Az új rektor természetes szövetségesként tekint a betegszervezetekre

Interjú dr. Merkely Béla professzorral, a Semmelweis Egyetem leendő rektorával

1991-ben kezdte orvosi pályafutását a Semmelweis Egyetem Szív- és Érgyógyászati Klinikáján. Szabó Zoltán, a hazai szívátültetés megteremtője vette magához, akit mesterének tekint. 1992. január 3-án ott lehetett az első szívátültetésnél. Vezetésének 5 éve alatt az intézmény infrastruktúrája Európa legjobbjai közé nőtte ki magát. Heti egy átültetéssel a 2. legnagyobb európai centrummá vált. 2017-ben végezték az 500. szívátültetést. Több hazai és európai szakmai társaság elnöke, számos kitüntetés tulajdonosa (Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje, Magyar Érdemrend Középkeresztje). Legutóbbi büszkesége a FINA 50+ Masters Vízilabda Világbajnokságon a Happy Hippos csapatával nyert ezüstérme. Három gyermekével, és a 101 éves nagymamával, összesen négy generációval él együtt egy családi házban.

– 52 évesen a jövőre 250 éves Semmelweis Egyetem rektora lesz, gyakorló orvosként, betegellátó intézet vezetőjeként. Milyen lehetőséget és felelősséget jelent ez Önnek?

– Egészen pontosan július 1-jén, Semmelweis Ignác 200. születésnapján lépek hivatalba, amely azt gondolom alapvetően meghatározza azt a felelősséget, amely az ország egyik legjobb egyetemének a vezetésére felruház. Ez a felelősség többrétű. Egyrészt egy nagymúltú egyetemnek a jövője múlik azon a csapaton, aki következő 5, illetve maximálisan 10 év során vezetésemmel az egyetemet irányítja. Másrészt az orvosképzés és az egészségtudományi képzés, amely tartalmazza a szakdolgozók felsőfokú képzését, tartalmazza szakmenedzserek képzését, konduktorok képzését, az egy nagyon felelősségteljes feladat. Ez ugyanis nemcsak a következő tíz, hanem ennél sokkal nagyobb időtávon határozza meg Magyarország egészségügyét. Ha visszagondolok arra, amikor 26 éve végeztünk az egyetemen, az egész orvostudomány egy jóval kisebb falat volt. Gondolok itt a klinikumra, diagnosztikára, képalkotó eljárásokra stb., amely elképesztő fejlődésen ment át napjainkig. Egyben biztosak lehetünk: a fejlődés a következő 26 évben egészen biztosan még gyorsabb lesz. A mi feladatunk ezt a megnövekedett tudást átadni, amelyben a klinikai képzés, fejlesztés, a gyógyító munka előtérbe helyezése az egyik legfontosabb elem.

– Felnőtt egy új nemzedék az intézetvezetők sorában. 50 év körüliek, dolgoztak külföldön, sokan rendelkeznek egészségügyi szakmenedzser-képesítéssel, mint ahogy Ön is. Jelenthet ez szemléletbeli változást is?

– Igen, ez valóban hordozhat más szemléletet. Meg kell határozni a hatalmas fejlődéshez alkalmazkodva – és ez elsősorban szakmapolitikai kérdés –, hogy mi legyen a közellátás szintje, ami mindenki számára elérhetővé kell, hogy váljon, és mi az a feladat, ami csúcsellátást jelent. Az egyetemeken rendszeresen van ilyen csúcsellátást igénylő eset, ami pár év múlva már szintén a közellátás része lehet. Például a kétezres évek elején alig néhány szívkatéteres centrum volt Magyarországon, ma pedig 20 fölött van, és mindenkinek lehetősége van a legközelebbi centrumba eljutni infarktus esetén.

– Két év múlva, 2020-ban milyennek látja majd a diák, a fiatal orvos és a beteg a Semmelweis Egyetemet?

– Két év itt nem elég, látható eredményekhez egy ciklus szükséges. Szeretném, hogy 2023-ban egy, az Európához, a nagyobb műhelyekhez és egyetemekhez még jobban kötődő, azokkal egy vérkeringésben lévő egyetemet lássunk. Olyan egyetemet, amely legalább 100-150 hellyel előrébb lesz az egyetemek rangsorában, ahol már most is az első 500-ban van jelen. Ez persze nemcsak imponálóbb számokban fog megmutatkozni, hanem abban is, hogy jobb szakembereket képzünk. A betegségeket megismerni, megtanulni a betegágy mellett lehet. Azt vallom, hogy a megtett kilométer számít, kórházban, a betegágy mellett, a műtőben az ambulancián. Ezt persze nem egyedül, hanem a mentorunk jelenlétében tesszük és nem 20-as 40-es csapatokban, hanem kiscsoportokban. Fontos lesz az intézmények műhelymunkája, amely az új innovációkat folyamatosan építi be a gyógyításba és oktatja azt. Az orvos-beteg kapcsolatban alapvető az empatikus hozzáállás. Mi az egész embert kell, hogy kezeljük, miközben a betegségét gyógyítjuk. Informálással, támogatással kell, hogy segítsük egy-egy döntés meghozatalában.

– Közel 3200 szervátültetettet gondoznak a Semmelweis Egyetem berkein belül, az összes szervátültetettnek mintegy kétharmadát. Az új betegek száma évente több mint 10%-kal nő. Mire számíthatnak a szervátültetettek az elkövetkezendő években?

– A transzplantáció fejlesztése mint a klinikai központ elnökének eddig is az egyik fő feladatom volt. Konkrét tervek, kiviteli tervek is készültek erre. Saját klinikámon, az Szív- és Érgyógyászati Klinikán egy külön transzplantációs osztályt hozunk létre, amely a transzplantációs listára való felhelyezéshez ad lehetőséget, valamint az intenzív osztályról lekerülő szívátültetetteknek nyújt korszerű és kényelmes körülményt. Ezenkívül épül egy transzplantációs utógondozó a szomszédságunkban, a Városmajor út 70. alatt, amelynek jelentős része fogja szolgálni a transzplantációs utógondozást. Fontos kutatások is folynak a klinikán, pl. hogyan lehetne a szívizom-biopsziák számát lecsökkenteni, kiváltani pl. MR- vagy más technikával.

– Visszatérve a betegekre, a legnagyobb volumen mégiscsak a vese- és májátültetés, amely a Transzplantációs Klinikára hárul.

– Igen, ezért a II. Belklinikán egy külön transzplantációs osztályt hozunk létre, erre most több forrást is szereztünk és a Transzplantációs Klinika infrastruktúráját is lépésről lépésre javítani fogjuk. Én egyelőre azt gondolom, hogy nem szabad decentralizálni a transzplantációs utánkövetést. Az egyetemnek mint transzplantációs központnak kell működnie. Ez azért fontos, mert a szervátültetettre jobban oda kell figyelni, ezért a kísérőbetegségeket, vagy akár egy urológiai vagy onkológiai megbetegedést is az egyetemen belül kell kezelni.

– Ez azt is jelentené, hogy a jelenlegi ambulancia is átköltözne?

– Nem, itt egy transzplantációs osztályt hoznánk létre, korszerűen felszerelve, távol az egyéb betegektől, egyébként szép környezetben. Ide kimondottan a transzplantált betegeket tudnánk felvenni és kezelni, amely ma a többi beteggel egy helyen történik.

– Van erre valamilyen kitűzött időpont?

– Igen, folyamatosan pályáztuk ezt a lehetőséget. A tavalyi év végén a kasszasöprés során különítettünk el konszolidációs pénzt és nyertünk pályázati pénzeket. Azt gondolom, hogy a két transzplantációs osztály kialakítása mindkét helyen mintegy egy évet fog igénybe venni. De ami még szintén nagyon fontos, hogy az egyetemi klinikák szoros együttműködésben lássák el jövőben a betegeket és ne kelljen nekik adott esetben az ország különböző pontján ellátást keresni.

– A szervátültetés nagy értékű beavatkozás. Sikere a műtétet követően az utógondozáson és egyre inkább a betegen is múlik. Mit gondolsz a betegedukációról?

– A betegedukáció nagyon fontos és intézetünkben elkezdődik már a műtétet megelőzően a listára való felkerüléskor, illetve már a transzplantáció felmerülésekor. Innentől kezdve ez egy folyamatos feladat, ahol cél a beteg-együttműködés fenntartása. Nekem is van személyes példám mind a jó és sajnos a rossz együttműködésre is. Nagyon fontos a betegek megfelelő informálása, felkészítése, mint ahogy a pszichológus, és a család támogatása is.

– Külföldön nagyon komoly szerepet vállalnak a betegszervezetek a betegek felvilágosításában, közösségük formálásában, az egészségpolitika alakításában. A szakma partnerként tekint rájuk. Ön mit gondol erről?

– Én nemcsak partnernek, természetes szövetségesnek is tekintem a betegszervezeteket. Nagyon nagy szükség van rájuk. Nálunk az intézetben több szervezet is működik, ehhez helyet is biztosítunk. Fontos egy aktív közösség kialakítása és támogatása. Ma már a Facebookon is komoly információcsere zajlik, közösségek tartják a kapcsolatot akár ilyen formában is. Egy jól működő szervezet tolmács lehet a szakma és a betegek között a szakmailag fontos elvek érvényesítésében. És természetesen mi is kapunk számtalan megfontolandó visszajelzést tőlük. Olyan hidat képezhetnek a betegek és a szakma között, amely mindkét fél számára rendkívül fontos és befolyással bír a hosszú távú eredményességre.

– A sport, a rendszeres mozgás szerepe számos krónikus betegség kimenetelét, életminőségét javítja. Ön sportorvostani szakvizsgával is rendelkezik. Mit üzen a szervátültetetteknek?

– Én minden körülmények között támogatom a rendszeres sportaktivitást minden szervátültetett esetében. Donor szívvel is közel versenysportszintű tevékenységet képesek végezni. A rendszeres sport emellett bármely megbetegedésre, a szív- és érbetegségektől a daganatos megbetegedésekig jótékony hatást gyakorol. A rendszeres testmozgás az alapbetegségre ráépülő társbetegségek gyakoriságát egyértelműen csökkenti. Fontos természetesen a példamutatás is, mi rendszeresen futballozunk a szívátültetettek csapatával és hát a legtöbbször jól ki is kapunk tőlük.

Szerző: Dr. Grózli Csaba