Aki az életünkért telefonál

Egy országos koordinátor mindennapjai 

Rovatunk címének („Fiatal arcok a Klinikán”) kissé ellentmondva ezúttal egy olyan fiatal szakembert mutatunk be, akivel a klinikán ritkán találkozhatunk, munkája azonban minden transzplantált és várólistás sorstárs számára életbevágó. Egyed-Varga Anita országos koordinátor az Országos Vérellátó Szolgálat Transzplantációs Igazgatóságán belül működő Szervkoordinációs Irodában. Fő munkája a szervezés, fő munkaeszköze a telefon, az orvosokkal is csak a szervkivételek alkalmával találkozik, velünk, betegekkel pedig csak bizonyos eseményeken, megemlékezéseken, ahová azonban mindig szívesen jön. 

Kiből lehet országos koordinátor és Ön miért választotta ezt a pályát? 

Diplomás ápolói végzettség és intenzív osztályon, betegágy mellett szerzett tapasztalat kell hozzá. Én a diplomát Szegeden szereztem meg, az első intenzívosztályos tapasztalataimat ugyancsak, aztán Budapesten, a Honvéd Kórház intenzív osztályán folytattam a munkát. Amikor megláttam a koordinátori álláshirdetést, hogy a nemzetközi szervcserében lehet szerepem, úgy éreztem, nagyon sok kihívás van benne, és nagyon tetszett, hogy a háttérből irányítva tehetek sokat másokért. Mert hiszen ezt csináljuk: megszervezzük, hogy eljusson a szerv ahhoz, akinek majd beültetik. 

Tudta, amikor jelentkezett, hogy mibe vágja a fejszéjét? 

Nagyon utána olvastam, hogy mégis mi ez. Valamicskét tanultunk róla az egyetemen, és az államvizsgán is van egy ilyen tétel, de ez nagyon kevés, és én sem tudtam, amíg bele nem csöppentem, hogy ez ennyire különbözik minden szakágtól. Hat országos koordinátor van, kevesen vállalják ezt a munkát. A felkészítési idő négy hónap, melynek végén önálló ügyeletet lehet ellátni, az alatt fel lehet készülni. Eleinte az angol nyelv sem ment gördülékenyen, de gyakorlással ezt is megszokja az ember, és már kerek mondatokban beszél a külföldi kollégákkal. 

Hogyan képzeljük el egy munkanapját? 

Amikor nem vagyunk ügyeletesek, 8.30-tól 17 óráig dolgozunk, végezzük az állandó feladatainkat. Az én feladataim egyike, hogy szervdonációs tanfolyamokat szervezzek orvosoknak. Amikor megkaptam a diplomám, nem gondoltam volna, hogy én valaha tanfolyamokat fogok szervezni, de nagyon megszerettem, mert ilyenkor végre személyesen is találkozom az orvosokkal, nem csak telefonon. De az egészségügyi főiskolákon – államvizsga előtt álló, nappali tagozatos ápolóknak – és az orvosegyetemen is tartunk előadásokat, azt is én szervezem. Ezeken az OVSZ igazgatója tart előadást az agyhalálról, a szervadományozásról. Ezen felül rengeteg statisztikát készítünk, kiadványokat szerkesztünk, a honlappal foglalkozunk, illetve kórházi koordinátori hálózatot működtetünk, melynek keretében kórházlátogatásokat szervezünk. 

Még sorolni is sok. Mikor szervezik a szervbeültetést? 

Amit eddig elmondtam, az arra vonatkozott, aki épp nem ügyeletes. Van egy donorjelentő zöldszámunk, azt a telefont mindig az ügyeletes telefonjára irányítjuk. Az ügyeletes is elkezdi végezni a rá osztott állandó feladatokat, de amikor ez a telefon megcsörren, ő mindent „eldob” és már csak a riadóval foglalkozik. Ez a telefonhívás vagy az Eurotransplant területéről érkező felajánlást jelent, vagy egy magyar kórház értesít potenciális donorról. Maga a hívás bárhol érhet minket, de az is lehet, hogy egyszerre több riadó is halad, és épp egy szervkivételen vagyunk és a műtőből szervezünk. És ilyenkor persze már nem csak az ügyeletes dolgozik a riadókon, hanem munkaidőben másik országos koordinátor is, attól függ, hány riadó zajlik párhuzamosan. A kommunikáció magyarul és angolul zajlik. Néha előfordul, hogy a vonal másik végén a koordinátor a saját nyelvén próbál beszélgetést indítani, például németül, ilyenkor addig keresgélünk, amíg találunk valakit, aki megérti. 

De a „többiek” munkaideje, mint mondta, 17 órakor lejár. Onnantól magára marad az ügyeletes poszt? 

Igen, éjszaka és hétvégén mindent egyedül kell megoldani, de indokolt esetben a felettest be kell vonni a döntésbe. Gyakorlatilag ez folyamatos kapcsolattartást jelent a centrumokkal, ha további, kiegészítő vizsgálatokat akarnak, akkor azt megkérjük a kórházaktól, ha esetleg instabillá válik a donor, arra is megvan az eljárásrend, és még sorolhatnám. A potenciális donort az előírt ideig figyelni kell, ez leggyakrabban 12 órát jelent, mi ez idő alatt beszélünk a kórházzal, hogy minden rendben megy-e. Amikor pedig a megfigyelési idő végén megtörténik az agyhalál megállapítása, akkor megtesszük a szervfelajánlást az Eurotransplant felé. Nyolc tagországban közös a várólista, így a szervet ezekben bárki kaphatja, a magyarországi recipiensek előnyt élveznek, de még számos egyéb szempontot vesznek figyelembe az elosztásnál. A legjobb egyezéssel rendelkező várakozó kapja a szervet, ha épp transzplantálható állapotban van. Ha a legjobb egyezésű beteg külföldön él, akkor ő kapja, de cserébe mi is kapunk külföldről szerveket. 

A szervek szállítását is Önök szervezik? 

Így van. Ha kiderül, hogy például a bal oldali vese Berlinbe megy, a jobb oldali pedig Budapestre, akkor mindkét szállítás megszervezése a mi dolgunk. Alapesetben 600 kilométeren túli távolságra menetrend szerinti repülőjárattal „utaznak” a vesék, a környező országokba autóval, a határon adjuk át őket. 

Olyan nincs is valóságban, mint a filmeken, hogy helikopter vagy magánrepülőgép megy a szervért? 

De van, mindkettő előfordulhat, főleg szív, tüdő vagy máj esetében, ahol még rövidebb a beültetésig rendelkezésre álló idő, amelyet vérkeringés nélkül még tolerál a szerv, működőképességét megtartva. Ha egy külföldi koordinátor küld magángépet, akkor mi visszük ki a szervet a kisgép terminálra. És ritkán helikoptert is igénybe veszünk. 

A koronavírus bizonyára ezt is befolyásolja, például most kevesebb a menetrend szerinti járat. 

Bizony, nagyon befolyásolja a koronavírus a munkánkat, egy új veszélytől is védjük a betegeket. Ha nincs repülő, mondjuk Berlinből, megpróbáljuk autóval szállítani a szervet, és mindent megteszünk, hogy ne kelljen lemondani az átültetést. De az autós út onnan 10 óra. Próbálkozunk esetleg átszállással megoldani, előfordulhat, hogy ők küldenek magángépet. De a koronavírus másképp is sokat árt, leginkább azzal, hogy kevesebb a donorjelentés. Míg januárban 18-20 donorjelentés volt, ami megvalósult, lett is szervátültetés, most pedig 8-10 eset valósul meg havonta. Ennek hátterében állhat, hogy az intenzív osztályokon a munkateher változott meg jelentősen, mások a prioritások. 

Az ügyeletek is nyugalmasabbak lettek így? 

Korábban egy ügyeletre legalább három riadó esett. Az, hogy egyet átvettünk az előző ügyeletestől, egyet vagy kettőt pedig mi magunk indítottunk el, az teljesen átlagos volt. Most ügyeletenként van egy, vagy inkább minden másnap egy, viszont a pandémia miatt sokkal komplikáltabb lett egy-egy eset szervezése. És sajnos az Eurotransplanttól sem érkezik annyi felajánlás, mint korábban. A várólistára felkerülők száma nem csökkent ilyen arányban. 

Akkor az ügyeletben most van esetleg idő olvasgatni? 

Az ügyelet 24 órás, és soha nem tudjuk, mi történik a következő perctől.

Ha van egy szusszanásnyi idő, akkor pihenni kell. 

Nem bánta meg, hogy otthagyta az ápolói munkát? 

Nem, mert ez teljesen más fáradtság. Az ápolói munka napi 12 órában zajlik, amikor onnan hazamegy az ember, már csak arra képes, hogy bedőljön az ágyba. A koordinátori munka is nagyon fárasztó, de másképp. Amikor innen hazamegyek, még van energiám magamra. 

Az Ön számára mi jelenti az igazi pihenést? 

Nagyon szeretek mozogni. Régen eveztem, az nagyon hiányzik, de szerencsére hobbi szintem megmaradt, nyáron otthon, Kalocsán néha összejön a régi csapat. Most inkább a túrázás megy helyette, mindig mindenhová próbálok feljutni. Szeretek utazni, és még valami teljesen mást is: édességet sütni. Mivel pedig keveset sütni nem lehet, sokszor beviszem a munkahelyemre. Jó, hogy van hová bevinni. Az utóbbi időben pedig a férjemmel felújítottuk a lakásunkat, szinte ez is a hobbinkká vált. Azt tervezzük, hogy hamarosan többen leszünk. 

A betegágy melletti munka nem is hiányzik? 

De igen. Az a része feltétlenül, hogy a betegektől azonnal kapunk visszajelzést. Nővérként 12 órát dolgozik az ember, és egy nehéz nap után rendkívül fáradt, de a betegek mindig hálásak, már akkor is, ha viszünk nekik egy pohár vizet. A transzplantáltaktól ilyen közvetlen visszajelzést nem kapunk és nem is kaphatunk. Előfordul persze, hogy levelet kapunk a transzplantáltaktól, hogy mennyire hálásak, sőt néha a donorok hozzátartozóitól is, akik leírják, hogy a donáció tudata segíti őket a gyászban. Ez nagyon jól esik.

A közvetlen visszajelzés hiányát én úgy hidalom át, hogy egy nehéz ügyelet végén összeszámolom, hogy hány ember életét segítettem aznap, hányan kaptak valamilyen szervet. A szövetátültetést is beleszámolom. Igazából nekünk ez a visszajelzés. 

Dr. Varga Zoltán 

Az eredeti cikk a Szervusz újság 2020/2. számában jelent meg.