A szorongás arcai

Szinte végtelen hosszú a témák listája, melyekről írni lehetne a világ és az emberi kapcsolatok aktuális történéseinek, lelki – érzelmi hatásainak a következményei kapcsán.

Sokszor merítek ihletet a munkám során tapasztaltakból. Az egyéni különbségek figyelembe véve is, a terápiás beszélgetések érzékenyen mutatják milyen légkör, hangulat uralkodik éppen a környezetünkben.

Az elmúlt hónapokban számomra soha nem tapasztalt mértékben emelkedett meg a szorongásos tünetekkel küzdők száma.

Annyira részévé vált az életünknek, hogy egyre többen úgy kezelik, mint alapérzelmet, az élet részét. Sok szempontból lehet írni erről a témáról (korábban foglalkoztunk is vele a Lelki immunerősítőben és a Szervuszban is).

Beszéltünk arról, hogy milyen fontos felismerni és tudatosítani, hogy milyen hatásai vannak az egészségre, hogyan befolyásolhatja a kapcsolatunkat magunkkal és másokkal. Ahogy a pszichológus szerepében ülök, és hallgatom a pácienseket, egyre „hangosabbnak” érződik két részlet; a megrekedtség érzése és a torzítás növekedése, mely belső szabadságunk elvesztéséből fakad. 

Al Ghaoui Hesna Félj bátran című könyvében ír arról, mi az evolúciós szerepe a félelemnek, és a modern világ hogyan hozta elő ennek a hasznos és fontos érzelemnek egy vállfaját, a szorongást. Stabilitás, szeretet és megküzdési módszerek híján sok ember ahelyett, hogy értékes, produktív és értelmes életet élne, pozitív hatással lenne a világra, inkább a menekülést választja, szinte hibernálja magát.

Sorozatokban, online játékokban, közösségi oldalakon vagy az egyedüllét és a csend pánikszerű kerülésében keresik a tompulás és megnyugvás lehetőségét, hiszen amúgy védtelennek érzik magukat mindattól, ami percek alatt eláraszthatja a gondolataikat. Popper Péter egy előadásában azt mondta; ha valaki nagyon rosszat akar tenni ezzel a világgal, csupán fel kell gyorsítania.

Ez történik most, és az ember, aki korábban mindig támaszkodhatott a saját alkalmazkodó képességére most itt áll a saját gondolataiba zárva. Ha azt érezzük minden örömöt, önfeledtséget és pihenést fel kell adni ahhoz, hogy lépést tartsunk az életünkkel és a világgal, akkor bizony nem velünk van a baj, hanem azokkal az elvárásokkal, amikhez alkalmazkodni törekszünk.

Amikor a testi-lelki egészségünket, a kapcsolatainkat áldozzuk fel azért, hogy (meg)éljünk, akkor jogosan idézhető a régi bölcs mondás: kiöntöttük a gyereket a fürdővízzel.

Egy mentorom úgy fogalmazott egyszer „a szorongás azt jelenti sehol nem vagyok jelen”. Nem vagyok jelen a cselekedeteimben, a döntéseimben, a kapcsolataimban, a racionalitásomban, az örömeimben.

Akkor hol vagyok?

• Hol vagyunk, amikor dolgozunk és arra vágyunk, bár ne kellene, de rettegünk a munka elvesztésétől?
• Hol vagyunk, amikor nincs erőnk kimozdulni és sportolni, de közben haragszunk magunkra?
• Hol vagyunk, amikor egy étteremben ülünk a párunkkal vagy a családunkkal, de közben a telefont nyomkodjuk?
• Hol vagyunk, amikor értékes lenne a figyelmünk egy másik ember számára, de nem adjuk meg?
• Amikor át kellene gondolni és racionálisan szelektálni a sok félelem- vagy haragkeltő impulzust, kiszűrni belőle a fontos és igaz információkat, hogy tudatosan döntsünk, de inkább sodródunk az árral?  

Kutatások szólnak arról, hogy egy félelemkeltő helyzetben tudatunk beszűkül, csak bizonyos információkat fogad be. Azt is a lehető legrosszabb értelemben kódolja.

Kórházi munkám során egy beteg, miután orvosa bent járt nála és tájékoztatta a rá váró műtét kockázatairól és lehetőségeiről, készpénznek vette, hogy 90% esély van arra, hogy meghal a műtét során, holott ez a sikerességi ráta ilyen beavatkozásoknál.

A félelemhez hasonlóan a szorongás is torzít. Belső szabadságunk abban áll, hogy tudjuk mindig van választásunk. Ha azt érezzük, hogy nincs, akkor valószínűleg éppen valamilyen negatív spirálban vagyunk, és csak részben látjuk a valóságot.

Nagy szükség van a jószándékú, bölcs és cselekvő emberekre, hogy ne legyen ennyi szorongásra okot adó történés a világban. Ehhez mindenki a maga életében létrehozott változással tud hozzájárulni.   

Tusor Lilla

Az eredeti cikk a SZERVUSZ magazin 2022/1. számában jelent meg.