címet is megkapja. Nálunk ez máshogy van.

– Igen, német nyelvterületen valóban úgy van, ahogy említette: Ausztriában, Svájcban, Németországban a klinikaigazgatói pályázat egyúttal a professzori, más néven egyetemi tanári kinevezés feltételeit is magába foglalja. Magyarországon viszont szétválasztották a kettőt. Az utóbbira is külön kell pályázni és egy meglehetősen bonyolult folyamat – amely majdnem egy évig tart – útján lehet elnyerni a titulust. A Magyar Akkreditációs Bizottság általában évente egyszer bírálja el az ország összes egyetemi tanári pályázatát, tehát nem csak az orvosokét, hanem matematikusokét vagy épp kémikusokét egyaránt.

– Hogyan képzelhetjük el a professzori kinevezés eljárását?

– A pályázatban részletesen be kell mutatni a tudományos munkásságot, a gyógyító és oktatói tevékenységet. Ide tartoznak a nemzetközi és hazai tudományos szakirodalmi közlemények, könyvfejezetek, külföldi tanulmányutak, egyetemi és más tudományos előadások, az orvostanhallgatók és szakorvosjelöltek gyakorlati és elméleti oktatása. További pontozással értékelik a szakmai tevékenységet, a tudományos diákköri és doktori munkák irányítását, vezetését és a tudományos kongresszusok szervezését. A pályázatot az egyetemi kijelölt szakmai bizottság, a kari tanács, majd a szenátus, ezt követően a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság értékeli és minősíti.

– Mit jelent önnek ez a kinevezés?

– Az egyetemi tanári kinevezés az eddigi munkám, gyógyító, oktató és kutatói egyetemi tevékenységem összefoglaló értékelése. Természetesen rendkívüli megtiszteltetés, a presztízsértéke is magas, ugyanakkor nagyobb felelősséget is hordoz. Elsősorban oktatói funkció, hiszen a cím, a professzor, azaz egyetemi tanár is erre utal. Az oktatáshoz azonban szervesen kapcsolódik, attól el nem választható a gyógyítás és a tudományos kutatás is. A klinikán a magyar hallgatók oktatása mellett német és angol nyelven is tartunk egyetemi gyakorlatokat, előadásokat.

– Azt mondja, a professzori kinevezés nagyobb felelősséget jelent. De klinikaigazgatóként is óriási felelőssége van és volt. Lehet ezt még fokozni?

– Az eddigi felelősség természetesen megmarad, a klinika vezetése továbbra is széles körű és sokirányú elfoglaltságot feltételez, de ez kibővül és egyúttal új lehetőségek is nyílnak. Új lehetőségek a hazai és nemzetközi tudományos együttműködésre, a gyakorlati és elméleti oktatás további korszerűsítésére, színesebbé tételére és a betegellátás további javítására. A gyógyítás minden mozzanatát, kezdve a helyes diagnózis felállításától, a megfelelő műtétig és a kezelés befejezéséig, alkalmazzuk az oktatásban. Továbbá a tudomány legújabb ismereteit igyekszünk minél előbb alkalmazni a betegellátásban a szakmai közleményekkel alátámasztott tapasztalatokon alapuló modern orvoslás keretében. Ehhez segítenek a nemzetközi tudományos kongresszusok, az egyre bővülő nemzetközi kapcsolatrendszer és a klinikai tapasztalatok megosztása.

– Hogyan érinti ez a hazai szervátültetést, a transzplantált betegeket?

– A vezetésem alatt álló Transzplantációs és Sebészeti Klinikán a beteg ember áll a középpontban. Ellátása, gyógyítása és biztonságos kezelése a legfontosabb, e köré szervezzük a Klinika teljes tevékenységét. A gyógyításhoz és szakszerű kezeléséhez igazítjuk a klinikai oktatást és kutatást. A legújabb orvosi ismeretek alkalmazása is a korszerű betegellátást szolgálja. Mindehhez biztosítjuk a megfelelő feltételeket, az eszközparkot is igyekszünk fokozatosan korszerűsíteni, javítani. Ennek keretében újult meg teljes mértékben az intenzív osztályunk, ahol jelenleg tíz, teljesen új, modern, a legújabb technikával felszerelt intenzív egység (multifunkcionális betegágy, lélegeztetőgép, infúziós pumpasor, kiegészítő berendezések) áll a transzplantált betegek rendelkezésére. A korszerű intenzív osztály alapfeltétele a sikeres májtranszplantációs program működéséhez. A felújítás keretében került sor nyolc modern dializálógép beszerzésére, amely közül három, speciális felszereléssel, gyermekek dializálására is alkalmas. Továbbá új felszerelések kerültek a műtőbe, megújult egyik laparoszkópos torony. Ez az egyre növekvő számú élődonoros veseátültetetés miatt is kiemelten fontos. A donorvesék eltávolítása a kisebb megterheléssel járó laparoszkópos módszerrel történik és csak korszerű felszereléssel végezhető biztonságosan. Továbbá kiemelten fontos a sterilizáló berendezéseink korszerűsítése, amely nélkül a műtők működése nem lehetséges. Az elavult, 25 éves gépeket itt is új berendezésekre cseréltük.

– A nemzetközi együttműködések hogyan támogatják munkájukat?

– A modern európai irányzatoknak megfelelően az idős donorokból származó vesék működését gépi perfúzióval igyekszünk javítani egy több országot magába foglaló nemzetközi tudományos együttműködés keretében. A legújabb kutatások alátámasztják a módszer eredményességét, egy éve Hollandiában – az új tudományos eredményekre alapozva – minden transzplantációra váró vesét gépi perfúzióval kezelnek a beültetésig. Ennek az új eljárásnak egy továbbfejlesztett módszerét vizsgáljuk a klinikán. A betegeket részletesen tájékoztatjuk. A tudományos klinikai vizsgálatok is az egyetemi klinikák működéséhez tartoznak és jelentősen előremozdíthatják, megváltoztathatják az aktuális klinikai gyakorlatot. Ezért különösen fontosnak tartom az ezekben a nemzetközi együttműködésekben történő aktív részvételt, hiszen ezek a húzóerői, mozgatórugói a modern gyógyításnak.

– Milyen jelentősebb változások voltak a transzplantáció területén az elmúlt 2-3 évben a Klinikán?

– A feltételek javítása és a műszerpark fejlesztésével párhuzamosan a transzplantációs programok is jelentősen változtak. A májtranszplantációk száma kétszeresére emelkedett az elmúlt évekhez képest. Egy centrumra számított adatokat figyelembe véve az Eurotransplant májtranszplantációs központjai között a harmadik helyen voltunk 2016-ban. Bevezettük a vérmentes májtranszplantáció koncepcióját, amelynek a lényege, hogy a korábbi időszakban adott 10-15 egység külső vér átömlesztése helyett ezt a mennyiséget igyekszünk minél jobban csökkenteni. Így értük azt el, hogy az elmúlt két évben transzplantált betegeink felénél nem volt szükség egyáltalán külső vér vagy vérkészítmény adására. Ez az altatóorvos-intenzíves csapat és a transzplantációs sebészek szoros együttműködésének az eredménye. Az új módszer eredményeképpen rövidebb a műtét, rövidebb az intenzív osztályos kezelés, a kórházi tartózkodás és gyorsabb a gyógyulás. Ezzel párhuzamosan emelkedett a veseátültetések száma is. Az élődonoros veseátültetés továbbra is a kiemelt projektek közé tartozik, hiszen így tudunk legjobban a betegeinken segíteni, jelentősen csökkentve a várakozási időt.

– Az eredményeik kiválóak, de a teljesebb képhez hadd kérdezzem a gondjairól is. Mi az, amin mielőbb javítani szeretne?

– Szerencsére nem a gondok dominálnak, és ami van, annak a megoldásán folyamatosan dolgozunk. A műtét előtti kivizsgálás és az utógondozás terén is vannak javítanivalóink. Az viszont kétségtelen tény, hogy az esetszámok és a sikerek növekedésével a Klinika egy kicsit kinőtte a kereteit, kevés a hely. Több mint 2500 visszatérő vesetranszplantáltat gondozunk, és meghaladja a 900-at a májátültetettek száma. Ezért együttműködést kezdtünk a Semmelweis Egyetem szomszédban lévő Belgyógyászati Klinikájával, ahol immár lehetőség van, hogy a kisebb problémával visszaérkező vese- és májtranszplantált betegeket ott is kezeljék.

Dr. Varga Zoltán

Az eredeti cikk a SZERVUSZ magazin 2017/2. számában jelent meg.