Kopjafagondozó önkéntesek

2021 tavaszán létrehoztunk egy önkéntes csoportot azokból a szervátültetettekből, akik arra vállalkoztak, hogy a Fiumei úti Sírkertben az Ismeretlen donorok emlékére állított kopjafa virágágyait gondozzák.

Beültették virágokkal, létrehoztak egy Messenger-csoportot, ahol a munkát koordinálják, és a csoporttagok szinte naponta járnak ki locsolni, és az emlékhely környékét rendben tartani. Örömmel mutatjuk be őket, s aki kedvet kap, csatlakozhat hozzájuk.

Egy közösség annál erősebb, minél többen tartoznak hozzá. Egy embercsoport akkor válik közösséggé, ha a sorsuk, céljuk összeköti őket. Mindenki hozzáadja a közösség életéhez azt, amire lehetősége van, a tudását, a munkáját, elkötelezi magát, és a dolog elkezd működni.

Az idén tavasztól igazán nemes célért fog össze egy új közösség, amelyhez valóban lélekemelő csatlakozni. Mielőtt bemutatjuk őket, hadd emeljem ki egyikük gondolatát: az egészségünk fenntartása folyamatos törődést igényel, úgy ahogy a Kopjafa és az emlékmű virágainak a gondozása is. Gyönyörű és igaz párhuzam.

2016.10. 05-én kapott az akkor nyolcéves kislányom májat hepatoblasztóma alapbetegség miatt.

Azon a hétvégén – akkor volt a Szervdonációs és Transzplantációs Világnap – a hálától könnyes szemmel álltunk a Transzplantációs Klinika intenzíves kórtermében, a következő év márciusában viszont már részt tudtunk venni a Ismeretlen Donorok Emléknapján. Ezt követően ugyanolyan természetes, hogy rendszeresen meglátogatjuk a Fiumei úti Sírkertet, a Kopjafát, és rendbe tesszük a környékét, mint ahogyan a nagyik és dédik sírhelyét is gondozzuk. Egy családtagunk – a lányunknak másodjára életet adó anya – nyugszik valahol, és nekünk itt van lehetőségünk tiszteletünket leróni.

Vincze Balázsné, Lilla

2015 januárja óta vagyok vesetranszplantált.

Örömmel segítek a kopjafa körül, amit csak tudok. Szeretem a közös kertészkedéseket, mert nagyon jó a társaság. A lelkemnek nagyon jót tesz, amikor a kopjafa körül tevékenykedek, mert így tudom a hálám kifejezni, és a testemnek is, mert utána nagyokat sétálok a Fiumei úti sírkertben.

Kutasi Valéria

Tíz éve vagyok vesetranszplantált.

Fontos, hogy méltóképpen tudjak emlékezni a donorra, akitől az új életemet kaptam, ezért jelentkeztem a kopjafát gondozó önkéntes csapatába. Az elmúlt időszak bezártsága után jót tesz, ha az ember új kihívásokat, feladatokat keres magának, és mivel kedvelem a természetet, a növényeket, virágokat, így arra gondoltam, szívesen segítenék gondozni, locsolni az emlékhelyen található növényeket. Remélem, munkámmal hasznos tagja lehetek az önkéntes csapatnak.

Szűcs Henriett

Szívtranszplantált vagyok.

2003. szeptemberében kaptam az új szívet, egy héttel az 50. születésnapom előtt. Életem legszebb születésnapi ajándéka!

Hálával és szeretettel gondolok arra az emberre, aki által tovább élhetem az életem. Ezért is külön öröm számomra, hogy lehetőségem van részt venni ebben a munkában. Nyáron az unokáimat is magammal vittem, akik már a transzplantációm után születtek. Együtt tenni valamit nagyon jó!

Kutikáné Orosz Anna

2018 októberében volt a szívtranszplantációm.

Idén tavasszal egy felhívásra jelentkeztem önkéntesként a kopjafagondozók csapatába. Az Ismeretlen Donorom (hadd írjak róla így, nagybetűvel) az új Életet, ezzel együtt az új lehetőségeket is megadta nekem, hogy átértékeljem életem minden területén, mi az, ami fontos, ami boldoggá tesz, és amivel másoknak is segíthetek. Szeretem a virágokat, és azt gondolom, ezzel a kis gondoskodással a mindennapi hálámat így is kifejezhetem a donoromnak és mindenki másnak, aki ezen az úton végigkísér. Köszönöm, hogy itt lehetek!

Pataki Csilla

Közel három éve vagyok tüdőtranszplantált.

Az egészségünk fenntartása folyamatos törődést igényel, úgy, ahogy a Kopjafa és az emlékmű virágainak a gondozása is. Nekem a legfontosabb feladatom, hogy vigyázzak önmagamra, és arra a csodára, amit kaptam. Így, ha szabadidőm van, azt szeretném, ha másoknak is tudnék segíteni. Szeretnék hasznos tagja lenni ennek a fantasztikus csapatnak. Azon kívül, hogy a mindennapokból és az élet lehetőségeiből próbálom a legtöbbet kihozni, csak így tudom kimutatni hálámat azoknak, akik ajándékával én, és a sorstársaim itt lehetünk.

Hikádi Evelin

Berente Judit


Az eredeti cikk a SZERVUSZ magazin 2021/2. számában jelent meg.