Tudtad, hogy a szervadományozások döntő többsége elhunytból történik?

A szervadományozás történhet elhunyt, vagy élő donorból is, de a szervdonációk többsége elhunytból történik, illetve több szervet lehet eltávolítani elhunytból, mint élőből.

Az elmúlt 10 évben Magyarországon összesen 1610 elhunyt szervdonorból történt transzplantációs célú szervkivétel. Ugyanezen időszakban összesen 407 élődonoros szervátültetés történt, vagyis az összes szervdonor 20,18%-a élődonor. Az egészségügyi törvény értelmében szervátültetés céljára elsősorban halottból eltávolított szervet és szövetet kell felhasználni, ugyanakkor az élődonoros szervadományozás kockázata egyre csökken, hiszen alapos kivizsgálás után az egyik oldali vese adományozását ma már kézzel asszisztált laparaszkópos technikával végzik, néhány napos felépülési idő mellett, miközben az átültetéssel megmentett családtag, barát megmentése a donornak is többet ad lelkileg, mint amekkora kockázatot jelent a műtéti beavatkozás.

Elhunyt donor esetén még ez a minimális kockázat sincs. Az elhunytból történő szervdonáció lehetősége mindig csak azután merül fel, amikor a súlyos agykárosodást szenvedett beteget kórházba szállítják és ott alapos kivizsgálás után mindent megtesznek az életének a megmentése érdekében, azonban az életmentő terápia ellenére agyhalál alakul ki. Az agyhalottból történő transzplantációs célú szervkivétel addig lehetséges, amíg a halálfolyamat során össze nem omlik az agyhalott keringése.

A transzplantációs célú szervkivétel steril körülmények között, műtőben történik.  A beavatkozás végén, a holttesten ejtett vágást ugyanúgy öltésekkel zárják, mint más élő emberen végzett műtétek esetén és így a testet külsőleg helyreállítják.  Éppen ezért a szervadományozás nem sérti a test külső épségét, és az európai országokban elterjedt temetkezési szokásokat. Az elhunyt nyitott koporsós temetése is lehetséges a szervdonáció után.

Több érdekességet a témában az OVSZ oldalán találhatsz: https://www.ovsz.hu/hu/oco/gyakori-kerdesek