Az érzelmi tudatosságról

Életünk során megtapasztalhatjuk, hogy az idő nem egyformán telik. Amikor valami nehéz, olyankor lelassul, vánszorog. Sokszor száguld, észre sem vesszük, mi történik közben körülöttünk, bennünk, jól érezzük magunkat, vagy sok a tennivalónk. Vannak olyan pillanatok, amikor nem szárnyal, nem toporog az idő, hanem megáll. Kulcspillanatok, sorsfordító helyzetek ezek, melyek kapcsolódhatnak valami megrázó történéshez, de jöhetnek akár a hétköznapi élet egy átlagos eseménye közben is, mikor önfeledten átadjuk magunkat valaminek. Az idő érzékelése tehát sokszor attól függ, hogyan élünk, ítélünk meg eseményeket. 

Sokszor nincs lehetőségünk irányítani a történéseket, nincs hatásunk a körülményekre, de mindig a kezünkben van a döntés azzal kapcsolatban, hogyan reagálunk. Talán első hallásra ez nem hangzik nagy lehetőségnek. Jobban megérthetjük a jelentőségét, ha a gyermekekre gondolunk. Amikor történik valami váratlan, a gyerekek sokszor nem reagálnak azonnal, elfogadják azt, hogy történt valami, ami kizökkentette őket, de ez a történés még nem is jó, nem is rossz számukra. Szemükkel azonnal az édesanyjukat, a közelükben lévő felnőttet keresik, megfigyelik, ő hogyan reagál, utána döntik el, hogy sírjanak vagy nevessenek. Sokszor megrezzennek egy váratlan zajtól, egy idegen érkezésétől, de ha azt látják, hogy a szüleik mosolyognak, ők is megnyugszanak. 

Felnőttként az érzelmeinkre támaszkodunk; a bennünk lévő érzések alapján döntünk arról, hogy milyen számunkra egy esemény. Megijedünk, meghatódunk, indulatosak, dühösek leszünk, félünk vagy feldobódunk – ez dönti el, hogyan viszonyulunk egy helyzethez. Ha megtanuljuk figyelni, felismerni ezeket az érzéseket még az előtt, hogy reagálnánk, egy új tudatosságra tehetünk szert. A tudatosság abban segít minket, hogy jobban eligazodjunk érzelmeink kavalkádjában, vagy éppen kapcsolatba léphessünk velük, ha hajlamosak vagyunk elnyomni, elhallgattatni őket. Az érzéseink megfigyelésével jobban megérthetjük szükségleteinket – „félek valamitől, ezért támogatásra van szükségem”. Megtanulhatjuk megkülönböztetni saját reakcióinkat, és a mások által kiváltott érzéseket – „fontos információkat mond el éppen a kezelőorvosom, de a stílusa katonás, ami dühít, így nem tudok arra figyelni, amit mond, ami lényeges lenne számomra”. Ennek a tudatosságnak a gyakorlásával eljuthatunk oda, hogy az érzelmek elfojtása vagy túlelemzése nélkül megéljük őket, egészségesen és spontánul tudjunk reagálni, ne ítéljük el önmagunkat. 

Az idő múlása attól függően változik, ahogyan érezzük magunkat, és azt, ahogy érezzük, magunkat az érzelmeink határozzák meg. Láthatjuk tehát mennyire fontos, hogy a sok tennivaló és történés közben figyelmet szenteljünk önmagunk megismerésének is. Ezen keresztül és a reakcióinkon keresztül pedig sokkal inkább hatással lehetünk a saját életünkre, mint azt sokszor hinnénk. 

Tusor Lilla – pszichológus